A család egy nő életében külön gondolatvilág. A teljes idejű munkavállalás mellett szeretne figyelmet adni a gyerekeknek, a fejlődésüket a lehető legjobb irányba terelni, ott lenni az óvodai évzárón és utána olvasni, melyik élelmiszernek mi az összetevője. Pósa Éva 16 éves kora óta van együtt férjével, Tiborral, akitől támogatást és lendületet kap munkájában és vállalkozása építéséhez is.

Nyolc órában dolgozol, közben saját vállalkozásod is fejleszted. Hogyan fér bele ez a napjaidba?
A lányaim már nagyok, huszonhárom és tizenhárom évesek, én mindig kreatív ember voltam, amíg csak nyolc órában dolgoztam, akkor is ott volt a szabadidőmben a keresztszemes hímzés, a horgolás, dekupázs, különféle technikák. Két éve varrtam először vászon táskát, amibe péksüteményt, zöldségeket, vagy olyan dolgokat lehet tenni vásárláskor, amihez egyébként nejlont használtunk. Először csak magamnak, a családnak, aztán barátoknak ajándékba készítettem, majd megkerestek a barátok ismerősei és az ismerősök ismerősei is. Mindig Tibor volt, aki bátrabban váltott, vagy lépett, sokat beszélgettünk erről a lehetőségről és az ő biztatására vágtam bele a vállalkozásba.

Valószínűleg kicsi gyerekekkel ez nehezebb lett volna…
Amíg a lányok kicsik voltak, elvitte az erőforrást a pénzkereset, ez akkor is nyolc órás munkát jelentett, ami nálam az elején sajnos sok utazással járt. Akkor még Budapesten laktunk, a banki szférában helyezkedtem el, a nagyobbik lányom egy éves volt, amikor Esztergomba költöztünk. Senkit nem ismertünk a városban, ráadásul ez egy borongós januári időszak volt. A boltok bezártak ötkor, a játszóterek üresek voltak. Barátaink akkor még nem voltak, a nagyszülőktől se tudtunk segítséget kapni. A kislányom bölcsődébe járt, de ez is nehezen volt megoldható a budapesti ingázás miatt. Szerencsére az óvónőnk ajánlott egy friss nyugdíjas házaspárt, ők lettek a pótnagyszülők, hatalmas segítséget kaptunk tőlük. Fruzsit hajnalban átvittük hozzájuk, ott még aludt egy kicsit, hozták-vitték a oviba, de én már akkor tudtam, nem szeretnék több ilyen időszakot átélni. Szerencsére Tibor olyan beosztásban dolgozott, sokat tudott lenni a kicsivel, jártak állatkertbe, játszóterekre, én pedig sok közös élményből kimaradtam, ami nagyon megviselt.

Most sem nagyon elterjedt a hat, vagy négy órás munkavállalás, húsz évvel ezelőtt pedig még ennyire sem volt…
Szerintem egy nyolc órás munkavállalást a család nem tud segítség nélkül megoldani. Sok kiváló munkatársat nélkülözünk emiatt a bankban is, mert a kismamák nem jönnek vissza nyolc órába, inkább a gyereküknek, családjuknak szentelik az idejüket. Ha tehettem volna, én is hat órás munkát vállalok akkor. Mindenünk, amink van, ketten a férjemmel dolgoztunk meg érte, a kapcsolatunk elejétől szoros szövetségben élünk.

Tényleg most volt az ezüstlakodalmatok? Ennyire fiatalon?
Igen, eltelt közösen harminc év, amiből több mint huszonöt év házasságban. Ha kérdeznéd, mi a titka, első helyen említeném a beszélgetéseket, a dolgok megbeszélését, a kölcsönös toleranciát. Nagyon fontos az is, hogy megmaradjon az egymás iránti érdeklődés, hogy legyen olyan közösen eltöltött idő, ami mindkettőnket feltölt, és erre ügyelni kell, hogy ez ne maradjon el. Ha hagyjuk ellaposodni a kapcsolatot, sok problémát okozhat. A férfi és női szerepeket se jó átvenni egymástól, mert az is kibillenést okozhat a kapcsolatban. Nem mondom, hogy nem tudok apróbb dolgokat megszerelni, és Tibor is szívesen vasal, de ebben is igyekszünk megtartani a helyes arányt. Segítünk egymásnak, de szerepet nem cserélünk.

Amit elképzeltél kislány korodban, családról, felnőtt életről, olyan lett?
A családi élet tekintetében igen, lányokat szerettem volna, kettőt, és egy olyan szövetséget, amihez szerencsére társat találtam, jó korán. A családi mintáink, a lehetőségeink is összébb kovácsoltak minket, mindketten nagyon stabil kapcsolatra vágytunk. A gyerekkori barátaink szinte mind szétmentek, elváltak, viszont a mostani baráti körünk nagyon hasonló, mint mi, kiegyensúlyozott kapcsolatok vannak. Talán a munkámra nem mondható egyelőre, hogy egyezik az álommal. Szeretem, amit most csinálok, de elindultam egy önállóbb, kreatívabb cél felé.

