Szülői értekezletre megyünk mindketten egy óra múlva. Előtte egy kávézó teraszán beszélgetünk Grósz Virággal, aki így mutatkozik be: mi egy öt fős család vagyunk: Apa, Anya, 3 kislányunk van, Bori 8. osztályos, Juli 5.-es és Zsófi 3.-os. Mindketten az informatikában dolgozunk: férjem számítógépes tároló megoldásokkal foglalkozik, én értékesítő vagyok. 

Mesélnél arról, hogy a három gyermekkel mennyit voltál otthon és utána hogyan tudtál visszailleszkedni a munka világába? Klasszikus módon: amikor a harmadik három éves lett, megkezdte az ovit, te rögtön futottál vissza dolgozni, vagy másként alakult?
Korábban az IBM-nél dolgoztam Budapesten, oda nem volt lehetőségem visszamenni, mivel Tokodra költöztünk a 3. gyerek születése után. A férjem maradt továbbra is Pesten, így az lett a megoldás, hogy én helyben helyezkedek el. A gyerekekkel a 3-3 évet otthon töltöttem. A két nagyobb között dolgoztam otthonról: egy esztergomi cégnél marketinges munkát végeztem. Amikor aludtak a gyerekek, akkor tudtam csinálni, vagy délután, mikor a nagymama jött segíteni. Előre egyeztetett határidőn belül kellett elvégeznem a feladatot, így nagyon rugalmasan dolgozhattam.

 Milyen indíttatásból vállaltad ezt a munkát?
Először egy kollégát kellett betanítanom értékesítő munkakörbe (én ezt csináltam az IBM-ben nem volt számomra újdonság, csak a termék és a terület volt specifikus), majd ő sajnos elhagyta a céget a feladat viszont megmaradt, valakinek el kellett végezni. A harmadik kislányunk érkezésekor viszont jeleztem, hogy idő hiányában nem tudom tovább vállalni a munkát. Mikor a legkisebb lányunk is betöltötte a 3. életévet újra felvettük a kapcsolatot a főnökasszonnyal. Jelenleg vállalkozóként dolgozom a cégnek marketinges-értékesítői munkákon. 

Te kerested őket meg?
Kölcsönös volt, mindig is kapcsolatban voltunk, mert jó barátságban voltam a főnöknővel. Máshol is tartottuk a kapcsolatot, nem csak munkakapcsolat volt köztünk. Így tudta, hogy szeretnék dolgozni, ha van rá lehetőség. Mikor megkerestem egyből találtunk testhezálló feladatot nekem, de abszolút rugalmas időbeosztással. Először 4, majd – mikor a kicsi iskolás lett – heti 6 órában dolgoztam a cégnek. 

A 6 óra mennyire fix vagy rugalmas?
Mint munkaadó, nagyon alkalmazkodó a főnököm, a cég nagyon gyermekbarát. Például, ha beteg volt valamelyik gyerekem otthonról dolgozhattam, vagy bevihettem a cégbe magammal. Szoktunk szervezni céges gyermek programokat is: gyereknap, mikulás. Kezdetben úgy alakítottam ki a munkaidőmet, hogy minden délelőtt dolgoztam 8-14 óráig. Majd az egyik nyáron úgy alakult, hogy egyszerűbb a családnak, ha pénteken már otthon vagyok a gyerekekkel. Ezért hétfőtől szerdáig 8 órát, csütörtökön pedig csak 6-ot jártam be. Meglett a heti 30 óra és a gyerekek is örültek, mert többet voltam velük. Végül így maradt, csütörtökön kora délutántól szabad vagyok, három napos a hétvégém, együtt tudok lenni a gyerekekkel és jut idő az otthoni feladatok elvégzésére is. 

Szereted a munkádat?
Nagyon! Mert változatos, mert az állandó feladatok mellett mindig van valami teljesen más, valami új dolog. Mivel értékesítő vagyok, sok új ügyféllel beszélek, találkozok, ez inspirál. Vannak kampány időszakok, amikor sokat kell telefonálnom, a hívásokat rögzíteni a rendszerünkben. Ezt megelőzően rákészülünk a feladatra: tervezünk, belső megbeszélések vannak. 

Hogyan tudsz ügyesen egyensúlyozni a család és a munka között? Gondolom ez nem olyan egyszerű!
Van két nagymamánk. (Nevet.) És a nagymama beugrós, ha nekem benn kell maradni vagy vidékre kell menjek tárgyalni. Mondtam, hogy rugalmas a cég, de nekem is rugalmasnak kell lennem. A határidős munkáknál nekem is bent kell lennem tovább. Van, hogy 6-ig, 7-ig dolgozom, vagy otthonról folytatom a korábban elkezdett feladatot. Ilyenkor jön a nagymama. Most annyiban más a helyzet, hogy a koronavírus miatt a férjem itthonról dolgozik, így ő tudja hozni-vinni a gyerekeket. Ő lett a mozgatható segítség. A házimunkát hétvégén végezzük el, illetve én pénteken délelőtt, ha nincs valami egyéb elfoglaltságom, elintézni valóm. A gyerekek szoktak segíteni benne, a saját szobájukat ők igyekeznek rendben tartani, a kertet a férjem rendezi, a ház többi részét pedig én, megoszlik a feladat családon belül. 

Van saját időd?
Saját időm? Hát! Mikor elalszanak este, 9 után. Olvasni szoktam, szeretek varrni – erre inkább hétvégén délután jut időm, – filmet nézni, és kikapcsol a kertészkedés. Szoktam a barátaimmal is találkozni, akkor a férjem bevállalja a gyerekeket. A férjemmel kettesben pedig nagyon szeretünk motorozni. Ilyenkor a gyerekek a nagymamával vannak és miénk az egész világ!

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK-Munka-Család” projekt keretén belül valósult meg)