A család egy nő életében külön gondolatvilág. A teljes idejű munkavállalás mellett szeretne figyelmet adni a gyerekeknek, a fejlődésüket a lehető legjobb irányba terelni, ott lenni az óvodai évzárón és utána olvasni, melyik élelmiszernek mi az összetevője. Pósa Éva 16 éves kora óta van együtt férjével, Tiborral, akitől támogatást és lendületet kap munkájában és vállalkozása építéséhez is.

Nyolc órában dolgozol, közben saját vállalkozásod is fejleszted. Hogyan fér bele ez a napjaidba?
A lányaim már nagyok, huszonhárom és tizenhárom évesek, én mindig kreatív ember voltam, amíg csak nyolc órában dolgoztam, akkor is ott volt a szabadidőmben a keresztszemes hímzés, a horgolás, dekupázs, különféle technikák. Két éve varrtam először vászon táskát, amibe péksüteményt, zöldségeket, vagy olyan dolgokat lehet tenni vásárláskor, amihez egyébként nejlont használtunk. Először csak magamnak, a családnak, aztán barátoknak ajándékba készítettem, majd megkerestek a barátok ismerősei és az ismerősök ismerősei is. Mindig Tibor volt, aki bátrabban váltott, vagy lépett, sokat beszélgettünk erről a lehetőségről és az ő biztatására vágtam bele a vállalkozásba.

Valószínűleg kicsi gyerekekkel ez nehezebb lett volna…
Amíg a lányok kicsik voltak, elvitte az erőforrást a pénzkereset, ez akkor is nyolc órás munkát jelentett, ami nálam az elején sajnos sok utazással járt. Akkor még Budapesten laktunk, a banki szférában helyezkedtem el, a nagyobbik lányom egy éves volt, amikor Esztergomba költöztünk. Senkit nem ismertünk a városban, ráadásul ez egy borongós januári időszak volt. A boltok bezártak ötkor, a játszóterek üresek voltak. Barátaink akkor még nem voltak, a nagyszülőktől se tudtunk segítséget kapni. A kislányom bölcsődébe járt, de ez is nehezen volt megoldható a budapesti ingázás miatt. Szerencsére az óvónőnk ajánlott egy friss nyugdíjas házaspárt, ők lettek a pótnagyszülők, hatalmas segítséget kaptunk tőlük. Fruzsit hajnalban átvittük hozzájuk, ott még aludt egy kicsit, hozták-vitték a oviba, de én már akkor tudtam, nem szeretnék több ilyen időszakot átélni. Szerencsére Tibor olyan beosztásban dolgozott, sokat tudott lenni a kicsivel, jártak állatkertbe, játszóterekre, én pedig sok közös élményből kimaradtam, ami nagyon megviselt.

Most sem nagyon elterjedt a hat, vagy négy órás munkavállalás, húsz évvel ezelőtt pedig még ennyire sem volt…
Szerintem egy nyolc órás munkavállalást a család nem tud segítség nélkül megoldani. Sok kiváló munkatársat nélkülözünk emiatt a bankban is, mert a kismamák nem jönnek vissza nyolc órába, inkább a gyereküknek, családjuknak szentelik az idejüket. Ha tehettem volna, én is hat órás munkát vállalok akkor. Mindenünk, amink van, ketten a férjemmel dolgoztunk meg érte, a kapcsolatunk elejétől szoros szövetségben élünk.

Tényleg most volt az ezüstlakodalmatok? Ennyire fiatalon?
Igen, eltelt közösen harminc év, amiből több mint huszonöt év házasságban. Ha kérdeznéd, mi a titka, első helyen említeném a beszélgetéseket, a dolgok megbeszélését, a kölcsönös toleranciát. Nagyon fontos az is, hogy megmaradjon az egymás iránti érdeklődés, hogy legyen olyan közösen eltöltött idő, ami mindkettőnket feltölt, és erre ügyelni kell, hogy ez ne maradjon el. Ha hagyjuk ellaposodni a kapcsolatot, sok problémát okozhat. A férfi és női szerepeket se jó átvenni egymástól, mert az is kibillenést okozhat a kapcsolatban. Nem mondom, hogy nem tudok apróbb dolgokat megszerelni, és Tibor is szívesen vasal, de ebben is igyekszünk megtartani a helyes arányt. Segítünk egymásnak, de szerepet nem cserélünk.

Amit elképzeltél kislány korodban, családról, felnőtt életről, olyan lett?
A családi élet tekintetében igen, lányokat szerettem volna, kettőt, és egy olyan szövetséget, amihez szerencsére társat találtam, jó korán. A családi mintáink, a lehetőségeink is összébb kovácsoltak minket, mindketten nagyon stabil kapcsolatra vágytunk. A gyerekkori barátaink szinte mind szétmentek, elváltak, viszont a mostani baráti körünk nagyon hasonló, mint mi, kiegyensúlyozott kapcsolatok vannak. Talán a munkámra nem mondható egyelőre, hogy egyezik az álommal. Szeretem, amit most csinálok, de elindultam egy önállóbb, kreatívabb cél felé.

Hol tartasz most a vállalkozásban?
Munka után és hétvégenként tudok a vászon táskákkal foglalkozni. Előre megbeszéljük Tiborral, hogy mondjuk szombat délelőtt bevonulok a kis varrószobába, a délután pedig közös lesz. Ha a lányok itthon vannak, akkor négyen megyünk. Találtam egy segítséget a kiszabott táskák megvarrásához, de nem szeretnék üzemet létrehozni, hanem csinálni valamit, ami jó érzéssel tölt el és bevételt is jelent, de fontos a jó érzés. Szeretem, hogy alkothatok, hogy kitalálhatom, hogyan lesz szép egy uzsonnás tasak, mitől veszi az ember szívesen a kezébe, csomagol bele szendvicset. Élvezni szeretném ezt a munkát, megtalálni benne a szépséget.

2020 márciusában ismét elindítjuk családlátogató önkéntes programunkat, erről itt olvashatsz, illetve jelentkezhetsz: http://bit.ly/2puFjm7

Ha kisgyermekes anyukaként önkénteseink segítségére lenne szükséged, várjuk megkeresésed: eosa.esztergom@gmail.com, tel: 30 642 0547.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)