Hol tartasz most a vállalkozásban?
Munka után és hétvégenként tudok a vászon táskákkal foglalkozni. Előre megbeszéljük Tiborral, hogy mondjuk szombat délelőtt bevonulok a kis varrószobába, a délután pedig közös lesz. Ha a lányok itthon vannak, akkor négyen megyünk. Találtam egy segítséget a kiszabott táskák megvarrásához, de nem szeretnék üzemet létrehozni, hanem csinálni valamit, ami jó érzéssel tölt el és bevételt is jelent, de fontos a jó érzés. Szeretem, hogy alkothatok, hogy kitalálhatom, hogyan lesz szép egy uzsonnás tasak, mitől veszi az ember szívesen a kezébe, csomagol bele szendvicset. Élvezni szeretném ezt a munkát, megtalálni benne a szépséget.

2020 márciusában ismét elindítjuk családlátogató önkéntes programunkat, erről itt olvashatsz, illetve jelentkezhetsz: http://bit.ly/2puFjm7

Ha kisgyermekes anyukaként önkénteseink segítségére lenne szükséged, várjuk megkeresésed: eosa.esztergom@gmail.com, tel: 30 642 0547.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)

Talán az egyik legvitatottabb, legnehezebb társadalmi téma a női és a férfi szerepek kérdésköre. A belénk kódolt ösztönöknek megfelelően a nő biztonságra, a fészek megteremtésére és ápolására vágyik, a férfi védelmezésre, a család fenntartására született. Ezzel szemben a társadalom ma más lehetőségeket is kínál és el is vár nőtől és férfitől, átvehetünk egymástól feladatokat, átlóghatunk egymás szerepkörébe. A családok többsége nem az úgynevezett hagyományos séma szerint működik – Tittmanné  Katival kerestük a válaszokat a lehetséges harmonikus megoldásokra.

Kati szociális munkás, tanári diplomával, személyes tapasztalata és rálátása van a családok működésére. Ha visszatekintünk hatvan-nyolcvan évvel ez előttre, az általános szokás az volt, hogy a nő nem dolgozott, nevelte a gyermekeket, művelte a háztáji kertet, a férfi végzett pénzkereső munkát, valamint szintén segített a családi gazdaság körüli teendőkben. A mai családoknál nem ennyire elkülönültek a szerepek. A nők is munkavállalók lettek, hozzájárulnak a családi kasszához, így kevesebb idő jut a hagyományos értelemben vett női teendőkre, amit a férfi erre szánt ideje pótolhat.
– Ismerek olyan családot, ahol a nőnek van több technikai érzéke, így elvégez sok olyan munkát, ami elvileg férfi feladat lenne. Mégis jól tudnak együttműködni, kiegészítik egymást, nem érzik úgy, hogy elveszik egymás elől a munkát – mondja Kati. Az egyensúly megteremtésében nagy szerepet játszik a feladatokról való kommunikáció, kinek miben van segítségre szüksége és ki mit végez szívesen.

Ismét a régi korokra visszatekintve megállapítható, hogy a férfiak a maiaknál nagyobb lélekszámú családokat voltak képesek eltartani az egyetlen keresetükből, több volt a gyermek, viszont alacsonyabbak voltak az igények. A fejlődés hozta árubőség és az elérhető szolgáltatások hada megemelte az igényeket is, amihez a nő pénzkeresővé válásával igyekeznek felzárkózni. Régen nem volt ekkora kínálat a boltokban, az emberek szükségleteket elégítettek ki a vásárlásukkal, nem pedig igényeket. A különbség hatalmas, ha arra gondolunk, hogy húsz évvel ezelőtt Esztergomban vajon mit ettek az emberek, míg nem voltak jelen a helyi szupermarketek.

A férfi és női szerepek tárgyalása gyakran kimerül a nemek munkaköreinek áttekintésében, ám ennél többről van szó. Mindkét nemnek vannak külső jegyei, attribútumai, mozdulatai, egyfajta megjelenése a világban. A nők ma sietnek, nadrágot hordanak és sok esetben „harcossá” válnak, és gyakran elszörnyedünk a médiában is látható férfidivat képein. Kérdés, hogy a család működtetése érdekében a férfi által végzett házimunka mennyire van hatással a férfias jellegeire, a női pénzkeresetre fordított idő mennyire fordítja el a nőket a család ápolására fordított szerepeiktől.

