Szülői értekezletre megyünk mindketten egy óra múlva. Előtte egy kávézó teraszán beszélgetünk Grósz Virággal, aki így mutatkozik be: mi egy öt fős család vagyunk: Apa, Anya, 3 kislányunk van, Bori 8. osztályos, Juli 5.-es és Zsófi 3.-os. Mindketten az informatikában dolgozunk: férjem számítógépes tároló megoldásokkal foglalkozik, én értékesítő vagyok. 

Mesélnél arról, hogy a három gyermekkel mennyit voltál otthon és utána hogyan tudtál visszailleszkedni a munka világába? Klasszikus módon: amikor a harmadik három éves lett, megkezdte az ovit, te rögtön futottál vissza dolgozni, vagy másként alakult?
Korábban az IBM-nél dolgoztam Budapesten, oda nem volt lehetőségem visszamenni, mivel Tokodra költöztünk a 3. gyerek születése után. A férjem maradt továbbra is Pesten, így az lett a megoldás, hogy én helyben helyezkedek el. A gyerekekkel a 3-3 évet otthon töltöttem. A két nagyobb között dolgoztam otthonról: egy esztergomi cégnél marketinges munkát végeztem. Amikor aludtak a gyerekek, akkor tudtam csinálni, vagy délután, mikor a nagymama jött segíteni. Előre egyeztetett határidőn belül kellett elvégeznem a feladatot, így nagyon rugalmasan dolgozhattam.

 Milyen indíttatásból vállaltad ezt a munkát?
Először egy kollégát kellett betanítanom értékesítő munkakörbe (én ezt csináltam az IBM-ben nem volt számomra újdonság, csak a termék és a terület volt specifikus), majd ő sajnos elhagyta a céget a feladat viszont megmaradt, valakinek el kellett végezni. A harmadik kislányunk érkezésekor viszont jeleztem, hogy idő hiányában nem tudom tovább vállalni a munkát. Mikor a legkisebb lányunk is betöltötte a 3. életévet újra felvettük a kapcsolatot a főnökasszonnyal. Jelenleg vállalkozóként dolgozom a cégnek marketinges-értékesítői munkákon. 

Te kerested őket meg?
Kölcsönös volt, mindig is kapcsolatban voltunk, mert jó barátságban voltam a főnöknővel. Máshol is tartottuk a kapcsolatot, nem csak munkakapcsolat volt köztünk. Így tudta, hogy szeretnék dolgozni, ha van rá lehetőség. Mikor megkerestem egyből találtunk testhezálló feladatot nekem, de abszolút rugalmas időbeosztással. Először 4, majd – mikor a kicsi iskolás lett – heti 6 órában dolgoztam a cégnek. 

A 6 óra mennyire fix vagy rugalmas?
Mint munkaadó, nagyon alkalmazkodó a főnököm, a cég nagyon gyermekbarát. Például, ha beteg volt valamelyik gyerekem otthonról dolgozhattam, vagy bevihettem a cégbe magammal. Szoktunk szervezni céges gyermek programokat is: gyereknap, mikulás. Kezdetben úgy alakítottam ki a munkaidőmet, hogy minden délelőtt dolgoztam 8-14 óráig. Majd az egyik nyáron úgy alakult, hogy egyszerűbb a családnak, ha pénteken már otthon vagyok a gyerekekkel. Ezért hétfőtől szerdáig 8 órát, csütörtökön pedig csak 6-ot jártam be. Meglett a heti 30 óra és a gyerekek is örültek, mert többet voltam velük. Végül így maradt, csütörtökön kora délutántól szabad vagyok, három napos a hétvégém, együtt tudok lenni a gyerekekkel és jut idő az otthoni feladatok elvégzésére is. 

Szereted a munkádat?
Nagyon! Mert változatos, mert az állandó feladatok mellett mindig van valami teljesen más, valami új dolog. Mivel értékesítő vagyok, sok új ügyféllel beszélek, találkozok, ez inspirál. Vannak kampány időszakok, amikor sokat kell telefonálnom, a hívásokat rögzíteni a rendszerünkben. Ezt megelőzően rákészülünk a feladatra: tervezünk, belső megbeszélések vannak. 

Hogyan tudsz ügyesen egyensúlyozni a család és a munka között? Gondolom ez nem olyan egyszerű!
Van két nagymamánk. (Nevet.) És a nagymama beugrós, ha nekem benn kell maradni vagy vidékre kell menjek tárgyalni. Mondtam, hogy rugalmas a cég, de nekem is rugalmasnak kell lennem. A határidős munkáknál nekem is bent kell lennem tovább. Van, hogy 6-ig, 7-ig dolgozom, vagy otthonról folytatom a korábban elkezdett feladatot. Ilyenkor jön a nagymama. Most annyiban más a helyzet, hogy a koronavírus miatt a férjem itthonról dolgozik, így ő tudja hozni-vinni a gyerekeket. Ő lett a mozgatható segítség. A házimunkát hétvégén végezzük el, illetve én pénteken délelőtt, ha nincs valami egyéb elfoglaltságom, elintézni valóm. A gyerekek szoktak segíteni benne, a saját szobájukat ők igyekeznek rendben tartani, a kertet a férjem rendezi, a ház többi részét pedig én, megoszlik a feladat családon belül. 

Van saját időd?
Saját időm? Hát! Mikor elalszanak este, 9 után. Olvasni szoktam, szeretek varrni – erre inkább hétvégén délután jut időm, – filmet nézni, és kikapcsol a kertészkedés. Szoktam a barátaimmal is találkozni, akkor a férjem bevállalja a gyerekeket. A férjemmel kettesben pedig nagyon szeretünk motorozni. Ilyenkor a gyerekek a nagymamával vannak és miénk az egész világ!

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK-Munka-Család” projekt keretén belül valósult meg)

A védőnői szolgálat idén ünnepli fennállásának 105. évfordulóját! A szolgálat elsődleges célja a megelőzés, azaz a prevenció. A védőnők a kismamákkal, a kisgyermekes családokkal és az iskoláskorú gyermekekkel állnak kapcsolatban.

A várandósság megállapítását követően a várandós nő időpontot egyeztet a területileg illetékes védőnővel, aki kiállítja számára a várandós-gondozási könyvet, megbeszélik a teendőket, kijelölik a kompetencia határokat, ezzel kezdetét veszi közös útjuk először a gyermek megszületéséig, utána pedig az iskolába kerülésig követik nyomon együtt a családdal a gyermekek fejlődését, sorsának alakulását.
Már a várandósság tervezésekor is szívesen látják a leendő anyukákat és apukákat, életviteli tanácsadás, várandósságra való felkészülés témában nyújtanak széleskörű tájékoztatást.

Kiemelt feladatuk a szoptatásra való felkészülés valamint a hatékony szoptatás kivitelezésében nyújtott segítség, mert bár elsőre könnyűnek tűnhet a gyermek anyatejjel történő táplálása, mégis számos probléma adódhat a gyakorlatban, melyeknél a védőnők jelenléte és támogatása sok esetben a kezdeti nehézségek könnyebb átvészelése érdekében segítséget nyújt az édesanyák számára. A területen szoptatási tanácsadó segítségét is kérhetik az anyukák.

