Érezzük, hogy ez nem csak arról szól, hogy megteremti a hátteret és elvégzi otthon a férfias munkákat. Ennél sokkal többet! Erről beszélgettem Dévényiné Giesz Bernadettel, egy nyolc gyermekes család édesanyjával. Kíváncsi voltam, hogy vajon egy ilyen nagycsaládban hogyan látják mindezt, mit hozott az évek gyakorlata.

Mindig is nagycsaládot terveztetek?
Két nővérem van, nem volt kérdés, hogy legalább ennyi gyereket én is szeretnék, de azt gondoltam, a négy talán szerencsésebb, mert páros szám. Erről Norbival, akinek szintén két testvére van, nem sokat beszéltünk és nem tervezgettünk. Álmomban sem gondoltam, hogy ennyi gyerekünk lesz.

Hogyan menedzselitek a családotokat?
Mindkettőnkre szinte mindig szükség van, ezért nagyon jól kell beosztani az erőinket és az időnket. A feladatok nagy részét felváltva végezzük, aki éppen tudja, csak néhány dolog van, ami egyéni, nyilván a közjegyzői munkát csak Norbi tudja végezni, és például a főzés többnyire az én feladatom. A működtetés legfontosabb feltétele mindkettőnk számára a megfelelő töltöttségi szint. Ha le vagyunk merülve fizikailag, de még inkább lelkileg, akkor akadozik a család működése.

Mi Norbi szerepe (a családban)? Hogyan jelenik meg ez a gyakorlatban?
Ő a családfő, ez minden családtag számára nyilvánvaló. Ő a kenyérkereső, és ennek a fontosságát, a mögötte levő áldozatot és felelősség vállalást a nagyobb gyerekeink már egyértelműen átérzik. A kisebbek azt látják, hogy bár fontos az édesapjuk számára a munkája, igyekszik sok időt tölteni velük, részt vesz az életükben. A Schönstatt Családmozgalom egyik programján hallottunk az apás-napok gyakorlatáról, amit mi is átvettünk. Minden gyereknek van egy hétköznapja, azon belül egy órája, amit kettesben tölthet az apukájával. Ez inkább a kisebbekkel működik, de ők nagyon szeretik, megéri azt az áldozatot, amit az állandó háttérmunka jelent az otthonmaradókkal. A nagyobb gyerekeink dolgait imában visszük Isten színe elé újra és újra, és ezt Norbi igazi atyai hűséggel teszi.

Miért fontos szerinted mindaz, amit ő tesz hozzá a családi élethez? Miben egészít ki?
Nőként és anyaként számtalan olyan dolgot tudok adni a gyermekeim számára, amik pótolhatatlan értékek: figyelmes szeretettel fordulok feléjük, igyekszem nyitott szívvel hallgatni és befogadni őket, amikor kiegyensúlyozott vagyok, jó légkört teremteni az otthonunkban a szinte állandó jelenlétemmel és végül, de talán legfontosabbként, feltétel nélkül szeretni őket. Minderre nem lennék képes, ha nem nyújtana a családi életünkhöz biztonságot és stabilitást Norbi, a férjem. Ez legalább annyira lelki, mint fizikai vagy anyagi biztonság. Én nagyon érzékeny vagyok, sokszor az érzelmeim rabja, ilyenkor Norbi a higgadt, nyugodt erő. Persze, bizonyos dolgok meg őt hozzák ki a sodrából, akkor nekem kell nyugodtnak maradnom. Ismét a végére hagytam a legfontosabbat: több évtized házasság és közös élet után Norbi szeret engem, és ezt a gyerekeink látják. A legnagyobb ajándék, amit az édesapjuktól kaphatnak, hogy tapasztalják, a házasság minden nehézség és kihívás ellenére élhető és szép életforma.

Többször említetted, hogy mennyire szükséges az, hogy legyen erőd, amiből adni tudsz. Hogyan töltődsz fel a mindennapokban?
Első a kapcsolattartás Istennel, aki minden jó forrása. Próbálok lehetőség szerint időt szakítani imára, hétköznapi szentmisére, lelki olvasmányokra. Aztán ahhoz, hogy szeretni tudjak, kell, hogy érezzem, én is szerethető vagyok. Ezt a tapasztalatot egész konkrétan a szeretteimmel való közelségből szerzem meg: feltölt, ha kettesben vagyok a férjemmel és bármi olyat csinálunk, ami távol áll a hétköznapi rutintól, vagy a nagylányaimmal, barátnőmmel beszélgetünk egy kávé mellett a világ dolgairól, és végül, nagyon szeretek egyedül lenni, csak úgy lenni, nézelődni és szemlélni mindazt, ami körülvesz.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK-Munka-Család” projekt keretén belül valósult meg)