Nem a papucs miatt robban

 Gyereknevelés, házimunka, ház körüli munkák és minden olyan tevékenység, ami a mindennapi élethez hozzátartozik, szinte mindenki végzi, de nem jár érte fizetés, néha elismerés sem: összefoglaló nevén láthatatlan munkának nevezik. Kanadából indult el a kezdeményezés, figyelemfelkeltéséi céllal világnapja is lett, amit április első keddjére tűztek ki. Lukács Anikó szerint lehet javítani a kedvezőtlen megítélésen, a kulcs a munka megbecsülése és a kommunikáció lehet.

DSC_8418 1_km

Mikor találkoztál először a jelenséggel, milyen életszakaszban kapott szerepet az életedben?
Az első gyermek születése után fogalmazódott meg bennem, hogy a gyermeknevelés micsoda nagy és egyben nagyszerű feladat. A kisgyerek körül rengeteg teendő van, olyan apróságok, amik egész napos munkát és figyelmet igényelnek. Nem csak a táplálásról, a fizikai jólét biztosításáról van szó, lelkileg és szellemileg is mindent szerettem volna megadni a kicsinek. Egy dolgozó nő, akinek megszületik az első babája, egészen más dimenzióba kerülhet. Ideiglenesen megszűnik az identitást is jelentő munka, a pénzkereset, átveszi a helyét egy teljesen új feladat. Azok a barátaink, akiknek akkor még nem volt gyereke, nem értették, mit csinálok egész nap, mi az, ami elviszi az időt, kitölti a napot. Ha nem élted még át ezt a helyzetet, nem fogod érteni, mitől fáradt az édesanya, hiszen egész nap otthon van, megeteti a gyereket, rendet rak és semmi dolga. Akkor is és most úgy gondolom, hogy az én életemben a gyereknevelés volt a legfontosabb, legértékesebb munka.  Annak ellenére, hogy a mostani munkámat rendkívül hasznosnak, és izgalmasnak tartom.

Ha visszanézünk nyolcvan, száz évre, még nem merült fel a láthatatlan munka kérdése…
Régen mindenki tette a dolgát, a férfiak dolgoztak és pénzt kerestek, a nők vezették a háztartást, nevelték a gyerekeket, akár faluhelyen, akár polgári létben. Természetes volt ez a feladatmegosztás, és ami nagyon fontos, meg is becsülték a női feladatokat. Ha olvasol egy regényt az akkori időkből, az író a tollán keresztül szépen beszélt az édesanyákról, a gyerekszereplők is tisztelettel voltak irántuk. Abban a korban több női közösség volt, nagyobb család vette körül a fiatal édesanyákat, több segítséget tudtak kapni. Az anyai szerepkörbe lépés nem jelentett akkora változást, mint ma, amikor a társadalom egyszerre több szerepet is kínál a nőnek. Ugyanúgy végezhet munkát, mint a férfi, pénzt keres, autót vezet, de maradt a mindenkori női feladat is, életet ad a gyermeknek és felneveli.

Akkor ezek szerint a régi feladatmegosztás jobban működött?
Ha úgy nézzük, igen, a szerepkörök jobban elhatárolódtak, viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a társadalmi normák, szokások folytonos változásban vannak, nem az visz előre, a megoldás felé, ha visszafelé nézünk, onnan próbálunk megoldásokat átemelni. Azt is fontos megemlíteni, hogy a férfiak is ugyanúgy végeznek láthatatlan munkát, sokan nagyon szívesen vállalnak jóval nagyobb részt a családi élethez tartozó feladatokból, mint régen. Szívesen mennek el a kicsiért óvodába, ha rájuk hárul a  vacsora készítés, akkor sem esnek kétségbe.

Mit tapasztalsz, milyen megoldások lehetnek egy mai család életében arra, hogy a láthatatlan munka értéket képviseljen?
Ami nagyon jó eredményeket hozhat, az a közös tervezés, mert ami régebben volt, ma nem működik, de ennek a szépsége, hogy van lehetőségünk együtt megtervezni az életünket, ahogyan az nekünk jó. Ma sokkal több utat választhatnak a családok, lehet bölcsödét, nagyszülőt, távmunkát, félállást igénybe venni, vagy alkalmazni. Az a megoldás jó, amit a szülők közösen ki tudnak dolgozni, és amiben mindenki jó érzi magát. Nekem nagyon sokat jelentett, hogy a férjem az első perctől fogva nagyra becsülte a gyereknevelésben, otthoni teendőkben végzett munkámat, ezt szavakkal  is kifejezte, elismerést és támogatást kaptam tőle. Az első gyerek születése sokszor önbizalomvesztéssel jár a nő számára, bizonytalansággal, amit nagyban tud enyhíteni, ha az apuka és a család észreveszi a fáradozásokat és folyamatosan kifejezi megbecsülését. Nagyon egyszerűen fogalmazva, ne csak az szúrjon szemet, ha nincs kitakarítva vagy nincs vacsora, hanem vegyük észre azt is, ha mindezek megvannak.