A gyermek megszületése után több helyszínen valósulnak meg a találkozók, a családok otthonában, a védőnői tanácsadóban és később az iskolákban. A tanácsadóban zajlik a gyermekek fejlődésének nyomon követése, itt történnek az életkorhoz kötött szűrővizsgálatok (testsúly-, magasságmérés, látás, hallás, vérnyomás, egyéb vizsgálatok). Kezdetben gyakrabban, majd az életkor előre haladtával ritkábban, évente történnek a vizsgálatok. A település óvodáiban is találkozhatunk a védőnőkkel, ahol elvégzik az előírt tisztasági vizsgálatokat, valamint egészségnevelés témaköreiben kérhetik a közreműködésüket az óvodapedagógusok.

Az iskolába kerülés után a gyermekek az iskola védőnőkkel találkoznak az intézményekben, ahol – a teljesség igénye nélkül – folytatódnak az előírt vizsgálatok, védőoltások szervezése és lebonyolítása történik, felvilágosító előadások segítik a gyermekek felkészülését a nagybetűs életre.

A városban különböző klubok és foglalkozások működnek, amelyeket az anyukák szívesen látogatnak gyermekeikkel. Ilyen például a baba-mama klub, kerekítő foglalkozás, ringató, babaúszás, stb.

A Vaszary Kolos Kórházban évente több alkalommal rendezik meg a szülésre felkészítő előadás sorozatot, melyet szintén nagy érdeklődés kísér.

(Juhász-Dubniczky Ildikó)

A védőnők team munkában dolgoznak, szoros együttműködésben különböző területek szakembereivel.

A régió védőnői szolgálatai

Az Esztergomi Védőnői Szolgált közösségi oldala

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)

Manapság szerencsére egyre többet olvashatunk, hallhatunk a médiában arról, hogy az anyák nem csak egy munkahelyen teljesítenek, ha visszamennek a munkaerő piacra. Amennyiben összeadjuk a munkával töltött óráik számát, valójában nem csak másodállásuk van.  Eck Mariettával beszélgettünk erről, akiről a következőkben kiderül, hogy rá végképp igaz ez az állítás, mégis annyi minden más is belefér a mindennapjaiba!

Kérlek, mutasd be röviden a családod!

Napokban ünnepeltük férjemmel 16 éves házassági évfordulónkat. Esztergomi családból származunk mindketten, itt is élünk. 3 gyermekünk sorban született, most már mind kis és nagy kamaszok. Mindhárman más városban tanulnak, így igencsak izgalmasak a hétköznapjaink. Férjem pályázatírással és projektmenedzsmenttel foglalkozik, én tanítóként dolgozom egykori általános iskolámban.

Milyen feladataid vannak a mindennapokban?

A mindennapi feladataimban első helyen a családom ellátása, a férjemmel való kapcsolatunk ápolása, majd a hivatásom: a tanítás áll. Nagyon hasonló a kettő, hisz emberekkel, gyerekekkel foglalkozni, lelküket, személyüket megismerni, vezetgetni, terelgetni mind a családban mind az iskolában elengedhetetlen. Nagyon sokat kapok én is ezekből a kapcsolatokból, ajándék látni saját gyermekeim és tanítványaim fejlődését, lelkük alakulását, személyiségük kibontakozását.

Mi jut eszedbe erről a kifejezésről: láthatatlan munka? Mennyiben jellemző Rád, hogy ilyen jellegű munkát végzel? Mesélnél erről bővebben?

Aranyos ez a kifejezés „láthatatlan munka”. Talán a mindennapi értelemben vett munka mit sem érne a háttérben, a belsőnkből hozzátett láthatatlan rész nélkül. Ez tölti meg értelemmel, szívvel és lélekkel a papírra vetett munkaköri leírást. Ettől válik élővé. Az iskolában ez a „háttér” a „láthatatlan” rész adja a pluszt. Nem kéri senki tőlünk, hogy ünnepeljük meg a gyerekek születésnapját az iskolában, hogy készítsünk nekik kézzel készített személyre szabott kis ajándékot, vagy, hogy év végén a papír bizonyítvány mellé némi személyes visszajelzés is kerüljön egy kis motiváló, dicsérő saját készítésű oklevélben, vagy könyvjelzőben, vagy süssünk karácsonyra sütit nekik, de én úgy érzem, ezzel tudok számukra olyat is adni, ami nincs a tankönyvekben.

Saját családomban a háztartás vezetése, a lelki háttér biztosítása is ezt jelenti. Ezen kívül egy nehezebb élethelyzet plusz figyelmet kívánt meg tőlünk. Legkisebb gyermekünk hallássérült, és sajnos tanulási nehézségei vannak, így eljött a pillanat, amikor át kellett gondolnunk, mivel tudjuk az ő jövőjét segíteni. Budapesten találtunk csak megfelelő befogadó iskolát számára, ami azt kívánta meg tőlünk, hogy naponta utazzunk vele Budapestre és haza, a főállású munkáink mellett. Ez szinte kitesz pluszban egy teljes munkaidőt.

Ki segít neked adott esetben? Miben számíthatsz másokra?

Ez a feladat elsősorban férjemre és rám hárul. Beosztottuk ki melyik napokat tudja vállalni. Reggel felutazni, majd haza, munkahelyen a feladatokat ellátni, majd vissza Pestre és hazahozni Bálintot. Sokat segített és nagy hála van mindkettőnkben a munkahelyeinktől kapott megértésért és támogatásért. Nekem úgy rakták össze az órarendemet, hogy az „én napjaimon” a vonathoz igazították az óráimat.

Hála van bennünk a nagyobb gyermekeik iránt is, akikkel közösen hoztuk meg ezt a döntést, hogy néhány évig Bálint fejlesztése érdekében kevesebbet lesz egyikünk-másikunk otthon. Nagyon ügyesen alkalmazkodtak az új helyzethez, egymást segítik a mindennapokban, s néha még át is vállalják a segítséget a Bálinttal való tanulásban, hogy mi behozhassuk az utazások miatt kiesett időt. Tavaly heti egy alkalommal a nagymama is be tudott segíteni, de idén a járvány veszélye miatt nem engedjük, hogy utazzon.

Hogyan viselsz gondot magadra? Van saját időd? Hogyan és mikor tudsz feltöltődni?

Az énidő kérdése nagyon kreatív megoldásokat igényel. A tavaszi karantén idején ajándékként éltem meg az utazások helyett felszabadult időt, és ezeket használtam fel szabadtéri feltöltődésre. Hosszú idő után újra volt időm futni, biciklizni. Most, hogy újra aktív az élet, keresem az énidő lehetőségét… Férjemmel ragaszkodunk ahhoz, hogy legyen havi egy alkalom, amikor csak kettesben vagyunk, igazán egymásra figyelünk. Így erősítjük egymást és önmagunkat.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK-Munka-Család” projekt keretén belül valósult meg)

A férfi-női szerepek változásairól beszélgettem Herczeghné Csillag Katalin tájépítésszel, akik férjével alföldi születésűek, de három éve Esztergomba költöztek hat és négy éves kislányaikkal. Nemsokára bővül a családjuk, pár héten belül a karjaikban tarthatják harmadik gyermeküket. 

Férfi-női szerepek. Mit hív ez elő benned, ha meghallod?