Kati szerint, nem szerencsés mereven ragaszkodni a régi családmodellhez, mert a változásokon túl minden család egyedi és általánosságok mentén ma már nem lehet jól működtetni. Minden azon múlik, hogy a két fél mennyire tud egymásra hangolódni, kialakítani egy olyan szövetséget, amiben együtt tudnak haladni a céljaik felé. Meg tudják keresni a fennmaradásukhoz, továbblépéseikhez szükséges pénzt úgy, hogy az otthoni munkákat is el tudják végezni, a családra, vagy az egymásra szánt idő se szenvedjen hiányt.  Viszont figyelni kell arra is, hogy az egymás szerepeinek megtanulása, képviselése elmagányosodást is okozhat. Előfordulhat, hogy világban egyedül is helyt állni tudó nő, pénzkeresettel és megfelelő technikai tudással már kevéssé vesz részt alkalmazkodó partnerként egy kapcsolatban. S ugyanígy, egy férfi, aki ismeri a vasalás, a főzés fortélyait, talán nehezebben tart ki egy terheltebb időszakban a párkapcsolati helyzetben. A szerepek mára nem maradtak vegytiszták és nem nagyon lehet megjósolni, milyen hatással lesznek később a társadalom szerkezetére.

Alapítványunknál elérhetők olyan ingyenes szolgáltatások, mellyel a kisgyermekes családok életét tudjuk támogatni.

2020 márciusában ismét elindítjuk családlátogató önkéntes programunkat, erről itt olvashatsz, illetve jelentkezhetsz: http://bit.ly/2puFjm7

Ha kisgyermekes anyukaként önkénteseink segítségére lenne szükséged, várjuk megkeresésed!
Rövid jelentkezés lapunk: http://bit.ly/30zhZlT
Elérhetőségeink: eosa.esztergom@gmail.com, tel: 30 642 0547.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)

Ma már negyedik trimeszternek is nevezik a baba megszületése utáni első három hónapot, mert nagy jelentősége van az életkezdet körülményeinek az édesanya és a csecsemő számára is. Kulcsfontosságú a baba táplálása, melyek közül a szoptatás lenne minden baba számára a legmegfelelőbb. Rengeteg tévhit van a köztudatban a szoptatás terén. Rózsa Ibolya, IBCLC laktációs szaktanácsadó szerint az erős sztereotípiák lebontása után, valamint hatékony támogatást követően a legtöbb anyuka képes a megfelelő ideig táplálni a csecsemőjét anyatejjel.

Főként az első baba születésekor sok aggodalom lehet az édesanyában, vajon amit eddig csak elméletben tudott, vagy a környezetétől hallott, sikeresen meg tudja-e valósítani, ha itt lesz a kisbaba? Mindenki azt szeretné, ha a pici szépen táplált, jól fejlődő, kiegyensúlyozott lenne, és a táplálkozások közötti időben pedig minél nyugodtabb, minél kevesebb sírással. De ez szinte sosem így teljesül, a babának az etetésen kívül szüksége van nyugtatásra, fájdalomcsillapításra, ivásra és altatásra, amire az anyatej, a szoptatás és az anya közelsége a legjobb gyógyír. – Azt szoktam mondani, hogy az anyák hősök: elképesztően sok szenvedést kibírnak, mielőtt hozzám vagy más szoptatási tanácsadóhoz fordulnak. Egy kisebesedett mellbimbó és a lelki teher, hogy szeretné táplálni a babáját, de nem sikerül, nagyon nagy fájdalmakat tud okozni – meséli Ibolya. Esztergomban és országszerte is vannak képzett szoptatási tanácsadók, Ibolya 2002 óta segíti az édesanyákat otthoni látogatással a helyes szoptatási technika elsajátításában.

A csecsemő cumival, cumisüveggel való nyugtatása nem jó megoldás., Megváltozhat a baba szopási technikája, ami a mellbimbó épségére is kihathat, valamint  szájpad  deformitás is bekövetkezhet, illetve a baba el is utasíthatja a mellet. Ibolyának három, már kamaszkoron túli fia van, az első fia születése után határozta el, hogy hivatását az anyatejes csecsemőtáplálás segítésének szenteli. A tévhitek az első kicsinél rá is hatással voltak, a cumi és a cumisüveg bevezetése után nagyon korán abbamaradt a szoptatás. Ibolya szerint az egyik legkárosabb tévhit, hogy a szoptatás mindig fáj, fájnia kell és ki kell bírni, majd elmúlik. A leggyakoribb panaszok közé tartozik a kisebesedett mellbimbó, és sajnos az anyukák már csak a kritikus helyzetben kérik a segítséget. A szoptatási tanácsadó minden esetben pontos anamnézist vesz fel, ugyanis néhány anyai betegség, hormonális állapotok, anatómiai eltérés, a koraszülött baba és a kicsi betegségei mind hatással lehetnek az anyatej termelődésére, valamint a szopás hatékonyságára, s ezek mellett lelki okok is lehetnek a háttérben. Ilyenkor a tanácsadó javaslatot tesz az anyukának további kezelési lehetőségekre, illetve elirányítja a szükséges szakemberekhez.

