Láthatatlannal erősítve a láthatót

Manapság szerencsére egyre többet olvashatunk, hallhatunk a médiában arról, hogy az anyák nem csak egy munkahelyen teljesítenek, ha visszamennek a munkaerő piacra. Amennyiben összeadjuk a munkával töltött óráik számát, valójában nem csak másodállásuk van.  Eck Mariettával beszélgettünk erről, akiről a következőkben kiderül, hogy rá végképp igaz ez az állítás, mégis annyi minden más is belefér a mindennapjaiba!

Kérlek, mutasd be röviden a családod!

Napokban ünnepeltük férjemmel 16 éves házassági évfordulónkat. Esztergomi családból származunk mindketten, itt is élünk. 3 gyermekünk sorban született, most már mind kis és nagy kamaszok. Mindhárman más városban tanulnak, így igencsak izgalmasak a hétköznapjaink. Férjem pályázatírással és projektmenedzsmenttel foglalkozik, én tanítóként dolgozom egykori általános iskolámban.

Eck család

Milyen feladataid vannak a mindennapokban?

A mindennapi feladataimban első helyen a családom ellátása, a férjemmel való kapcsolatunk ápolása, majd a hivatásom: a tanítás áll. Nagyon hasonló a kettő, hisz emberekkel, gyerekekkel foglalkozni, lelküket, személyüket megismerni, vezetgetni, terelgetni mind a családban mind az iskolában elengedhetetlen. Nagyon sokat kapok én is ezekből a kapcsolatokból, ajándék látni saját gyermekeim és tanítványaim fejlődését, lelkük alakulását, személyiségük kibontakozását.

Mi jut eszedbe erről a kifejezésről: láthatatlan munka? Mennyiben jellemző Rád, hogy ilyen jellegű munkát végzel? Mesélnél erről bővebben?

Aranyos ez a kifejezés „láthatatlan munka”. Talán a mindennapi értelemben vett munka mit sem érne a háttérben, a belsőnkből hozzátett láthatatlan rész nélkül. Ez tölti meg értelemmel, szívvel és lélekkel a papírra vetett munkaköri leírást. Ettől válik élővé. Az iskolában ez a „háttér” a „láthatatlan” rész adja a pluszt. Nem kéri senki tőlünk, hogy ünnepeljük meg a gyerekek születésnapját az iskolában, hogy készítsünk nekik kézzel készített személyre szabott kis ajándékot, vagy, hogy év végén a papír bizonyítvány mellé némi személyes visszajelzés is kerüljön egy kis motiváló, dicsérő saját készítésű oklevélben, vagy könyvjelzőben, vagy süssünk karácsonyra sütit nekik, de én úgy érzem, ezzel tudok számukra olyat is adni, ami nincs a tankönyvekben.

Saját családomban a háztartás vezetése, a lelki háttér biztosítása is ezt jelenti. Ezen kívül egy nehezebb élethelyzet plusz figyelmet kívánt meg tőlünk. Legkisebb gyermekünk hallássérült, és sajnos tanulási nehézségei vannak, így eljött a pillanat, amikor át kellett gondolnunk, mivel tudjuk az ő jövőjét segíteni. Budapesten találtunk csak megfelelő befogadó iskolát számára, ami azt kívánta meg tőlünk, hogy naponta utazzunk vele Budapestre és haza, a főállású munkáink mellett. Ez szinte kitesz pluszban egy teljes munkaidőt.

Eck gyerekek

Ki segít neked adott esetben? Miben számíthatsz másokra?

Ez a feladat elsősorban férjemre és rám hárul. Beosztottuk ki melyik napokat tudja vállalni. Reggel felutazni, majd haza, munkahelyen a feladatokat ellátni, majd vissza Pestre és hazahozni Bálintot. Sokat segített és nagy hála van mindkettőnkben a munkahelyeinktől kapott megértésért és támogatásért. Nekem úgy rakták össze az órarendemet, hogy az „én napjaimon” a vonathoz igazították az óráimat.

Hála van bennünk a nagyobb gyermekeik iránt is, akikkel közösen hoztuk meg ezt a döntést, hogy néhány évig Bálint fejlesztése érdekében kevesebbet lesz egyikünk-másikunk otthon. Nagyon ügyesen alkalmazkodtak az új helyzethez, egymást segítik a mindennapokban, s néha még át is vállalják a segítséget a Bálinttal való tanulásban, hogy mi behozhassuk az utazások miatt kiesett időt. Tavaly heti egy alkalommal a nagymama is be tudott segíteni, de idén a járvány veszélye miatt nem engedjük, hogy utazzon.

Hogyan viselsz gondot magadra? Van saját időd? Hogyan és mikor tudsz feltöltődni?

Az énidő kérdése nagyon kreatív megoldásokat igényel. A tavaszi karantén idején ajándékként éltem meg az utazások helyett felszabadult időt, és ezeket használtam fel szabadtéri feltöltődésre. Hosszú idő után újra volt időm futni, biciklizni. Most, hogy újra aktív az élet, keresem az énidő lehetőségét… Férjemmel ragaszkodunk ahhoz, hogy legyen havi egy alkalom, amikor csak kettesben vagyunk, igazán egymásra figyelünk. Így erősítjük egymást és önmagunkat.

 

 

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK-Munka-Család” projekt keretén belül valósult meg)