Szerintem léteznek. A férfi és a női test, az agy, a lélek sok mindenben máshogy van “beprogramozva”. Nem azt mondom, hogy kizárólagosan, de a nők lételeme a gondoskodás. Gondoskodás a férjről, a gyerekekről, az otthonról, minden apróságával együtt. A férfiak sokszor a nagyobb összefüggéseket látják csak, a családi élet gyakorlati részletei távolabb állnak tőlük. Férjemet idézem, arra reagálva, hogy reggelente a két lány fésülésével megy el legalább 10 perc: “Miért kell megfésülni őket? Kócosan is szép a hajuk.”, vagy hogy melyik ruha melyik gyermeké számára követhetetlen, a bevásárlást listával szereti “teljesíteni”. De úgy gondolom, hogy ez így rendjén van, hiszen ezen készségek nem tartoznak a férfiak elsődleges feladatai közé. Szerintem egy férfinak szerető és támogató hátteret kell adni a feleségének és a gyerekeknek. Egy másik gondolatom ezzel kapcsolatban, hogy talán a varázst is érdemes meghagyni kicsit, hogy igen, van olyan, amire csak a másik képes. Nekem többször mondta már a férjem, egy általam készített finom étel kapcsán, hogy ne áruljam el a receptet, vagy ne mondjam azt, hogy “áh ez könnyű volt”, ne vegyem el a saját érdemeimet, hiszen ő biztosan nem tudna ilyet főzni. Ugyanígy van, ami örök férfi kompetencia, pl. számítógép- vagy autószerelés, ilyesmibe biztosan nem fognék bele, de örülök, hogy ő képes rá.

Hogyan történik a munkamegosztás köztetek a férjeddel? Megbeszélitek, vagy az életkörülmények rendezik és Ti alkalmazkodtok hozzá azonnal? Volt esetleg ebből konfliktus köztetek? Hogyan oldottátok meg?

 Még első gyermekünk születése után párszor volt ebből konfliktus, hogy csak vártam, hogy segítsen, de mint férfi nem vette észre, hogy milyen házimunkával vagyok elmaradva. Azóta megtanultam, hogy ha úgy érzem, hogy túl sok és nem bírom, akkor bármiféle neheztelés nélkül, egyszerűen szóljak neki. Másrészről ő is megtanulta, hogy rákérdezzen, hogy tud e valamiben segíteni. A vásárlásban, porszívózásban, teregetésben kérem leggyakrabban a segítségét. Véleményem szerint mindkét félnek rugalmasnak és nyitottnak kell lenni és mindig az adott szituációban megtalálni a megfelelő munkamegosztást.

Nálatok hogyan alakultak az évek során a feladatok? Jellemző volt a női és férfi munkák szétválása vagy inkább közeledtek ezek egymáshoz, esetleg összemosódtak?

Egy kapcsolat előre haladtával, a családalapítással, gyermekek érkezésével, építkezéssel, kertes házba költözéssel a feladatok, a szerepek folyamatosan változnak, illetve próbára tétetnek. Házasságunk elején mindketten dolgoztunk, egy pici lakásban éltünk, ekkor nem különültek el annyira a szerepek. Arra emlékszem, hogy tudatosan sokat főztem, készülve a későbbi évekre, amikor tudtam, hogy gyerekek mellett sokkal kevesebb időm lesz kísérletezni a konyhában. Ez bevált, mire érkeztek a gyerekek, már készségemmé vált a főzés. Aztán megszületett az első gyermekünk, akkor nekem el kellett engedni a munkát és anyává válnom, ez nagy váltás volt, de izgalmas és boldog időszak, úgy éreztem most kezdődik csak igazán az élet. Utólag visszatekintve is úgy gondolom, ösztönösen jól ment. Utána jött a költözés Esztergomba, majd az építkezés. A férjem türelmes, elfogadó típus, én pedig akaratos és maximalista vagyok. Ekkor felborult kicsit az egyensúly, az építkezés során olyan kérdésekben is én akartam dönteni, amiben talán neki kellett volna, vagy legalábbis együtt. Elvettem kicsit az ő férfi “szerepkörét” mint családfőét. Ebből voltak konfliktusok. Közben elkezdtem dolgozni is, mint egyéni vállalkozó, ez kétségkívül nehéz időszak volt. Már túl vagyunk az építkezésen, akad még befejezésre váró munka a ház körül, a kertben is. Nekem a szakmám révén van egy műszaki beállítottságom, úgyhogy sok műszaki dolgot együtt találunk ki és valósítunk meg, pl. esővízgyűjtőt alakítottunk ki, magaságyást építettünk együtt. A ház körül, a kertben csapatban dolgozunk. 

Hogyan változott a szerepmegosztás a férfiak és nők között az idők során?

Nekem az apák jutnak eszembe erről a kérdésről. A gyerekekkel kapcsolatban, egy egészséges családban az érzelmi biztonság megteremtése, a biztos kötődés kialakítása talán az, amire a mai édesapák nagyobb hangsúlyt fektetnek. Nem akarok általánosítani a generációk között, de talán egy mai apuka, a sok pszichológiai tanulmány és kutatás miatt, tudatosabban tölt több időt a gyerekeivel, tudatosabban kezeli a konfliktusokat, tudatosabb kapcsolatot akar kiépíteni velük. Ez igaz lehet egy nőre is, de az anyai ösztön sokszor megsúgja a helyes hozzáállást a gyerekekhez, ezért gondolom, hogy a “női szerep” ideális esetben, ezt magában foglalja. A nőket tekintve jelenleg elfogadott, hogy ők is dolgoznak, pénzt keresnek. Szeretem a szakmámat, szívesen is dolgozom, de most, amíg kicsik a gyerekek, úgy gondolom, hogy az a legfontosabb, hogy egy szerető otthont tudjak teremteni nekik, amibe csak minimális munka fér bele. A férjem egyébként rugalmas ebben és azt mondja, hogy vállalhatok több munkát, ha szeretnék, ő – informatikus révén – ki tud találni egy rugalmasabb időbeosztást a maga számára. Szóval megkapok tőle minden támogatást ebben, de egyelőre úgy érzem, még nem jött el ennek az ideje. Hat és fél éve vagyok otthon a gyerekekkel, több alkalommal is dolgoztam az évek során, hol csak pár hetet, hol hónapokat. Amikor munka van, akkor egyeztetések, határidők vannak, kisgyerekek mellett nehéz megoldani azt az idő-odaszánást, amit igényel egy munka. „Mindennek megvan a maga ideje”, most ennek az időszaknak a kincseit élvezem.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)

“Fontos az étel, a ruha, és sok minden más, amit a rászorulóknak gyűjtünk, de a Gondviselő Isten és a lelki adományok nélkül mindez mit sem ér!” (Ferenczy Rudolfné Éva)

Hosszú, több évtizedes kihagyás után, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében 1991-ben indult újra a Karitász.

1994-ben Esztergomban, a Vízivárosi templomban rendezték meg a főegyházmegyei zsinatot. Itt döntötték el és rögzítették egy határozatban, hogy minden plébánián működjön karitász csoport. Ma már minden magyarországi egyházmegyében vannak ilyen csoportok. Az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyén belül működik a Szent Erzsébet Karitász Központ, amely nyolc budapesti és két vidéki régióból áll.

Az Esztergom-Bajóti Karitász régió vezetője Ferenczy Rudolfné Éva.

Öt város és 28 kisebb település tartozik hozzájuk. Tizenhat működő csoportban, mintegy 140 fő dolgozik a szervezet keretein belül. 1994-ben Bajótról indult el a Karitász Régió, ma már Esztergomban van a központjuk. Munkájuk oszlopos részét képezi a magányos, idős emberekkel való foglalkozás, az ő támogatásuk, kórházban, idős-otthonban történő látogatásuk.