– Egyedi, hogy kinek mire van szüksége. Van, akinek egy találkozó elég, néhány anyukának több alkalomra van szüksége a probléma megoldásához, vagy többször felhív telefonon, hogy adott esetben mi a teendő – Ibolya a helyszínen naprakész, evidencia alapú információval és gyakorlati iránymutatással segíti az anyukát: megtanítja a mellre tevés módjára, a helyes testtartásra, elhelyezkedésre, a baba helyes tartására, vagy megmutatja, mi a teendő, ha rosszul tapad a mellre a baba. Mesélt olyan esetről, amikor az anyuka hat hete szoptatott fájdalmak között, majd mikor Ibolyától megtanulta a helyes technikát, a szobában beállt a csend. Ibolya figyelte a kismamát, kérdezte, mit érez, mire könnyes arccal halkan annyit suttogott: – nem fáj…!

A szoptatás jelentőségét már időszámításunk előtt is ismerték, Hammurapi babiloni király rendelkezett a szoptatós dajkák szükségességéről. Az ókori görög uralkodóházakban az elsőszülött fiút, a majdani trónörököst kötelező volt az édesanyának anyatejjel táplálni, Avicenna, Szent István király idejében élt világhírű polihisztor, orvos pedig fehér aranynak nevezte az anyatejet. Divathullámok is több ezer éve léteznek a szoptatásban, akár csak ma. Régen szoptatós dajkát tartottak a nők szép formájuk megőrzésére, fogamzásgátlás híján – a védett szoptatási időszak hiányában – inkább szültek tíz-tizenkét gyereket, csak a mellük szép maradjon. Szerencsére Magyarországon a többi országhoz képest jó a szoptatási kedv, a mell korrekciós műtétek sem feltétlenül akadályozzák a későbbi anyatejes táplálást. Nem árt azonban tudni, hogy maga a várandósság változtatja meg a mell szerkezetét, nem a szoptatás.

Már a babavárás időszakában érdemes megismerkedni a helyes szoptatással és a segítő elvekkel. Rózsa Ibolya Szoptatás: tények és tévhitek című könyve egy nagyon hasznos és könnyen érthető mobil applikációban segíti az édesanyákat. A baba megszületése után szükség esetén kérhetik Ibolya segítségét, illetve részt vehetnek a laktációs szakember képzésben, akár önkéntesként, akár a moduláris rendszerű oktatásba bekapcsolódva a hivatásos IBCLC képesítésig.

Rózsa Ibolya honlapja és elérhetőségei: https://iboly.hu/

Az oktatási központ és tudásközpont: https://anyatejut.hu/

Az Anyatejút Facebook oldala: https://www.facebook.com/anyatejut/

Az esztergomi baba-mama csoport: https://iboly.hu/anyatejut.html

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)

Mi a jó a babának? Hogyan csináljam?

Ha kérdése van, ha segítségre van szüksége babája, vagy kisgyermeke gondozásával, nevelésével kapcsolatban, keresse fel bizalommal a Szentgyörgymezói Olvasókörben működő Maminti Klubot!

Az elnevezés Lázár Ervin Négyszögletű Kerek Erdő című meséjéből származik, ahol a segítőkész, kicsi zöld tündért hívták így, akiről senki nem gondolta volna, hogy milyen erő lakozik benne. Akárcsak egy ilyen kis közösségben, mely hasonló élethelyzetben lévő anyukákból áll, és amely nagy ritkán kiegészül egy-egy apukával is.

A klubot az Olvasókör a Mikkamakka Játszóházzal közösen indította útjára még 2007-ben. Emiatt választották a Maminti nevet is, amely utalt ezen együttlétek céljára: a segítségnyújtás, ugyanakkor a játékosság fontosságára is. Mészáros Attiláné Évi volt az első, aki vállalta, hogy gazdája lesz, és felkarolja az ügyet. Majd tíz évig végezte is ezt a munkát. Tavaly november óta szervezi a klub programjait Szabó-Nagy Adél, aki maga is kétgyermekes anyuka, és aki korábban a belvárosban volt védőnő. 2019-ben lett Szentgyörgymező a körzete, ahol örömmel vállalta fel a Maminti Klub vezetését is.

A résztvevők minden hónap első péntekén 10 órakor találkoznak az Olvasókörben, családias légkörben, jellemzően hat-nyolc anyuka és csemetéje van jelen. Általában szakképzett előadókat is hívnak az alkalmakra, a beszélgetések a babák, a kisgyermekek testi-lelki egészségével kapcsolatos kérdésekről szólnak. Bár Adélnak is sok ötlete van, de teljesen nyitott, hogy milyen témákat tűzzenek napirendre, mi az, ami az anyukákat elsősorban érdekli, foglalkoztatja. Általában 35-45 perces egy előadás, amit a kérdések és kötetlen beszélgetés követ. Az együttléteket végig oldott légkör jellemzi, a szülők körben, szőnyegen ülnek, mialatt gyermekeik körülöttük játszanak a megannyi játék valamelyikével.

A közelmúlt témái voltak: elsősegély, testvérféltékenység, következetes nevelés, alapjátékok tárháza, funkcionális élelmiszerek, az egészséges táplálás-táplálkozás, mell önvizsgálat.