Mit tehet a szülő, ha úgy érzi, túlterhelt, feszült, valami nem jó?
Nagyon fontos észrevenni, hogy valami baj van, tudni, hogy valami probléma van és megoldásra vár. Ezt néha abból lehet tudni, hogy a nő folyamatosan panaszkodik például a barátnőknek, vagy ingerült, morcos otthon. . Először az észrevételen van a hangsúly, majd azon, hogy közösen kell keresni rá megoldást. Nem szabad elmenni mellette, ha a párunk rosszkedvű, a házsártos szavak mögött mindig valami ki nem mondott feszültség van, ami robbanáshoz vezethet. De sosem a papucs a hibás, amiért rossz helyre tette valaki, az egy jel, hogy szükség lenne beszélgetésre. Nagyon nagy erőt adhat a családnak, ha meg tudják beszélni, mi a feszültség forrása és közösen tudnak megoldást találni rá. Ehhez igazi partnereknek kell lennie a szülőknek, a megbeszélés hozadéka egy olyan modell lehet, amiben mindenki jól érzi magát. Például egy kamaszokat nevelő családban fordult elő, hogy az anyukának változott a munkája ezért kevesebb ideje maradt a takarításra, itt már a gyerekekkel közösen lehetett egyeztetni, hogy milyen megoldást tudnának találni erre. A család felvetette, hogy meg tudnák fizetni a takarító szolgáltatást, de mégis közösen amellett döntöttek, hogy az egész család takarít szombat délelőttönként, és időnként az így megtakarított pénzen elmennek étterembe ebédelni. a gyerekek szívesen vállaltak be feladatokat, így hamarabb végeznek, pénzt spórolnak, a szülők örültek, hogy a gyerekek megismerik a pénz értékét és a közös munka is jó tapasztalat lehet.

A közösségek, a családi segítség ma mivel pótolható?
Két éves volt a fiam, amikor az ikreink megszülettek, így egy kicsit összetettebb lett a napi élet. Magasföldszinten laktunk, az a pár lépcső is leküzdhetetlen akadályt jelentett, hogy eljussunk a szabadba. Volt a játszótéren egy tizenéves kislány, aki hiányolt bennünket egy alkalommal, amikor nem mentünk, és amikor legközelebb sikerült eljutnunk, megkérdezte, miért nem jöttünk. Amikor elmeséltem neki, azt mondta, ő minden nap oda tud jönni hozzánk négy órára és akkor le tudunk menni a pár hónapos ikrekkel és a két éves fiammal. Az a napi tíz perc felbecsülhetetlen segítség volt, amiért cserébe azt kérte, hadd tolja ő az ikrek babakocsiját. Valamikor egy ilyen felismerésből született az Otthon Segítünk Alapítvány Magyarországon is hogy ezek a picinek tűnő segítségek mekkora könnyebbséget hozhatnak a kisgyermekes anyuka életébe. Ha heti egyszer van egy segítő, akivel el tud jutni a postára, vagy az otthoni elmaradásokat be tudja hozni, miközben az önkéntes segítő foglalkozik a kicsivel. Az Alapítvány Esztergomban is működik, biztatom az anyukákat, hogy bátran forduljanak hozzánk, illetve sokat mesélek a munkánkról olyan édesanyáknak, akik mindezeken a napi nehézségeken átestek, a gyerekeik nagyobbak, így idejüket és baráti segítségüket tudják adni egy családnak. A játszótér is egyfajta segítő közeg lehet, az anyukák saját tapasztalataikkal tudják támogatni egymást, az együtt töltött időben pedig jó megtapasztalni, hogy nem csak a sajátjukra, hanem egymás gyerekeire is figyelnek.

Az említett együttműködési képességek tanulhatók?
Igen, ma már szerencsére az iskolákban is sok helyen úgy zajlik az oktatás, hogy nem külön tantárgy keretén belül, de a pedagógusok átadják a gyerekeknek a vitakultúrát. Számos tréning, képzés van, ahol a párok elsajátíthatnak olyan módszereket, hogyan tudják észlelni a problémát, hogyan lehet jól leülni erről beszélni és milyen kommunikációs eszközöket használhatnak a csatározás, régi sémák helyett, a közös megoldás érdekében. A saját felnőtt gyerekeimen és a programjaimra járó kamaszokon is látom ennek az eredményét, hisznek benne, hogy a problémákra lehet olyan megoldás, amivel mindenki egyetért. Működik náluk a más vélemények elfogadása és keresik a megértést. Bízom benne, hogy a saját családi életükben is jól tudják majd hasznosítani ezeket a képességeiket.

 

2020 márciusában ismét elindítjuk családlátogató önkéntes programunkat, erről itt olvashatsz, illetve jelentkezhetsz: http://bit.ly/2puFjm7

Ha kisgyermekes anyukaként önkénteseink segítségére lenne szükséged, várjuk megkeresésed!
Rövid jelentkezés lapunk: http://bit.ly/30zhZlT
Elérhetőségeink: eosa.esztergom@gmail.com, tel: 30 642 0547.

 

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)