Lehetőségeik szerint segítik a hajléktalanná vált embertársainkat. Nyaranta egy hétig hátrányos helyzetű gyermekeket foglalkoztatnak.

A hozzájuk forduló rászoruló családokat lehetőségük szerint bútor, ruha adománnyal segítik. Többször szerveznek élelmiszergyűjtést, melyet a szükséget szenvedők között osztanak szét. Azt tartják, hogy a tárgyi adományok mellett a lelki adományok is legalább olyan fontosak, ezért a karitász önkéntesek hosszabb beszélgetésre is alkalmat adnak a támogatottakkal való találkozáskor. Környezettanulmányt végeznek, életvezetési tanácsokkal segítik a roma családokat.

Sok hitéleti és egyházi programot szerveznek, például keresztútjárást, litániák vezetését, lelkigyakorlatokat.

A régiós karitászcsoportok munkájának jellege minden településen más és más, a helyi igényeknek és adottságoknak igyekszik megfelelni. A saját munkatársaiknak, azaz önkénteseiknek rendszeresen szerveznek képzéseket, mert öröm és lélekmelegítő a jó szándék, de emellett sokféle hasznos ismeret átadását is fontosnak tartják az eredményes munkához. El kell nyerniük a segítségre szorulók bizalmát, s ehhez nélkülözhetetlen a személyesség, az egész emberre történő figyelés, az ő elfogadásuk, befogadásuk.

Szívesen veszik az önkéntesek jelentkezését a szeretetszolgálatra. Örömmel fogadják diákok jelentkezését is, bár elsősorban hétköznap vannak feladatok, amelyekben nehezen tud egy diák az iskola mellett részt venni. Adódnak ugyanakkor hétvégi programok is, ahol szükség lenne a sok ügyes fiatalra.

Tevékenységüket egyházi szolgálatként a plébános atyákkal és a Karitász Központtal együttműködve végzik.

A karitászcsoportok, s azokon belül munkatársaik, a szolgáló szeretetet minden ember felé küldetésnek érzik. “Hídként” szeretnének szolgálni a hívők és nem hívők között.

Elérhetőség:
cím: Esztergom, Simor János utca 126.
e-mail: karitaszevaesztergom@gmail.com

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)

Ragyogva, kiegyensúlyozottan érkezik meg Jurkovics-Szikszai Ágnes a megbeszélt helyszínre, ahol a kertben egy napsugaras padon mesél férjéről, három fiúkról – a 9 éves Nándiról és a 7 éves ikrekről, Béciről és Kornélról, – valamint saját vállalkozásáról.

Otthon vagy még, vagy visszamentél már dolgozni?

Nagyon érdekesen alakult, mert 2 évesek voltak az ikrek, amikor én már éreztem, hogy jó lenne valamit csinálni, legfőképp azért, mert azt láttam rajtuk, hogy nagyon szeretnének már közösségbe menni, több gyerekkel együtt játszani. A babaklubban mindig olyan felszabadultan érezték magukat, otthon meg már szétszedték a házat, nehéz volt őket lefoglalni. Ekkor szóltam a régi főnökömnek, hogy szeretnék részmunkaidőben elhelyezkedni valahol, visszavettek 6 órában, de csak fél éves megbízatással. Így naponta jártam Pestre, reggel korán keltünk, elkészítettük a gyerekeket, vittem magammal a kicsiket Tinnyére egy családi napközibe, ledolgoztam a hat órát, visszafelé pedig felvettem őket, majd Nándiért mentünk az óvodába. Amikor úgy alakult, hogy nem értem oda 4-ig, az anyósom ment érte. Ez egy nagyon kemény fél év volt, nem kaptam home office-t, így hétfőtől péntekig bent kellett lennem. Akkortájt voltak még átalvatlan éjszakáink is, de jó volt visszatérni 4 év otthon töltött idő után. Már nagyon vágytam a kihívásokra, ami a munkában adódik, illetve emberek közé is, arra a nyüzsgésre, amit a kollégákkal való kommunikáció, együttműködés, problémamegoldás jelent, ami nem a pelenkázás, fürdetés, vacsora készítés, hanem valami felnőtt dolog.

Letelt ez a nehéz, mégis izgalmas félév. Hogyan alakult ezek után az életed?

Egyrészt a gyerekek átkerültek a helyi bölcsődébe, egy helyre a tesóval. Azt éreztem, kellene egy részmunkaidős állás itt Esztergom-Dorog környékén, de bárkinek mondtam ezt, mindenki kinevetett és azt mondta: „Sok szerencsét!” És akkor tényleg szerencsém volt, mert egy Fortuna Inform reklámújságban lapozgattam ablakpucolás előtt, – mert ugye azt szoktam használni hozzá, – és megláttam benne egy hirdetést, hogy egy esztergomi cég 4-6 órában keres marketingest. Beadtam az önéletrajzomat, egyből felhívtak, majd másfél évig dolgoztam náluk. 4 órában kezdtem, és nagyon rugalmas volt a főnököm, mert tudtam otthonról is dolgozni úgy, hogy csak egy héten egyszer kellett benn lennem az irodában. Így könnyen össze tudtam egyeztetni a három gyerek ellátását, és a háztartásvezetést a munkámmal.

Nem folyt ez néha össze? Hogy tudtad ezeket ügyesen szétválasztani, a megfelelő egyensúlyt megtalálni?

Elég katonás rendben élem az életemet, nagyon szoros napirendem van. Ismerek sok anyukát, aki azt mondja, hogy azért nem tudná csinálni ezt a home office-os munkát, mert szétfolynak a napjai, ha ő otthon van, és nem tud bemenni egy irodába. Beosztom magamnak a munka idejét, a feladatok sorrendjét, majd pihenésképp berakok egy mosást… Utána megint visszaállok a munkára, majd tudom, hogy mondjuk másfél óra múlva lejár a mosás, akkor lazítok egy kis teregetéssel. A munka közbeni pihenés mindig valami kisebb házimunka, így lehet egyensúlyba hozni ezt az életmódot.

Akkor is működik, ha a gyerekek otthon vannak, mert betegek vagy szünet van?

Nem, akkor a munkahelyemen szóltam, hogy betegek a srácok, nem fogom tudni ellátni a munkámat. Most, hogy már vállalkozóként dolgozom, ilyen esetben sajnos a munka rovására megy a dolog, mert a házimunka adja magát, mosni kell, takarítani kell, enni kell. De ez érthető, a legfontosabb számomra, hogy a gyerekek mellett legyek, amikor szükségük van rám. Az anyósom mindig segített, ha fontos elintézni valóm volt. Akkor átvihettem hozzá a gyerekeket, vagy ha már lebeszéltem egy személyes találkozót és úgy betegedett le valamelyik, akkor is számíthattam rá.

Hogyan váltál alkalmazottból egyéni vállalkozóvá?

Nagyon érdekesen alakult ez is. A cégnek – ahol dolgoztam – készítettünk egy honlapot egy webdesignerrel, aki a férjemnek a jóbartája régóta, s mikor közösen dolgoztunk, mindig azt kérdezte, miért nem csinálom ezt szabadabban, önállóan? Felajánlotta, hogy segít beindulni, más cégeknek szívesen beajánl, hogy legyen lehetőségem bemutatkozni. Közben a munkahelyemen is úgy alakultak a dolgok, hogy egyre kevesebb marketinges munkát kaptam, inkább irodavezetői feladatokat láttam el. Végül közös megegyezéssel elváltak útjaink, de akkor már tudtam, hogy megalapítom a saját cégemet. Sok kétség és kérdés volt bennem, illetve az önbizalmamat is helyre kellett raknom, hogy elinduljak. Május végén döntöttem végül, a nyarat mindenféle szakmai képzésekkel töltöttem. Majd vettem egy nagy levegőt és szeptember 1-jén – mikor Nándi elkezdte az első osztályt, – elindítottam a vállalkozásom.