Szeretettel várják a klubba a csecsemős, vagy 1-6 éves kisgyermekes szülőket gyermekeikkel együtt, de akár a várandós kismamákat is!

Aktuális programjaik témáiról, időpontjáról az Olvasókör honlapján olvashatsz:
http://olvasokor.uw.hu

Ha előzetes kérdése van, az alábbi email címre írhatsz:
nagyadel0416@gmail.com

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)

 Gyereknevelés, házimunka, ház körüli munkák és minden olyan tevékenység, ami a mindennapi élethez hozzátartozik, szinte mindenki végzi, de nem jár érte fizetés, néha elismerés sem: összefoglaló nevén láthatatlan munkának nevezik. Kanadából indult el a kezdeményezés, figyelemfelkeltéséi céllal világnapja is lett, amit április első keddjére tűztek ki. Lukács Anikó szerint lehet javítani a kedvezőtlen megítélésen, a kulcs a munka megbecsülése és a kommunikáció lehet.

Mikor találkoztál először a jelenséggel, milyen életszakaszban kapott szerepet az életedben?
Az első gyermek születése után fogalmazódott meg bennem, hogy a gyermeknevelés micsoda nagy és egyben nagyszerű feladat. A kisgyerek körül rengeteg teendő van, olyan apróságok, amik egész napos munkát és figyelmet igényelnek. Nem csak a táplálásról, a fizikai jólét biztosításáról van szó, lelkileg és szellemileg is mindent szerettem volna megadni a kicsinek. Egy dolgozó nő, akinek megszületik az első babája, egészen más dimenzióba kerülhet. Ideiglenesen megszűnik az identitást is jelentő munka, a pénzkereset, átveszi a helyét egy teljesen új feladat. Azok a barátaink, akiknek akkor még nem volt gyereke, nem értették, mit csinálok egész nap, mi az, ami elviszi az időt, kitölti a napot. Ha nem élted még át ezt a helyzetet, nem fogod érteni, mitől fáradt az édesanya, hiszen egész nap otthon van, megeteti a gyereket, rendet rak és semmi dolga. Akkor is és most úgy gondolom, hogy az én életemben a gyereknevelés volt a legfontosabb, legértékesebb munka.  Annak ellenére, hogy a mostani munkámat rendkívül hasznosnak, és izgalmasnak tartom.

Ha visszanézünk nyolcvan, száz évre, még nem merült fel a láthatatlan munka kérdése…
Régen mindenki tette a dolgát, a férfiak dolgoztak és pénzt kerestek, a nők vezették a háztartást, nevelték a gyerekeket, akár faluhelyen, akár polgári létben. Természetes volt ez a feladatmegosztás, és ami nagyon fontos, meg is becsülték a női feladatokat. Ha olvasol egy regényt az akkori időkből, az író a tollán keresztül szépen beszélt az édesanyákról, a gyerekszereplők is tisztelettel voltak irántuk. Abban a korban több női közösség volt, nagyobb család vette körül a fiatal édesanyákat, több segítséget tudtak kapni. Az anyai szerepkörbe lépés nem jelentett akkora változást, mint ma, amikor a társadalom egyszerre több szerepet is kínál a nőnek. Ugyanúgy végezhet munkát, mint a férfi, pénzt keres, autót vezet, de maradt a mindenkori női feladat is, életet ad a gyermeknek és felneveli.

Akkor ezek szerint a régi feladatmegosztás jobban működött?
Ha úgy nézzük, igen, a szerepkörök jobban elhatárolódtak, viszont nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a társadalmi normák, szokások folytonos változásban vannak, nem az visz előre, a megoldás felé, ha visszafelé nézünk, onnan próbálunk megoldásokat átemelni. Azt is fontos megemlíteni, hogy a férfiak is ugyanúgy végeznek láthatatlan munkát, sokan nagyon szívesen vállalnak jóval nagyobb részt a családi élethez tartozó feladatokból, mint régen. Szívesen mennek el a kicsiért óvodába, ha rájuk hárul a  vacsora készítés, akkor sem esnek kétségbe.

Mit tapasztalsz, milyen megoldások lehetnek egy mai család életében arra, hogy a láthatatlan munka értéket képviseljen?
Ami nagyon jó eredményeket hozhat, az a közös tervezés, mert ami régebben volt, ma nem működik, de ennek a szépsége, hogy van lehetőségünk együtt megtervezni az életünket, ahogyan az nekünk jó. Ma sokkal több utat választhatnak a családok, lehet bölcsödét, nagyszülőt, távmunkát, félállást igénybe venni, vagy alkalmazni. Az a megoldás jó, amit a szülők közösen ki tudnak dolgozni, és amiben mindenki jó érzi magát. Nekem nagyon sokat jelentett, hogy a férjem az első perctől fogva nagyra becsülte a gyereknevelésben, otthoni teendőkben végzett munkámat, ezt szavakkal  is kifejezte, elismerést és támogatást kaptam tőle. Az első gyerek születése sokszor önbizalomvesztéssel jár a nő számára, bizonytalansággal, amit nagyban tud enyhíteni, ha az apuka és a család észreveszi a fáradozásokat és folyamatosan kifejezi megbecsülését. Nagyon egyszerűen fogalmazva, ne csak az szúrjon szemet, ha nincs kitakarítva vagy nincs vacsora, hanem vegyük észre azt is, ha mindezek megvannak.

