Új sorozatunkban körbejárjuk, vajon egyes családoknál mitől működik jól a rájuk váró feladatok ellátása, hogyan tudnak közösen harmóniát teremteni a gyermeknevelési, otthoni munka, vagy a háztartási teendők terén. Nyolc család nő tagját kérdeztük meg, azonos kérdésekre válaszoltak.

PUXLER NÓRA – MAXIMALISTA VAGYOK

“Mikor elolvastam a kérdéseket, komolyan elgondolkodtam erről az egészről. Eszembe jutott nagymamám, aki az évben ment nyugdíjba, mikor születtem. Mama, mikor ott voltunk gyerekkorunkban, minden nap főzött, etették és gondozták az állatokat, kapálta a kertet ültette a zöldségeket és még hosszasan sorolhatnám. Papám, az egész ház, a kert az ólak karbantartását végezte. A bungi tele volt ezt a célt szolgáló eszközökkel, barkácsfelszereléssel. Ha ideje engedte, bevont minket a munkálatokba és lelkesen szögeltük a satuba szorított fát.

Ezek alapján azt gondoltam, ez mindig így lehetett és munka mellett is ugyanerre képesek voltak. Így gondoltam egészen addig, amíg fel nem hívtam és el nem mesélte, hogy ez a munkás életük során hogyan is volt. Mit ne mondjak, meglepődtem. Elmesélte, hogy volt a háznál egy nagymama, aki amíg dolgoztak ellátta a teendőket, az ételt hordták és bizony volt egy Rózsika is, aki a gyerekre vigyázott, vitte őket óvodába meg ahova kellett.

Személyiségemet tekintve maximalista vagyok. Miután Réka 2019. szeptemberében megszületett, gondoltam mit nekem anyaság, gyerek mellett lehet komposztálni, kenyeret sütni főzni, pelenkát mosni. Ez egyébként egészen jól sikerült egy ideig. Aztán összeroppantam, hogy mégsem megy.

A komposztálás meg persze a rendszeres főzés megmaradt. de így is sok…. a mamámmal való beszélgetés után azt hiszem, újra gondolom ezeket a feladatokat.”

Mennyire fordítotok a családban arra figyelmet, hogy a másik által elvégzett láthatatlan munkát (például ételkészítés, takarítás, elromlott dolgok megszerelése, kerti munka, autótakarítás) elismerjétek, és ezt szóban is kifejezzétek? Egyáltalán fontos a köszönet, vagy mindenki tegye automatikusan a dolgát?
Nagyon fontos a köszönet. Férjem reggel elmegy dolgozni, este hazajön. Kialakítottam az itthoni rutin feladatokat, amivel mindig rendezett lesz a lakás, 1 héten egyszer alaposan kitakarítok. Mikor hazajön, szép rend van, és meleg étel várja. Van, hogy nem mond semmit, viszont van, hogy megjegyzi, milyen szép rend van, vagy azt mondja, olyan finomat főztem, hogy éttermet kéne nyitnunk. Azért van annyi önkritikám, hogy tudjam, ha ezt mondja, tényleg jól is sikerült. De ha éppen nem, akkor is tud olyat mondani, hogy ne érezzem rosszul magam. Ha ő megszerel valamit, annak is nagyon hálás vagyok, de az az igazság, hogy ő megfontolt típus, így előfordul, hogy többedjére kérem a megadott dologra, így annyira már nem tűnik láthatatlannak a dolog.

60-70 évvel ezelőtt egy családban a férfi és női szerepek eltérőek voltak a ma szokásostól: sok családban pelenkáznak, házimunkát végeznek a férfiak, a nők pedig néha kemény tárgyalópartnerek, vagy jobban értenek egy villanykörte kicseréléséhez, mint a párjuk. Mi a véleményed, mikor volt jobb, régen, vagy ma?
Az én nagyszüleim sem ültek otthon a gyerekekkel, hanem keményen dolgoztak. Tehát igazából nagy különbség nincs, de a nők több fajta szakmából választhatnak, ami nekem tetszik. Papám és apukám is kivették a részüket a takarításban, azonban mindkettőjüknek beosztotti pozíciójuk volt/van. Férjemék vállalkozást irányítanak, nagy a felelősség és a nyomás. Velejárója a rugalmas munkaidő, aminek persze megvan a maga előnye és hátránya is. Az előnye pedig mindenképp az, ha el kell vinni a gyereket oltásra, el tud jönni velünk, vagy ki tud ugrani vásárolni. Minden családi helyzet más. Szerintem, ha egy nő ki tud cserélni egy villanykörtét, vagy tud szerelni ezt-azt, teljesen rendben van és nem elítélendő, ha a férfi nem tudja. És az sem, ha a nő ügyvéd és tárgyal és a férfi kétkezi munkával keresi a pénzt. Egy olyan világban élünk, ahol mindenkiből lehet akárki.