Milyen nehézségekkel kerültél szembe főleg az elején?

Nehéz volt beosztani a feladatokat, a munka területén is rangsorolni szükséges, de folyamatosan sakkozni kell a házimunkákkal is. Fontos számunkra, hogy úgy tudjam a munkám végezni, hogy a 3 gyermek, a háztartás közben rendben legyen, valamint a férjemmel egymásra is elegendő időnk jusson. Ezt az ügyfeleimmel is meg kellett értetnem, hogy 9-15 óráig vagyok elérhető telefonon, akkor válaszolok megkeresésekre, mert előtte és utána a családommal vagyok, velük foglalkozom.

Van valaki, aki átvett tőled otthoni feladatokat idővel?

A férjem segít a házimunkában, számíthatok rá, de azért jól jönne egy takarítónő egy héten egyszer. (Nevet.) Emellett az is feladat, – elhatároztam, mert muszáj, – az egészségem érdekében, hogy legyen időm sportolni. Otthon nem tudom rávenni magam, így heti kétszer most pilatesre járok. Igazából a munkaidőmben kapott helyet, mert akkor már nem szeretnék elmenni, amikor a gyerekek otthon vannak, de nagyon fontos hosszú távon gondolkozni, mert ahhoz, hogy bírjam a munkát és a családot együtt, erre is oda kell figyelnem.

Mit tartasz az otthonról egyéni vállalkozóként való munkavégzés pozitívumának?

Az időbeosztási lehetőséget. Reggel nyugodtan tudunk készülődni, nekem nem kell rohannom, délután pedig én tudok a gyerekekért menni az iskolába, utána már a családdal együtt tudunk lenni. Jó, hogy nincs főnököm, aki irányít. Nyilván alkalmazkodnom kell az ügyfeleimhez, de ez más felállás, mert ez egyenrangú partneri és nem alá-fölé rendeltségi viszony. Bár főnök-alkalmazott viszonyban is – szerintem – ez lenne az ideális.

Mivel foglalkozol pontosan?

Marketing-tanácsadó vagyok, elsősorban egyéni vállalkozóknak, kis- és középvállalkozásoknak segítek a marketing minden területén: cél, hogy minél inkább ismertebbek legyenek a célpiacuk körében, valamint a közösen létrehozott marketingstratégia megvalósításával a marketing-folyamatok támogassák a bevétel növekedését. Arculatot (logót, névjegykártyát, plakátot, molinót) is készítek, valamint weboldalakat kivitelezek együttműködésben, így a vállalkozók teljeskörű segítséget kaphatnak a Moment Marketingnél.

Ági elérhetőségei: www.momentmarketing.hu  https://www.facebook.com/elj.a.pillanattal

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK-Munka-Család” projekt keretén belül valósult meg)

“Ez nem szakma, nem hivatás, ez egy életforma.” (Polgár József)

Szentgyörgymező 1895-ben egyesült Esztergommal. Az itt élők nagy része mezőgazdasággal foglalkozott. Létrehoztak egy közösségi teret, az Olvasókört, ahol a nehéz fizikai munkából kiszakadva együtt “múlathatták” az időt. Kikapcsolódásként beszélgettek, énekeltek, moziztak, tekéztek, de szerveztek a tevékenységükhöz kapcsolódó előadásokat, képzéseket is. A Ház életének szervezésében ezidőtájt a Kertbarátok Köre vállalt oroszlánrészt.

Strigonia vonósnégyes

A város úgy döntött, hogy bevonja a helyet a közművelődési intézmények körébe. 2003-ban vált az Olvasókör önálló közművelődési intézménnyé, a vezetésével pedig Polgár Józsefet bízták meg. Ezután egyre több kulturális program jelent meg a falak között, és otthonra találtak itt különböző klubok, alkotókörök is.

Az első rendszeres programok között indult útjára a táncház és a néptánc tanítása is. Sokaknak jelent mindmáig kellemes emléket ezen alkalmak felidézése, amikor élő zenére rophatta idős és fiatal a különböző tájegységek jellegzetes táncait. Miközben az Olvasókör néptánc társulata szép sikereket ért el, valahogy mégis, az évek alatt elfogyott a lendület, és a táncházak megritkultak, majd napjainkra szinte teljesen el is tűntek a Ház kínálatából.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy  már egyáltalán ne lennének zenés, táncos klubok, rendezvények az intézmény igényesen felújított termeiben, vagy épp az ízlésesen kialakított, egyedi hangulatot árasztó udvaron. Világhírű zenészek is elismerően nyilatkoztak már a hely akusztikájáról épp úgy, mint az atmoszférájáról.

Kokopelli Jazz Matiné koncertje, fotó: Szi Zsolt

Küldetésüket, vagyis az igényes kulturális programok biztosítását nem csupán házon belül igyekeznek megvalósítani. Kihelyezett programokat is szerveznek, ovikba, iskolákba visznek el különleges előadásokat, például egy gyermek jazz koncertet, vagy épp egy, a bogarakkal foglalkozó bemutatót.

Az Olvasókörben zajló programok közül is sok szól gyermekeknek, hiszen a Ház nem titkolt célja, hogy olyan közösségi színtér legyen, amely figyel a jövő nemzedékeire. A saját eszköztárán belül igyekszik hozzájárulni a felnövekvő generációk egészséges és gazdag szellemi-lelki fejlődéséhez. A szerető, biztonságot adó családi háttér fontos alapköve ennek az építkezésnek. Ezért is kíván az intézmény az anyukáknak, nagymamáknak is színes programválasztékot kínálni. Fontosnak tartják, hogy fel tudjanak töltődni, meg tudjanak újulni, segítséget, hasznos információkat kapjanak, vagy egyszerűen csak teret ahhoz, hogy itt valami, valaki mások lehessenek, mással foglalkozhassanak, mint otthon.

