Kovácsné Horváth Beatrix-szal, aki három gyermek anyukája és jelenleg tanítónőként dolgozik 13. tanéve az esztergomi Árpád-házi Szent Erzsébet Gimnázium, Óvoda és Általános Iskolában, arról beszélgettünk, hogy a tanítói munkának van egy láthatatlan, mégis igen fontos vetülete, melyet ő tapasztalatom szerint igen magas szinten űz. Igen szerényen és alázattal osztotta meg ez irányú bölcsességét.

Hogyan lettél tanítónő?
Már alsó tagozatos koromban nagyon szeretettem „iskolásat” játszani, ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ha nagy leszek, tanítani szeretnék.

Változtál az évek során, mint tanítónő, ahogy egymás után születtek a gyermekeid, nevelted őket? Visszahatott a tanítói munkádra? Hogyan?
Természetesen, nagyon sokat. Amióta anyuka vagyok, nagyon sok tapasztalattal lettem gazdagabb. A rám bízott gyerekeket is igyekszem úgy nevelni, mintha a sajátjaim lennének. Ha szükséges, bizonyos szituációkban szigorú vagyok velük, de fontos, hogy érezzék akkor is, hogy szeretem őket, és ha gondjuk van, bármikor megtalálnak. Máskor pedig én is tudok engedni.

Megtanítod a gyermekeket írni-olvasni-számolni, de ez nem fedi le a munkád, van egy kevésbé szembetűnő része is: a nevelés és a gyermekek „felépítése” bátorítás által. Hogyan kell elképzeli ez utóbbit a gyakorlatban?
Minden egyes gyermek értékes kis csoda és meg kell hozzájuk találni a megfelelő eszközt, hogy megnyíljanak számomra. Igyekszem sok szeretettel, beszélgetéssel, játékkal, az együtt töltött időben kideríteni, hogy ki miben nagyon jó és ki miben kevésbé. Aki bátor és nagyon tehetséges, az manapság könnyebben boldogul, viszont aki félős vagy kevésbé ügyes, azt bátorítani kell és bízni benne, hogy meg tudja csinálni a rábízott feladatot.

A gyerekek és a hivatásod gyakorlása mellett mennyi időd jut magadra? Hogyan töltődsz fel?
Igen kevés. Bár már többet alszom, mint pár éve, de azért még mindig keveset. Fontos a család, de nagyon szeretek tanítani is. A sok feladat között próbálok eligazodni. Nagy távokban nem gondolkozom, csak mindig az adott napi vagy heti feladatokra koncentrálok. Természtesen minden nap imádkozom, hogy a Jóisten adjon erőt és egészséget a rám bízott feladatokhoz. Szabadidőben szeretek kézimunkázni (hímezni, kötni, horgolni), sütni, kertészkedni, túrázni, olvasni és új dolgokat kipróbálni.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK-Munka-Család” projekt keretén belül valósult meg)