Mit tehet a szülő, ha úgy érzi, túlterhelt, feszült, valami nem jó?
Nagyon fontos észrevenni, hogy valami baj van, tudni, hogy valami probléma van és megoldásra vár. Ezt néha abból lehet tudni, hogy a nő folyamatosan panaszkodik például a barátnőknek, vagy ingerült, morcos otthon. . Először az észrevételen van a hangsúly, majd azon, hogy közösen kell keresni rá megoldást. Nem szabad elmenni mellette, ha a párunk rosszkedvű, a házsártos szavak mögött mindig valami ki nem mondott feszültség van, ami robbanáshoz vezethet. De sosem a papucs a hibás, amiért rossz helyre tette valaki, az egy jel, hogy szükség lenne beszélgetésre. Nagyon nagy erőt adhat a családnak, ha meg tudják beszélni, mi a feszültség forrása és közösen tudnak megoldást találni rá. Ehhez igazi partnereknek kell lennie a szülőknek, a megbeszélés hozadéka egy olyan modell lehet, amiben mindenki jól érzi magát. Például egy kamaszokat nevelő családban fordult elő, hogy az anyukának változott a munkája ezért kevesebb ideje maradt a takarításra, itt már a gyerekekkel közösen lehetett egyeztetni, hogy milyen megoldást tudnának találni erre. A család felvetette, hogy meg tudnák fizetni a takarító szolgáltatást, de mégis közösen amellett döntöttek, hogy az egész család takarít szombat délelőttönként, és időnként az így megtakarított pénzen elmennek étterembe ebédelni. a gyerekek szívesen vállaltak be feladatokat, így hamarabb végeznek, pénzt spórolnak, a szülők örültek, hogy a gyerekek megismerik a pénz értékét és a közös munka is jó tapasztalat lehet.

A közösségek, a családi segítség ma mivel pótolható?
Két éves volt a fiam, amikor az ikreink megszülettek, így egy kicsit összetettebb lett a napi élet. Magasföldszinten laktunk, az a pár lépcső is leküzdhetetlen akadályt jelentett, hogy eljussunk a szabadba. Volt a játszótéren egy tizenéves kislány, aki hiányolt bennünket egy alkalommal, amikor nem mentünk, és amikor legközelebb sikerült eljutnunk, megkérdezte, miért nem jöttünk. Amikor elmeséltem neki, azt mondta, ő minden nap oda tud jönni hozzánk négy órára és akkor le tudunk menni a pár hónapos ikrekkel és a két éves fiammal. Az a napi tíz perc felbecsülhetetlen segítség volt, amiért cserébe azt kérte, hadd tolja ő az ikrek babakocsiját. Valamikor egy ilyen felismerésből született az Otthon Segítünk Alapítvány Magyarországon is hogy ezek a picinek tűnő segítségek mekkora könnyebbséget hozhatnak a kisgyermekes anyuka életébe. Ha heti egyszer van egy segítő, akivel el tud jutni a postára, vagy az otthoni elmaradásokat be tudja hozni, miközben az önkéntes segítő foglalkozik a kicsivel. Az Alapítvány Esztergomban is működik, biztatom az anyukákat, hogy bátran forduljanak hozzánk, illetve sokat mesélek a munkánkról olyan édesanyáknak, akik mindezeken a napi nehézségeken átestek, a gyerekeik nagyobbak, így idejüket és baráti segítségüket tudják adni egy családnak. A játszótér is egyfajta segítő közeg lehet, az anyukák saját tapasztalataikkal tudják támogatni egymást, az együtt töltött időben pedig jó megtapasztalni, hogy nem csak a sajátjukra, hanem egymás gyerekeire is figyelnek.

Az említett együttműködési képességek tanulhatók?
Igen, ma már szerencsére az iskolákban is sok helyen úgy zajlik az oktatás, hogy nem külön tantárgy keretén belül, de a pedagógusok átadják a gyerekeknek a vitakultúrát. Számos tréning, képzés van, ahol a párok elsajátíthatnak olyan módszereket, hogyan tudják észlelni a problémát, hogyan lehet jól leülni erről beszélni és milyen kommunikációs eszközöket használhatnak a csatározás, régi sémák helyett, a közös megoldás érdekében. A saját felnőtt gyerekeimen és a programjaimra járó kamaszokon is látom ennek az eredményét, hisznek benne, hogy a problémákra lehet olyan megoldás, amivel mindenki egyetért. Működik náluk a más vélemények elfogadása és keresik a megértést. Bízom benne, hogy a saját családi életükben is jól tudják majd hasznosítani ezeket a képességeiket.