Vörös Niki jazz énekesnő, fotó: Szi Zsolt

„Normál“ – vírusmentes – üzemelés idején az alábbi heti, havi rendszerességű klubok, alkotó-, vagy önképzőkörök közül választhat az, aki betér az Olvasókörbe:

• Maminti klub, azaz baba-mama klub a helyi védőnő vezetésével kötetlen beszélgetés formájában;
• A rajzkört Galántai Zsófi vezeti, aki festő-restaurátor művész, és a gyerekektől a nagymamákig mindenkit szívesen lát;
• Csuhésok és szalmafonók, akik közül többeket nemzetközi táborokba hívnak előadni, tanítani;
• A szövőkört Cégényi Ildikó vezeti. Ez egy kis csapat, 6-7 fő tud egyszerre szőni, ugyanis ennyi szövőkerete van az intézménynek;
• A meridián torna sokat segíthet testünk mozgékonyságának, rugalmasságának a megőrzésében;
• „Karbantartó“ torna, ahol átmozgatják tetőtől talpig a testet. A meridián tornához hasonlóan ezt a mozgásos órát is Kalocsai Lászlóné vezeti;
• A senior örömtánc, a zene és a mozgás találkozásának jól eső, kortalan megéléséről szól. A mozgáselemeket kifejezetten 50 év felettieknek fejlesztették ki;
• A senior néptánc pároknak szóló program. A cél egy jó tánc, alkalmanként 2 órás közös „örömködés“;
• Gyermek és felnőtt néptánc, a Szénássy házaspár vezetésével, a tőlük megszokott tánc iránti szenvedélyes elkötelezettséggel;
• Jóga Zafír Ibolya Indrával , aki a „Jóga a mindennapi életben rendszer” szerint vezeti a gyakorlatokat;
• Nőklub: egy tere-fere, beszélgetőkör, ahol alkalmanként egy-egy kézimunka is előkerül, sőt még kiállítást is rendeznek belőle;
• Színjátszók, akiket Arcson Rafael rendezget, igazgat;
• Jazz klub, ahol hónapról hónapra kiemelkedő színvonalú zenei előadások részesei lehetünk;
• Kertbarátkör, amely több, mint öt évtizede létező, hagyományaikat ápoló, összetartó és tartozó igazi közösség;
• Beszélgetőkör Winter Erzsébettel a Nap-Út Alapítvány szervezésében;
• Hang – lélek – hagyomány: Lovász Irén Dalolóköre;
• Társasjáték a hónap utolsó csütörtökén a Játékkunyhó szervezésében.

Az évente megvalósított, már hagyományosnak tekinthető nagy rendezvények alkotják az Olvasókör programjainak a másik „felét“:

• Nők hava, mely minden márciusban a Nőkről, de nem csak a nőknek szól! Ezen belül koncertek, előadások, beszélgetések, filmek, és más tartalmas időtöltést nyújtó foglalkozások közül válogathatunk;
• Szent György napi rendezvény, ahol kicsik-nagyok zenei, és kézműves programokon vehetnek részt, majd a nap fénypontjaként megsétáltatják, majd elégetik a sárkányt, vele együtt pedig néhány rossz tulajdonságuktól is megszabadulhatnak a jelenlévő szerencsések;
• A gyereknap sokféle játékos programot kínál;
• Zeneudvar, ami a nyári délelőttökön a gyerekeknek, a kora esti órákban pedig a felnőtteknek szóló zenés program;
• JAZZ fesztivál, amely „Sárkányszelídítő Jazz napok“ néven ismert és ekként került fel az igényes nyári zenei koncertek térképére;
• Méz-Nap. Családoknak szóló program, aminek középpontjában a méhek és a méz áll, legyen az kézműveskedés, bemutató vagy kiállítás.

Az Olvasókör szeretettel várja Önt is programjaira!

Elérhetőségek:
Szentgyörgymezői Olvasókör
Esztergom, Andrássy u. 23.
(06-33) 413-464, 06(30) 355-4243

Facebook: Szentgyörgymezői Olvasókör
E-mail: sz.olvasokor@gmail.com
honlap: http://olvasokor.uw.hu

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK-Munka-Család” projekt keretén belül valósult meg)

Balogh-Pásztói Réka mosolygósan, kerékpárral érkezett a találkozónkra. Vidáman meséli egy négy gyermekes nagycsalád reggeli rendes-rendkívüli történéseit, miközben helyet foglal mellettem.

Beszélnél egy kicsit részletesebben a családodról?

Férjem az Alföldről származik, jómagam esztergomi vagyok. 14 éve vagyunk házasok. Négy gyermekünk született. Nagylányom 13, fiam 11, utána következnek a kisebb lányok, 9 és 4 évesek. Hárman iskolások, a legkisebb óvodás. Gábor (férj) az egyik helyi gyógyszertár vezetője.

Te mit dolgozol?

Anya vagyok. Bár általában erre a kérdésre nem ezt a választ várja a kérdező. (Bólogatok.) Gyógypedagógusként végeztem és dolgoztam is a szakmámban a gyerekek születése előtt és közben is rövid ideig. Jelenleg a klasszikus családmodell szerint működünk, Gábor a kenyérkereső, én otthon vagyok és ellátom a háztartást, a szervezési-tervezési dolgokat, menedzselem a gyerekek dolgait és legtöbbször viszem és hozom, valamint különórákra fuvarozom őket, mivel a férjem munkahelye olyan, hogy ritkán tudja mellette ezeket átvállalni. De ez számomra nem gond, nagy öröm, hogy jelen lehetek a gyermekeim mindennapjaiban. Számomra nagyon megtisztelő, hogy a leendő nemzedék nevelésével foglalkozhatok. Felbecsülhetetlen érték ez az időszak minden kincsével. Ezek mellett időszakos és önkéntes munkáim vannak, utóbbi a közösségi médiában.

Mesélnél erről részletesebben?

Évek óta tavasszal és ősszel nők részére indítottunk Facebook csoportot testi-lelki megújulás céljából, júliustól állandó csoporttá vált, Pálma csoport néven. Nem egy információközlő platform ez, abból van sok másik, ez olyan szempontból nyújt többet, hogy támogató közösségként létezünk, egyrészt egy szűkebb vezetői csoport, másrészt a csatlakozó hölgyek maguk, egymás felé élik ezt meg. Érintjük az egészséges étkezés, testmozgás témakörét, valamint ön- és környezetünk mélyebb lélektani megismerésének fontosságát, mindezt mini- és zártan működő hosszabb kihívások rendszeres indítása által. Jelenleg egy tanévkezdési költséghatékonyságról szóló indult. Széles a paletta, mindenki megtalálhatja itt nőként azt, ami érdekli, és amire leginkább szüksége van ahhoz, hogy jó szokást tudjon kialakítani az életében.

Melyik terület áll legközelebb a szívedhez?

Mozgásterapeutaként nem meglepő módon a mozgás fontossága. Látom magam körül, hogy legtöbben jóval kevesebbet mozgunk, mint amire a testünk meg lett teremtve. Rossz szokások alakulnak ki már gyermekkorban, de anyaként is hajlamosak vagyunk még több ilyet beépíteni az életünkbe, aztán egy idő után azt vesszük észre, hogy a testünk megváltozott… Egyedül nagyon nehéz a változás, de ha mi nők összefogunk és támogatjuk egymást, elérhetjük a kitűzött céljainkat. Ráadásul út közben nemcsak új barátságok szövődhetnek, hanem egyre jobban érezzük majd magunkat a bőrünkben, ami újabb célok felé vonz majd. Mi ezt tapasztaljuk, ezért végezzük ezt a támogatói munkát örömmel és lelkesedéssel már több, mint öt éve.

Úgy érzem, nem unatkozol. Van segítséged? Jut időd önmagadra is?

A napjaim minden percére jut valami tennivaló, ezt nem tagadom, de szerencsés helyzetben vagyok. Egyrészt a férjem, amikor csak tud, besegít az otthoni tennivalókba. Szüleim egy éve nyugdíjasok, nagyon szeretnek a gyermekeinkkel lenni, és visszafelé is igaz ez. Továbbá van két középiskolás lány is, akik néha napján az esti kimenőnket biztosítják. Így megoldható, hogy legyen saját időm, de, hogy őszinte legyek, inkább tanulom még, hogy hogyan viseljek gondot magamra is. Hajlamos vagyok mindent és mindenkit magam elé helyezni, ráadásul egy jókora maximalizmussal. Tudom, hogy ez így nem jó, aki nem töltekezik, nem tud miből adni. A karantén időszak tanítgatott erre. Férjem havi 300 óra körül dolgozott, segítségem nem volt a bezártság miatt, de a négy gyerek 0-24 órában itthon volt és megkívánta az egyéni figyelmet. Mindenki tudja, hogy miről beszélek, aki hasonló helyzetben volt. Kimerülten kezdtem bele, és hamar rájöttem, hogy ha nem teremtek magamnak időt a töltődésre, akkor nagy baj lehet a vége.

