Balogh-Pásztói Réka mosolygósan, kerékpárral érkezett a találkozónkra. Vidáman meséli egy négy gyermekes nagycsalád reggeli rendes-rendkívüli történéseit, miközben helyet foglal mellettem.

Beszélnél egy kicsit részletesebben a családodról?

Férjem az Alföldről származik, jómagam esztergomi vagyok. 14 éve vagyunk házasok. Négy gyermekünk született. Nagylányom 13, fiam 11, utána következnek a kisebb lányok, 9 és 4 évesek. Hárman iskolások, a legkisebb óvodás. Gábor (férj) az egyik helyi gyógyszertár vezetője.

Te mit dolgozol?

Anya vagyok. Bár általában erre a kérdésre nem ezt a választ várja a kérdező. (Bólogatok.) Gyógypedagógusként végeztem és dolgoztam is a szakmámban a gyerekek születése előtt és közben is rövid ideig. Jelenleg a klasszikus családmodell szerint működünk, Gábor a kenyérkereső, én otthon vagyok és ellátom a háztartást, a szervezési-tervezési dolgokat, menedzselem a gyerekek dolgait és legtöbbször viszem és hozom, valamint különórákra fuvarozom őket, mivel a férjem munkahelye olyan, hogy ritkán tudja mellette ezeket átvállalni. De ez számomra nem gond, nagy öröm, hogy jelen lehetek a gyermekeim mindennapjaiban. Számomra nagyon megtisztelő, hogy a leendő nemzedék nevelésével foglalkozhatok. Felbecsülhetetlen érték ez az időszak minden kincsével. Ezek mellett időszakos és önkéntes munkáim vannak, utóbbi a közösségi médiában.

Mesélnél erről részletesebben?

Évek óta tavasszal és ősszel nők részére indítottunk Facebook csoportot testi-lelki megújulás céljából, júliustól állandó csoporttá vált, Pálma csoport néven. Nem egy információközlő platform ez, abból van sok másik, ez olyan szempontból nyújt többet, hogy támogató közösségként létezünk, egyrészt egy szűkebb vezetői csoport, másrészt a csatlakozó hölgyek maguk, egymás felé élik ezt meg. Érintjük az egészséges étkezés, testmozgás témakörét, valamint ön- és környezetünk mélyebb lélektani megismerésének fontosságát, mindezt mini- és zártan működő hosszabb kihívások rendszeres indítása által. Jelenleg egy tanévkezdési költséghatékonyságról szóló indult. Széles a paletta, mindenki megtalálhatja itt nőként azt, ami érdekli, és amire leginkább szüksége van ahhoz, hogy jó szokást tudjon kialakítani az életében.

Melyik terület áll legközelebb a szívedhez?

Mozgásterapeutaként nem meglepő módon a mozgás fontossága. Látom magam körül, hogy legtöbben jóval kevesebbet mozgunk, mint amire a testünk meg lett teremtve. Rossz szokások alakulnak ki már gyermekkorban, de anyaként is hajlamosak vagyunk még több ilyet beépíteni az életünkbe, aztán egy idő után azt vesszük észre, hogy a testünk megváltozott… Egyedül nagyon nehéz a változás, de ha mi nők összefogunk és támogatjuk egymást, elérhetjük a kitűzött céljainkat. Ráadásul út közben nemcsak új barátságok szövődhetnek, hanem egyre jobban érezzük majd magunkat a bőrünkben, ami újabb célok felé vonz majd. Mi ezt tapasztaljuk, ezért végezzük ezt a támogatói munkát örömmel és lelkesedéssel már több, mint öt éve.

Úgy érzem, nem unatkozol. Van segítséged? Jut időd önmagadra is?

A napjaim minden percére jut valami tennivaló, ezt nem tagadom, de szerencsés helyzetben vagyok. Egyrészt a férjem, amikor csak tud, besegít az otthoni tennivalókba. Szüleim egy éve nyugdíjasok, nagyon szeretnek a gyermekeinkkel lenni, és visszafelé is igaz ez. Továbbá van két középiskolás lány is, akik néha napján az esti kimenőnket biztosítják. Így megoldható, hogy legyen saját időm, de, hogy őszinte legyek, inkább tanulom még, hogy hogyan viseljek gondot magamra is. Hajlamos vagyok mindent és mindenkit magam elé helyezni, ráadásul egy jókora maximalizmussal. Tudom, hogy ez így nem jó, aki nem töltekezik, nem tud miből adni. A karantén időszak tanítgatott erre. Férjem havi 300 óra körül dolgozott, segítségem nem volt a bezártság miatt, de a négy gyerek 0-24 órában itthon volt és megkívánta az egyéni figyelmet. Mindenki tudja, hogy miről beszélek, aki hasonló helyzetben volt. Kimerülten kezdtem bele, és hamar rájöttem, hogy ha nem teremtek magamnak időt a töltődésre, akkor nagy baj lehet a vége.

Hogyan sikerült? Vannak bevált ötleteid?

Először is figyeltem arra, hogy elegendő órát aludjak, este időben lefeküdjek és reggel sem keltem korán. Ráérősen ébredeztünk, olvastunk, közösen reggeliztünk. Utána napirend szerint éltünk, ami egy ritmust adott a mindennapoknak, közösen takarítottunk, imádkoztunk, majd kezdődött a tanulás. Ebéd után tartottunk egy órás csendes pihenőt, amit legtöbbször olvasással töltöttem, majd délután sportoltunk, folytak a különórák, miközben a házimunkák mellett igyekeztem minél több időt kertészkedéssel tölteni. A természetben kinn lenni az egyik legjobb lélekápoló számomra.

Összegezve: alvás, olvasás, sport és kertészkedés?

Legtöbbször igen, de mellette zenehallgatás, zenélés, festés, természetjárás, kézműveskedés, varrás és az írás. Mostanra rátaláltam az erőforrásimra, de oda kell figyelnem arra, hogy megengedjem magamnak a pihenést, és ha kell, tudjak nemet mondani, hogy ez lehessen időnként a prioritás.

Úgy tűnik, elég sokoldalú vagy. Vannak álmaid a jövőre nézve? Mit gondolsz, hogy fog kinézni az az élet, amikor a gyerekek már nagyobbak lesznek?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, sokszor foglalkoztat mostanában. Talán ezért is beszélgettünk erről a nagylányommal a közelmúltban. Kicsit másként fogalmazta meg, azt kérdezte, hogy annak idején, amikor annyi idős voltam, mint most ő, hogyan képzeltem el a felnőttkoromat? Akkor döbbentem rá, hogy pont erre vágytam, tulajdonképpen az álmaimat élem: egy szerető férj mellett, sok gyerekkel együtt biztonságban és szeretetben. Kell ennél több?

A Pálma csoport elérhetősége: https://m.facebook.com/profile.php?id=294818048219864&ref=content_filter

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK-Munka-Család” projekt keretén belül valósult meg)