2020 márciusában ismét elindítjuk családlátogató önkéntes programunkat, erről itt olvashatsz, illetve jelentkezhetsz: http://bit.ly/2puFjm7

Ha kisgyermekes anyukaként önkénteseink segítségére lenne szükséged, várjuk megkeresésed!
Rövid jelentkezés lapunk: http://bit.ly/30zhZlT
Elérhetőségeink: eosa.esztergom@gmail.com, tel: 30 642 0547.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)

 Az Alapítvány munkatársai már túl vannak az iskolaválasztás küzdelmén, gyerekeink már nagyobbak.  Számos kérdés merült fel bennünk is, többféle tapasztalatunk van, ezeket most összefoglaltuk. Hová adjuk, mikor, vajon érett-e rá, terheljük vagy ne? Ha az elsőt oda vittük, akkor ugyanaz az intézmény vajon jó lesz a többi testvérnek is?

Tanító nénit választottunk, de mégsem jött be. Az első gond nélkül vette az akadályt, a második meg szenved benne. Vagy az első félt, szorongott, hosszú időbe telt, míg elengedte magát, az utolsó meg semmit nem vesz elég komolyan, mégis mindenki szereti, mert vicces és kedves. A legfontosabb a szerető légkör az iskolában, de ha nem tanulják meg ezt vagy azt, akkor hogy fognak majd továbbtanulni? Ismerősek a mondatok? Hányszor beszélgettük át a bennünk felmerülő kétségeket az iskolaválasztás és iskolaérettség kapcsán férjünkkel, nagyszülőkkel, óvó nénikkel, játszótéri anyukákkal, tapasztaltabb idősebb szülőkkel? Gyermekeink felnőttek, gimnazisták, egyetemisták vagy már dolgoznak. Megpróbáltuk összeszedni saját, személyes tapasztalatinkat. Mi akkor hogy döntöttünk és miért. Megtapasztaltuk, hogy valami negatívnak indult és pozitív lett belőle.

Lehet, hogy kicsinek áthágta a szabályokat, mindig más megoldásokat keresett, mint a többiek,  nagyként sem bírt a fenekén megülni: most is szabad, kreatív munkát végez. Másikunk fia akaratos és hisztis volt: most nagyon kitartó a munkájában is, küzd, harcol, nem adja fel. Károly utálta a matek tanárt, kettes volt egész gimiben. Érettségi után egy évvel kitalálta, hogy mérnök lesz: előkészítőre járt, tanult, megírta jól a felvételit – hiszen jó agya volt, csak a motiváció hiányzott – elvégezte az egyetemet, kutatómérnök lett.

Bence zárkózott fiú volt, nem voltak barátai az oviban sem. Később is magányos farkasként rótta az iskola padjait. Nem találta a helyét. Az általános iskolai évek alatt kiderült, hogy szeret zongorázni és még tehetsége is van hozzá. Középiskolába már konzervatóriumba járt, kinyílt: barátokat is talált a hasonló érdeklődési korú fiatalok közt.

Az iskolaválasztás egyik fő szempontja többünknél a távolság volt. Legyen közel, hogy gyalog tudjunk járni, hiszen akkor mennyit beszélgethetünk közben!

Van, akinél az iskola szellemisége, értékrendje nyomott legtöbbet a latba. Vagy az, hogy közel legyen a zenesuli, uszoda, ahová délután egyedül is átmehet.

Az esztergomi iskolák idei bemutató foglalkozásainak időpontjai

Lényeges, hogy megkérdezzük magunktól, hogy mi – szülők – mit várunk az iskolától? Közel legyen, biztonságos, van nagy udvara, tornaterme, zajos, árnyékos, mekkora az osztálylétszám, van- e fejlesztés vagy tehetséggondozás, van-e különóra, idegen nyelv tanulás, közösségépítés? Mennyire teljesítmény centrikus?

Mennyire fontos, hogy milyen a tanító néni, hiszen lehet, hogy jövőre már máshol dolgozik.

Mit teszünk majd, ha rossz jegyet hoz? Ha összetűzésbe keveredik? Ha magába fordul? Ha túl sokat vállal? Ha túlságosan izgul? Milyen barátai lesznek? Legyenek külön órái az iskola mellett vagy ne?

Nehéz kérdések. Egy részére előre nem is tudunk válaszolni, de nem baj, ha vannak elképzeléseink, csak ne féljünk változtatni, ha mégsem úgy alakul minden, ahogy elterveztük.

Végezetül: ne felejtsük, hogy nem csak az iskola a mérce!
Ha felnőnek szeretnénk magunk előtt látni egy felelősségteljes, vidám, önbizalommal teli, kiegyensúlyozott fiatalt. Nem mindegy milyen felnőtt válik majd belőle, de ezt meghatározza családunk, a nevelésünk, a kortársak, az edző, a zenetanár, a közösség, az önkéntes munkák, tapasztalatok, élmények  és persze az iskola is.