Hogyan sikerült? Vannak bevált ötleteid?

Először is figyeltem arra, hogy elegendő órát aludjak, este időben lefeküdjek és reggel sem keltem korán. Ráérősen ébredeztünk, olvastunk, közösen reggeliztünk. Utána napirend szerint éltünk, ami egy ritmust adott a mindennapoknak, közösen takarítottunk, imádkoztunk, majd kezdődött a tanulás. Ebéd után tartottunk egy órás csendes pihenőt, amit legtöbbször olvasással töltöttem, majd délután sportoltunk, folytak a különórák, miközben a házimunkák mellett igyekeztem minél több időt kertészkedéssel tölteni. A természetben kinn lenni az egyik legjobb lélekápoló számomra.

Összegezve: alvás, olvasás, sport és kertészkedés?

Legtöbbször igen, de mellette zenehallgatás, zenélés, festés, természetjárás, kézműveskedés, varrás és az írás. Mostanra rátaláltam az erőforrásimra, de oda kell figyelnem arra, hogy megengedjem magamnak a pihenést, és ha kell, tudjak nemet mondani, hogy ez lehessen időnként a prioritás.

Úgy tűnik, elég sokoldalú vagy. Vannak álmaid a jövőre nézve? Mit gondolsz, hogy fog kinézni az az élet, amikor a gyerekek már nagyobbak lesznek?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, sokszor foglalkoztat mostanában. Talán ezért is beszélgettünk erről a nagylányommal a közelmúltban. Kicsit másként fogalmazta meg, azt kérdezte, hogy annak idején, amikor annyi idős voltam, mint most ő, hogyan képzeltem el a felnőttkoromat? Akkor döbbentem rá, hogy pont erre vágytam, tulajdonképpen az álmaimat élem: egy szerető férj mellett, sok gyerekkel együtt biztonságban és szeretetben. Kell ennél több?

A Pálma csoport elérhetősége: https://m.facebook.com/profile.php?id=294818048219864&ref=content_filter

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK-Munka-Család” projekt keretén belül valósult meg)

Patakfalvi Erikát az esztergomi hölgyek gyönyörű munkáiról és jó hangulatú varrós alkalmairól sokan ismerhetik. Reggel mosolygósan fogadott az új, Simor János utcai stúdiójában, szivárványszínű anyagok és jó pár varrógép társaságában beszélgettünk.

Szeretnélek megkérni, hogy mesélj magadról és a családodról!

Három gyermek édesanyja vagyok, van egy szép családunk. A gyermekeim 13, 14 és 23 évesek, még egyelőre egyiket sem érdekli a varrás. (Nevet.) Közel harminc éve vagyunk együtt a férjemmel, tavaly voltunk 25 éves házasok.

Hogy alakult ki ez a szép hely, ahol most vagyunk?

Nem mindig volt ez így. 11 évvel ezelőtt a Szentgyörgymezői Olvasókörben kezdtem, ott voltam 3 évig. Utána költöztem az Aranyhegyre, és most már kinőttük azt a 43 négyzetmétert, így jött az ötlet, hogy kellene valami nagyobb. Két év keresés után találtam meg ezt a helyet.

Mi az eredeti szakmád?

Közgázt végeztem, titkárnőként dolgoztam nagyon sokáig, később ügyviteli vonalon, majd levéltári kezelőként. Amikor megszületett a két kicsi, akkor jött hobbiként a varrás elég erősen, főként a patchwork technika. Akkoriban az Olvasókör igazgatója  megkeresett, hogy jó lenne indítani egy patchwork szakkört. Nagyon féltem tőle, mert nem igazán voltam megnyíló típus, számomra elég nagy  feladatnak tűnt  emberek elé kiállni és “fogni a kezüket” varrás közben. Nem sokkal utána jött az ötlet, hogy ha már csinálom a szakkört, jó lenne egy ilyen irányú végzettség is, így beiratkoztam egy magániskolába, ahol többek között női szabó szakképesítést is szereztem. Ebben az időben három és négy éves volt a két kisebb, akkor kezdtük az ovit, akkor költözködtünk. Havonta egyszer mentem  Székesfehérvárra, ez azt jelentette, hogy péntek reggel 5-ös busszal mentem és vasárnap este értem haza. Harminc óra tananyagot adtak le egy hétvégén, elég húzós volt, elmélet és gyakorlat egyben, sok otthoni házi feladattal.

Hogyan kezdted el a vállalkozást? Gondolom vállalkozóként tudod ezt végezni.

Hét éve, nagyjából az iskola elvégzése után – amikor lejárt a főállású anyaság, – váltottam. Ez egy nagyon bátor lépés volt számomra. Kevesen hittek benne, hogy lesz kereslet erre a tevékenységre. Sok álmatlan éjszaka van mögötte, de végig támogatott a férjem, a gyermekeim, a jelenlegi könyvelőm és egy kedves barátnőm. Öt-hat év kellett hozzá, hogy azt érezzem, ez megy, stabil lábakon állok,  jó, hogy belevágtam.

Hogyan alakultak ezek után a dolgok?

Közben mentek a csoportok, nem sok, akkor még csak felnőttek jártak, az elsőbe tizenhárman, a három év alatt ez három csoportra duzzadt. Majd jött a válság, akkor szinte senki se jött. Nagyon el voltam keseredve, azt mondtam, hogy kész, feladom, nincs tovább. De az egyik tanítványom, aki jelenleg a könyvelőm, azt mondta, ne érdekeljen, hogy ki és hányan jönnek, csináld, ahogy te gondolod, menj előre és meglátod, hogy be fog érni a dolog! Aranyhegyen is egy csoporttal indultunk, majd egyre többen fordultak meg nálam, köztük anyukák, akiknek kamasz gyerekük volt. Ők vetették fel, hogy jó lenne, ha gyerekeknek is lenne foglalkozás. Kicsit féltem attól, hogy gyerekek, varrógép, hú, mi lesz itt!? Két kiscsoporttal végül belevágtam. Vitték haza, az iskolába, hogy mit varrtak, ennek hatására jött az unokatestvér, kereszttesó, szomszéd, osztálytárs. Mostanra több a gyerek, mint a felnőtt. Több korosztály van, kisebbek, tinik. Varrunk velük táskákat, másokkal ruhákat. Most épp a  szeptemberi Burdában szerepeltek a tanítványaim. A Burda magazinnak van egy „Olvasói alkotások” rovata, megkerestem a főszerkesztőt, hogy lesz nyáron egy divattervező táborunk a nagyobbakkal, benevezhetem-e őket erre. Azt a választ kaptam, hogy szeretettel várják a fotókat. Így négy napig a lányok szabtak-varrtak, mint a kisangyal, majd péntekre szerveztünk egy profi fotóst, s az egyik varrós társ gyönyörű kertjében egész délelőtt fotózkodtunk. Ők voltak a modellek, és nagyon szép képek születtek, ebből három jelent meg a magazinban.  Nagyon jó visszhangja volt, a későbbiekben is várják az újabb darabokról készült képeket.

