Foglalkozásainkon, programjainkon sok olyan anyukát ismertünk meg, akik más városból költözve illeszkedtek be az itteni közösségekbe. Fiatal édesanyaként nehéz ismerősöket, barátokat találni, az idő nagy részét elviszi a kicsivel való foglalatosság, a baba körüli tennivalók.
Pádár Diána a fővárosból költözött Esztergomba, mégis hamar sikerült kapcsolatot teremtenie hasonló élethelyzetben levő anyukákkal. A beilleszkedésről, a kezdetekről beszélgettünk vele.

Budapesten születtem és nevelkedtem. 2017 őszén költöztem Esztergomba, párommal, az ő szülői házába. Hét év várakozás után végre babát vártam. Senkit nem ismertem, és mivel párom is régen elszakadt szülővárosától, neki sem voltak már élő kapcsolatai. Rokonok távolabb élnek, idősek. Egyedül éreztem magam, ráadásul jött a tél.

Januárban megszületett a kisfiunk, sokat kijárni nem tudtunk. Nehéz volt, a párom gyakran estig dolgozott, nagyon magányosnak éreztem magam. Ahogy jött a jobb idő, már kint tologattam a babát, megszólítottam az utcán a környékbeli anyukákat, az idősebb utcabeliek pedig minket, megdicsérték a kisfiunkat, beszéltek hozzá, ő mosolygott, s máris megvolt a kapcsolat. A játszótéren hallottam, először az Alapítványról, és foglalkozásaikról. Elmentünk, megnéztük, és szívünkbe zártuk a kedves fogadtatást, érdeklődést, a beszélgetések előtti babamuzsikát. Ezekről a programokról legtöbbször az Esztergomi Otthon Segítünk Alapítvány Facebook oldaláról értesülök, de mi anyukák egymás között is és személyesen is népszerűsítjük a rendezvényeket, mert mint mondják jó itt lenni, figyelmet kapnak, bizonytalanságukra megerősítést, kis kikapcsolódást, a gyermekek pedig kortársi közösségben lehetnek, felügyelet mellett.

Már két éves az ismeretségünk, az Esztergomi Család és KarrierPont Alkotókörének és Beszélgető klubjának rendszeres résztvevője vagyok kisfiammal, Gergővel. Havonta egyszer itt a Deák Ferenc utca 14 szám alatt alkalmanként 10-15 anyukával veszünk részt a foglalkozásokon, ahol, míg mi beszélgetünk, a gyermekekkel önkéntesek játszanak. Nagyon szeretek szervezkedni, ezt bele is fogom írni az önéletrajzomba, ugyanis Gergő 3 éves lesz, munkát keresek. Nagyon jóleső érzés visszagondolni, hogy hány anyukát hoztam ide a foglalkozásokra.
Nem mondom, hogy nem vágyakozom vissza Budapestre. Úgy gondolom, hogy sokat tettem azért, hogy otthonosabban érezzem ebben a városban magam. Segít ebben az is, hogy most már egy-egy órát csak magamra fordítva, eljárok csikungozni, jógázni, ez által egy újabb közösséghez is tartozom.
Alapítványunk programjait folyamatosan közzétesszük közösségi oldalunkon.
(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)