A férfi-női szerepek változásairól beszélgettem Herczeghné Csillag Katalin tájépítésszel, akik férjével alföldi születésűek, de három éve Esztergomba költöztek hat és négy éves kislányaikkal. Nemsokára bővül a családjuk, pár héten belül a karjaikban tarthatják harmadik gyermeküket.
Férfi-női szerepek. Mit hív ez elő benned, ha meghallod?
Szerintem léteznek. A férfi és a női test, az agy, a lélek sok mindenben máshogy van “beprogramozva”. Nem azt mondom, hogy kizárólagosan, de a nők lételeme a gondoskodás. Gondoskodás a férjről, a gyerekekről, az otthonról, minden apróságával együtt. A férfiak sokszor a nagyobb összefüggéseket látják csak, a családi élet gyakorlati részletei távolabb állnak tőlük. Férjemet idézem, arra reagálva, hogy reggelente a két lány fésülésével megy el legalább 10 perc: “Miért kell megfésülni őket? Kócosan is szép a hajuk.”, vagy hogy melyik ruha melyik gyermeké számára követhetetlen, a bevásárlást listával szereti “teljesíteni”. De úgy gondolom, hogy ez így rendjén van, hiszen ezen készségek nem tartoznak a férfiak elsődleges feladatai közé. Szerintem egy férfinak szerető és támogató hátteret kell adni a feleségének és a gyerekeknek. Egy másik gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy talán a varázst is érdemes meghagyni kicsit, hogy igen, van olyan, amire csak a másik képes. Nekem többször mondta már a férjem, egy általam készített finom étel kapcsán, hogy ne áruljam el a receptet, vagy ne mondjam azt, hogy “áh ez könnyű volt”, ne vegyem el a saját érdemeimet, hiszen ő biztosan nem tudna ilyet főzni. Ugyanígy van, ami örök férfi kompetencia, pl. számítógép- vagy autószerelés, ilyesmibe biztosan nem fognék bele, de örülök, hogy ő képes rá.
Hogyan történik a munkamegosztás köztetek a férjeddel? Megbeszélitek, vagy az életkörülmények rendezik és Ti alkalmazkodtok hozzá azonnal? Volt esetleg ebből konfliktus köztetek? Hogyan oldottátok meg?
Még első gyermekünk születése után párszor volt ebből konfliktus, hogy csak vártam, hogy segítsen, de mint férfi nem vette észre, hogy milyen házimunkával vagyok elmaradva. Azóta megtanultam, hogy ha úgy érzem, hogy túl sok és nem bírom, akkor bármiféle neheztelés nélkül, egyszerűen szóljak neki. Másrészről ő is megtanulta, hogy rákérdezzen, hogy tud e valamiben segíteni. A vásárlásban, porszívózásban, teregetésben kérem leggyakrabban a segítségét. Véleményem szerint mindkét félnek rugalmasnak és nyitottnak kell lenni és mindig az adott szituációban megtalálni a megfelelő munkamegosztást.
Nálatok hogyan alakultak az évek során a feladatok? Jellemző volt a női és férfi munkák szétválása vagy inkább közeledtek ezek egymáshoz, esetleg összemosódtak?
Egy kapcsolat előre haladtával, a családalapítással, gyermekek érkezésével, építkezéssel, kertes házba költözéssel a feladatok, a szerepek folyamatosan változnak, illetve próbára tétetnek. Házasságunk elején mindketten dolgoztunk, egy pici lakásban éltünk, ekkor nem különültek el annyira a szerepek. Arra emlékszem, hogy tudatosan sokat főztem, készülve a későbbi évekre, amikor tudtam, hogy gyerekek mellett sokkal kevesebb időm lesz kísérletezni a konyhában. Ez bevált, mire érkeztek a gyerekek, már készségemmé vált a főzés. Aztán megszületett az első gyermekünk, akkor nekem el kellett engedni a munkát és anyává válnom, ez nagy váltás volt, de izgalmas és boldog időszak, úgy éreztem most kezdődik csak igazán az élet. Utólag visszatekintve is úgy gondolom, ösztönösen jól ment. Utána jött a költözés Esztergomba, majd az építkezés. A férjem türelmes, elfogadó típus, én pedig akaratos és maximalista vagyok. Ekkor felborult kicsit az egyensúly, az építkezés során olyan kérdésekben is én akartam dönteni, amiben talán neki kellett volna, vagy legalábbis együtt. Elvettem kicsit az ő férfi “szerepkörét” mint családfőét. Ebből voltak konfliktusok. Közben elkezdtem dolgozni is, mint egyéni vállalkozó, ez kétségkívül nehéz időszak volt. Már túl vagyunk az építkezésen, akad még befejezésre váró munka a ház körül, a kertben is. Nekem a szakmám révén van egy műszaki beállítottságom, úgyhogy sok műszaki dolgot együtt találunk ki és valósítunk meg, pl. esővízgyűjtőt alakítottunk ki, magaságyást építettünk együtt. A ház körül, a kertben csapatban dolgozunk.
Hogyan változott a szerepmegosztás a férfiak és nők között az idők során?
Nekem az apák jutnak eszembe erről a kérdésről. A gyerekekkel kapcsolatban, egy egészséges családban az érzelmi biztonság megteremtése, a biztos kötődés kialakítása talán az, amire a mai édesapák nagyobb hangsúlyt fektetnek. Nem akarok általánosítani a generációk között, de talán egy mai apuka, a sok pszichológiai tanulmány és kutatás miatt, tudatosabban tölt több időt a gyerekeivel, tudatosabban kezeli a konfliktusokat, tudatosabb kapcsolatot akar kiépíteni velük. Ez igaz lehet egy nőre is, de az anyai ösztön sokszor megsúgja a helyes hozzáállást a gyerekekhez, ezért gondolom, hogy a “női szerep” ideális esetben, ezt magában foglalja. A nőket tekintve jelenleg elfogadott, hogy ők is dolgoznak, pénzt keresnek. Szeretem a szakmámat, szívesen is dolgozom, de most, amíg kicsik a gyerekek, úgy gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy egy szerető otthont tudjak teremteni nekik, amibe csak minimális munka fér bele. A férjem egyébként rugalmas ebben és azt mondja, hogy vállalhatok több munkát, ha szeretnék, ő – informatikus révén – ki tud találni egy rugalmasabb időbeosztást a maga számára. Szóval megkapok tőle minden támogatást ebben, de egyelőre úgy érzem, még nem jött el ennek az ideje. Hat és fél éve vagyok otthon a gyerekekkel, több alkalommal is dolgoztam az évek során, hol csak pár hetet, hol hónapokat. Amikor munka van, akkor egyeztetések, határidők vannak, kisgyerekek mellett nehéz megoldani azt az idő-odaszánást, amit igényel egy munka. „Mindennek megvan a maga ideje”, most ennek az időszaknak a kincseit élvezem.
(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)