Sokszor hallottam gyermekkoromban: “milyen jó neked, bárcsak én is lehetnék újra fiatal”. Én nem mennék vissza az időben, most és itt, úgy érzem, ezek az évek, a kisgyermekes, felnőtt lét az életem csúcspontja! – dr. Alberti Zsuzsanna Nórával beszélgettünk munkáról, anyaságról, családról.

 Mondj kérlek néhány gondolatot, amit fontosnak érzel magaddal kapcsolatban elmondani! 

Néhány nap múlva töltöm 35. születésnapomat. Azt gondolom, ez egy elég komoly, hosszú idő, ami alatt sok minden történt velem. Voltam már sokféle szerepben: gyerek, barát, egyetemista, gyakornok, dolgozó fiatal, feleség és anya. Mindezek közül, ez utóbbi kettőt szeretem a legjobban, szeretek anya lenni, anyaként gondolni magamra, és emellett remélem, jó felesége tudok lenni a férjemnek. Sokszor hallottam gyermekkoromban: “milyen jó neked, bárcsak én is lehetnék újra fiatal”. Én nem mennék vissza az időben, most és itt, úgy érzem, ezek az évek, a kisgyermekes, felnőtt lét az életem csúcspontja! Persze sok nehezítő körülmény van, de ezek ellenére, azt érzem, ezt a mostani időszakot kell minél jobban, teljesebben megélnem. Két kisfiam van egyébként, most 4,5 és közel 3 évesek, Esztergomban élünk, én pedig háziorvosként dolgozom, csaknem egy éve.

Az elmúlt év őszén találkoztunk utoljára Babamuzsikán, aztán a kisebbik fiadat kezdted beszoktatni bölcsődébe, mert dolgozni kezdtél. Hogyan készültél a munkába állásra?

Igen, sajnos eltelt egy év azóta, hogy utoljára Minimanón voltunk nálatok… Ezt megelőzően is volt már munkahelyem, a rezidensképzés mellett volt, hogy 3 mellékállásban dolgoztam. Így tehát nem volt teljesen ismeretlen a munka világa, de az igaz, hogy főállású vállalkozóvá az elmúlt egy évben váltam. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a teljes munkába állást nálam több hónapos átmeneti időszak előzte meg, hiszen 9 hónapon keresztül csak heti 2 munkanapot dolgoztam. Emellett persze a vállalkozást is be kellett indítani, ügyintézés, pályázat és kérvények beadása, minden, ami ezzel jár, sok utánajárás volt, de az megkönnyítette, hogy időben hozzáfogtam, így a tervezett időre át tudtam venni a praxist. Hogyan készültünk a családban a munkába állásra?  Mint te is említetted, bölcsődébe is „jártunk”. A mi esetünkben anyagi megfontolás miatt kellett a döntést meghozni, hogy a gyerekek már kisebb korukban közösségbe kerüljenek, én pedig dolgozni menjek. Ez persze manapság nagyon sok családban van így. Szerencsére a gyerekeim jól vették az akadályokat, azonban személy szerint más anyáknak, nőknek azt a tanácsot adnám, hogy ha van rá lehetőségük, ne siessenek nagyon vissza a munka világába, éljék meg ennek a csodálatos, soha vissza nem térő időszaknak minden napját!

Mi a legnagyobb nehézséged a dolgozó nő és anya szerepek összehangolásában?

Amióta dolgozom, a legnagyobb nehézséget az idő beosztása okozza. Amennyi időt csak lehet, szeretnék a gyermekeimmel tölteni, szeretnék részese lenni az életük minden apró mozzanatának, nevetni velük, ölelni, simogatni, tanítgatni őket, mesélni nekik, de persze a munkámban is helyt szeretnék állni. Sok feladatot ad a rendelő, sokan számítanak rám. Felelős, jól átgondolt, döntéseket szeretnék hozni, és ehhez oda kell szánni magamat, az időmet és az energiámat. Sokszor ténylegesen is nehéz az időbeosztásban egyensúlyt teremteni, és gyakran vívódok emiatt lélekben.

Mi, ki volt, voltak a segítségedre, miben tudtak támogatni?

Ricsi, a férjem van a gyerekekkel, ha ők hamarabb végeznek az oviban, mint én a rendelőben. Emellett is hihetetlenül nagy segítség mindenben, nagyon jó édesapja a gyerekeknek, jó közöttük az összhang, tud rájuk hatni, figyelnek rá, bíznak benne. Illetve a vele való kiegyensúlyozott kapcsolat az, ami átsegít bennünket a szembejövő nehézségeken.

Mi az, ami feltölt, erőt ad a kihívásokhoz?

Szabadidőnkben igyekszünk változatos családi programokat kitalálni, sokat kirándulunk, a gyerekekkel nagyon sok időt töltünk a szabadban. Ez az, ami feltölt: egy jól sikerült kirándulás a természetben, valami, ami kicsit másabb, mint a hétköznapi, megszokott. Ezért szeretjük programjaitokat is, mert nagyon kreatívak, és sokszínűek. De talán a családom, a munkám és a közösen eltöltött szabadidő együttesen adja azt az erőt, amivel jól lehet haladni a hétköznapokban is.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)