Ezek szerint a patchwork vonal kicsit átalakult. Neked most mi áll a szívedhez legközelebb?

A ruhavarrás, kombinálva mondjuk a horgolással, farmer újrahasznosítás – van egy farmerkabátom, ami nadrágokból készült, – azzal a Praktika Magazin Kreatív pályázatán  a varrás kategóriát  megnyertem. Régebben egy gyermek takaróm is szerepelt náluk a bemutatott fotók között. Ruhát rendelésre nem készítek, csak magamnak, illetve el lehet jönni egyszerűbb ruhákat varrni hozzám. Vagy alap szabásmintákkal dolgozunk, vagy hoznak otthonról egy szeretett darabot és megmutatom, hogy hogyan lehet arról levenni a méreteket, az alapján szabásmintát készíteni.

Mi jelenleg a fő profilod? Az oktatás, vagy az eladásra szánt munkadarabok varrása?

Inkább a – ne oktatásnak mondjuk – szakköri foglalkozás. Most tavasszal, hogy bejött a vírus, nem tudtak jönni a lányok, de szerették volna, ha a varrás nem marad el, így a legújabb, hogy készítem a mintadarabot, de közben felveszem, így „varrj velem otthon” videók készülnek, és ezekhez csomagokat is készítek össze. A kiszabott alapanyagokat megkapják a-b-c-d-e jellel, így könnyen tudják követni az elkészítés menetét. Legújabban videókat szerkesztek és így eljutottam budapesti illetve az ország más részein élőkhöz is, mert megkerestek, hogy küldjek nekik is a csomagokból. Mégis a helyben varrást szeretem a legjobban, mert itt nem csak a varrás a lényeg, az, hogy eljönnek és készül valami, hanem lélekápolás is folyik ezerrel. Ez inkább arról szól, hogy eljövök, leteszem a batyumat, segítenek a többiek és egy kicsit könnyebben megyek haza. Lehet, hogy a varrás igazából csak olyan 40, vagy 50%, a másik fele pedig lélekápolás.

Erika elérhetősége: https://www.facebook.com/erkakincsestara

(hamarosan webboltja is elérhető lesz)

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK-Munka-Család” projekt keretén belül valósult meg)

Sokszor hallottam gyermekkoromban: “milyen jó neked, bárcsak én is lehetnék újra fiatal”. Én nem mennék vissza az időben, most és itt, úgy érzem, ezek az évek, a kisgyermekes, felnőtt lét az életem csúcspontja! – dr. Alberti Zsuzsanna Nórával beszélgettünk munkáról, anyaságról, családról.

 Mondj kérlek néhány gondolatot, amit fontosnak érzel magaddal kapcsolatban elmondani! 

Néhány nap múlva töltöm 35. születésnapomat. Azt gondolom, ez egy elég komoly, hosszú idő, ami alatt sok minden történt velem. Voltam már sokféle szerepben: gyerek, barát, egyetemista, gyakornok, dolgozó fiatal, feleség és anya. Mindezek közül, ez utóbbi kettőt szeretem a legjobban, szeretek anya lenni, anyaként gondolni magamra, és emellett remélem, jó felesége tudok lenni a férjemnek. Sokszor hallottam gyermekkoromban: “milyen jó neked, bárcsak én is lehetnék újra fiatal”. Én nem mennék vissza az időben, most és itt, úgy érzem, ezek az évek, a kisgyermekes, felnőtt lét az életem csúcspontja! Persze sok nehezítő körülmény van, de ezek ellenére, azt érzem, ezt a mostani időszakot kell minél jobban, teljesebben megélnem. Két kisfiam van egyébként, most 4,5 és közel 3 évesek, Esztergomban élünk, én pedig háziorvosként dolgozom, csaknem egy éve.

Az elmúlt év őszén találkoztunk utoljára Babamuzsikán, aztán a kisebbik fiadat kezdted beszoktatni bölcsődébe, mert dolgozni kezdtél. Hogyan készültél a munkába állásra?

Igen, sajnos eltelt egy év azóta, hogy utoljára Minimanón voltunk nálatok… Ezt megelőzően is volt már munkahelyem, a rezidensképzés mellett volt, hogy 3 mellékállásban dolgoztam. Így tehát nem volt teljesen ismeretlen a munka világa, de az igaz, hogy főállású vállalkozóvá az elmúlt egy évben váltam. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a teljes munkába állást nálam több hónapos átmeneti időszak előzte meg, hiszen 9 hónapon keresztül csak heti 2 munkanapot dolgoztam. Emellett persze a vállalkozást is be kellett indítani, ügyintézés, pályázat és kérvények beadása, minden, ami ezzel jár, sok utánajárás volt, de az megkönnyítette, hogy időben hozzáfogtam, így a tervezett időre át tudtam venni a praxist. Hogyan készültünk a családban a munkába állásra?  Mint te is említetted, bölcsődébe is „jártunk”. A mi esetünkben anyagi megfontolás miatt kellett a döntést meghozni, hogy a gyerekek már kisebb korukban közösségbe kerüljenek, én pedig dolgozni menjek. Ez persze manapság nagyon sok családban van így. Szerencsére a gyerekeim jól vették az akadályokat, azonban személy szerint más anyáknak, nőknek azt a tanácsot adnám, hogy ha van rá lehetőségük, ne siessenek nagyon vissza a munka világába, éljék meg ennek a csodálatos, soha vissza nem térő időszaknak minden napját!

Mi a legnagyobb nehézséged a dolgozó nő és anya szerepek összehangolásában?

Amióta dolgozom, a legnagyobb nehézséget az idő beosztása okozza. Amennyi időt csak lehet, szeretnék a gyermekeimmel tölteni, szeretnék részese lenni az életük minden apró mozzanatának, nevetni velük, ölelni, simogatni, tanítgatni őket, mesélni nekik, de persze a munkámban is helyt szeretnék állni. Sok feladatot ad a rendelő, sokan számítanak rám. Felelős, jól átgondolt, döntéseket szeretnék hozni, és ehhez oda kell szánni magamat, az időmet és az energiámat. Sokszor ténylegesen is nehéz az időbeosztásban egyensúlyt teremteni, és gyakran vívódok emiatt lélekben.

Mi, ki volt, voltak a segítségedre, miben tudtak támogatni?

Ricsi, a férjem van a gyerekekkel, ha ők hamarabb végeznek az oviban, mint én a rendelőben. Emellett is hihetetlenül nagy segítség mindenben, nagyon jó édesapja a gyerekeknek, jó közöttük az összhang, tud rájuk hatni, figyelnek rá, bíznak benne. Illetve a vele való kiegyensúlyozott kapcsolat az, ami átsegít bennünket a szembejövő nehézségeken.

Mi az, ami feltölt, erőt ad a kihívásokhoz?

Szabadidőnkben igyekszünk változatos családi programokat kitalálni, sokat kirándulunk, a gyerekekkel nagyon sok időt töltünk a szabadban. Ez az, ami feltölt: egy jól sikerült kirándulás a természetben, valami, ami kicsit másabb, mint a hétköznapi, megszokott. Ezért szeretjük programjaitokat is, mert nagyon kreatívak, és sokszínűek. De talán a családom, a munkám és a közösen eltöltött szabadidő együttesen adja azt az erőt, amivel jól lehet haladni a hétköznapokban is.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)