Az esztergomi iskolák különböző programokkal várják a nagycsoportos óvodásokat és szüleiket, ahol betekintést nyerhetnek az adott iskola életébe, megismerkedhetnek a pedagógusokkal, épülettel.

Az Esztergomi Család és KarrierPONT ingyenes, egyéni tanácsadásain mentálhigiénés, valamint pszichológus szakember segítségével választ kaphat gyermeknevelési, iskolaválasztási, munkahelyi, önismereti kérdéseire.

Önismereti, kommunikációs, személyiségfejlesztő, vállalkozóvá válást segítő, valamint álláskeresési foglalkozásainkról az Esztergomi Otthon Segítünk Alapítvány honlapján és Facebook oldalán értesülhet.

Cím: 2500 Esztergom, Deák F. u. 14.

Telefon: 06/30/7766-319

eosa.esztergom@gmail.com

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)

Idén 2020. április 12-13-ig kell eldönteni, hová szeretnénk gyermekeinket iskolába járatni. Minden gyerek, aki augusztus 31-ig betölti a 6 évet, elkezdheti az iskolát. A tavalyi évben különösen nagy vihart kavart, hogy idéntől már nem dönthet a szülő, ha nem látja a gyereket érettnek az iskolára. Egy hosszabb eljárás keretében kerülhet sor arra, hogy engedélyezzék, hogy egy évet még az óvodában töltsön. A nagycsoportos óvodások között nagyok az eltérések: van, akit már a számok nyűgöznek le, van, aki a nevét próbálgatja leírni, van, aki nem szívesen fog ceruzát sem a kezébe, van, aki egész nap kirakózik, babázik, épít, szaladgál.

Az esztergomi iskolák idei bemutató foglalkozásainak időpontjai

Mitől érett egy gyerek az iskolára? Mennyit változhat még addig? Mire figyeljünk?

Átlagos gyerekekről beszélünk, ez persze nem jelenti azt, hogy minden iskolaérett gyereknek minden kritériumnak tökéletesen meg kell felelnie.(pl. egy alacsony szülőpárosnak nem lesz megfelelő átlagos magasságú vagy súlyú a gyermeke, de ettől még mehet iskolába!)

Az iskola sok új változást és szabályt hoz egy gyerek életébe a korábbihoz képest. Ezek többsége mindenkire vonatkozik. Az átmenetben a tanítók sokat segítenek persze személyiségükkel, játékokkal, énekekkel, differenciálással, de őket is köti a tananyag, az iskolai házirend. Az új helyzethez való alkalmazkodás sokféle összetevőből áll. Minden gyerek hatalmas kíváncsisággal és motivációval lép be az iskola kapuján.

Az iskolaérettség rendkívül összetett kérdés, a szakemberek több szemszögből vizsgálják a gyermek alkalmasságát, fizikai, pszichés, szociális és értelmi képességek vizsgálata szükséges.

Az iskolaérett kisgyermek általános jellemzői:

• Testalkata nyúlánkabbá válik
• megkezdődik a fogváltás
• bizonyos testmagasságot és súlyt elért
• egyértelművé válik, hogy jobb vagy bal kezes
• elemi mozgásai összerendezettek
• jól le tudja utánozni a látott mozdulatot
• kortársai felé fordul, vannak barátai
• képes felnőttekkel is kapcsolatot teremteni és fenntartani
• feladatai elvégzésében már megjelenik a kötelességtudat is
• nő az önuralma
• jobban tűri a kudarcot
• képes hosszabb ideig egy helyben ülni
• figyelme meghaladja az 5-15 percet
• könnyedén megtanul kisebb verseket, mondókákat
• képes kisebb mondatokban kifejezni azt, amit mondani akar
• nincs beszédhibája
• finommotorikus mozgásban jártas (rajzol, fest, gyurmázik)

Az esztergomi iskolák különböző programokkal várják a nagycsoportos óvodásokat és szüleiket, ahol betekintést nyerhetnek az adott iskola életébe, megismerkedhetnek a pedagógusokkal, épülettel.

Az Esztergomi Család és KarrierPONT ingyenes, egyéni tanácsadásain mentálhigiénés, valamint pszichológus szakember segítségével választ kaphat gyermeknevelési, iskolaválasztási, munkahelyi, önismereti kérdéseire.

Önismereti, kommunikációs, személyiségfejlesztő, vállalkozóvá válást segítő, valamint álláskeresési foglalkozásainkról az Esztergomi Otthon Segítünk Alapítvány honlapján és Facebook oldalán értesülhet.

Cím: 2500 Esztergom, Deák F. u. 14.

Telefon: 06/30/7766-319

eosa.esztergom@gmail.com

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)

Erzsi néni, te miért vagy olyan kövér?

Víziné Kubicsek Beátával készített interjút Lőrincz Zsuzsa