 Fontosnak tartod, hogy a nő is dolgozzon, pénzt keressen, hozzájáruljon a családi költségvetéshez? Milyen arányban tartod ezt jónak? Mit gondolsz arról, ha csak a férfi keres pénzt?
 Én azt gondolom, ezt is személye válogatja. Van, aki 4 gyereket nevel és mégis úgy érzi kiteljesedve az életét, ha mellette dolgozik. Biztos van olyan is, aki egy gyermek mellett dönt úgy, hogy nem dolgozik. Én már középiskola alatt is mentem dolgozni, amikor csak tudtam, hogy saját magam tudjak ruhát venni (nem azért, mert a szüleimnek nem tellett volna rá) és a jogosítványom nagy részét is önerőből csináltam. Mindig is boldog voltam, hogy rendelkezek önálló egzisztenciával. Réka születése után nehéz volt elfogadni, hogy mostantól más lesz a helyzet, el kellett fogadnom, hogy a férjem a családfenntartó. Nem tudnám elképzelni az életem további részét munka nélkül, én olyan típus vagyok, akinek szüksége van rá. viszont élni fogok a lehetőséggel, hogy kislányom három éves koráig vele legyek és ez így van rendjén.
Én azt gondolom az a normális, ha a nő is hozzájárul a családi költségvetéshez, viszont nem olyan áron, hogy ne legyen ideje a családra. Fontos az egyensúly, mert persze a család ellátása sem mindig vakáció és valamikor pihenni is kell.

Ha osztoztok a házimunkában, megbeszélitek előre, ki mit csinál? Szokott nézeteltérés lenni, ha az egyik fél nem végzi el, amit elvállalt?
Nálunk ez kialakult. Férjem viszi le a szemetet, a szelektív szemetet, bevásárol, illetve a fürdetésnél is van saját feladat. Ez már teljesen rutinszerűen működik. Akkor volt konfliktus, mikor arra kért, ne hétvégén takarítsak, amikor Ő itthon van. Ettől teljesen kibuktam. Azért takarítottam hétvégén, mert tudtam, hogy a gyerek akár 3 órát is eljátszik vele amíg megcsinálom. Így hétköznap jóval nehezebb. Ha nem csinál meg valamit, én vagyok a türelmetlen típus mert tőle is azt a hozzáállást várnám, amit magam felé követelek. Sokszor nem gondolok bele, hogy mire hazaér fáradt, viszont azt is tudom, mikor férne bele, hogy elvégezze. Ő sosem von kérdőre az én feladataimat illetően. Szerinte túlzásba viszek mindent.
A titok, hogy nincs több háztartásos feladata, talán abban rejlik, hogy nehezen adom ki a kezemből a munkát. Szeretem, ha az én módszeremmel van kitakarítva és nem erőltetném rá, ahogy én csinálom, mert elmenne tőle a kedve. Ha meg úgy csinálja ahogy ő akarja, nem szeretném dicsérni csak azért, hogy legközelebb is megcsinálja (jó taktika egyébként), annak ellenére, hogy azért nem tetszik az eredmény.

Mit tartasz a legfontosabb férfi szerepnek egy családban? Jó, ha iránymutatást ad, vagy közösen kell dönteni mindenről? A gyermekek nevelésében milyen szerep az, amit csak ő tud képviselni?
A stabilitás, hogy legyen határozott, amikor én határozatlan vagyok. Legyen türelmes, amikor én nem vagyok az, ezzel az egyensúly megteremtése. Fontos, hogy a döntéseket együtt hozzuk meg annak érdekében is, hogy ez a későbbiekben ne legyen egy konfliktus forrása. A gyerekek a látott példák alapján fognak maguknak párt választani. Viselkedésünkkel férfi és női ideálokat teremtünk. A legfontosabb férfi szerep szerintem kislányom nevelésében, hogy megtanítsa a férjem, hogyan kell a férfinak a nővel viselkedni. Mármint itt most arra gondolok, hogy a férjem hozzám való viszonya milyen, amit ebből lát. Az, hogy SZERET, tisztel, türelmes velem, puszit ad, együtt nevetünk, de tud is határozott lenni. Ez a kép ennél nyilván összetettebb, csak pár tulajdonságot emeltem ki. Ez az, amit csak Ő tud képviselni.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)