Nincs ilyen szó, de akár lehetne. Létező műfaj, csak nem kapta meg ezt az elnevezést az életmód és a modell, ami egy nagyszülő tevékenységét jelenti. Valahogy nem ez hallatszik most a világból, micsoda szerepük van a nagymamáknak és nagypapáknak a gyerekek nevelésében. Nem csak gyakorlati szempontból, a jelentőségük túlmutat a hozd el – nézd át a leckét – nincs időm ma főzni síkon. Ha van nagyszülő a közelben, napi kapcsolatban a gyerekekkel, a családdal, képesek megtanítani a világot.
Kardosné Cseh Anikó Esztergom közelében él családjával, áldásos nagyszülői segítséggel neveli három kislányát. Kardos papa most is ott volt náluk, több generációval beszélgettünk.

Anikó nagyszülei ugyanezzel a napi jelenléttel segítették a családot, iskolás koráig együtt laktak, édesanyja volt a legkisebb lány egy régi világban, neki kellett otthon maradni főzni, ház körül tevékenykedni, míg a többiek a földeken dolgoztak, bekapálták a szőlőt. A szülők dolgoztak, a nagymama vitte a gyerekeket óvodába, kísérte iskolába, együtt mentek a templomba. Tőle tanult meg főzni, varrni, együtt csináltak mindent. Készítettek ruhát a babáknak, de maguknak is kötöttek, horgoltak, fűzték a fonalat, a láncszemeket egymás után. Teljesen hétköznapi teendőket láttak el közösen, nem történtek világmegváltó dolgok, de mégis, ezen múlt a világ.
– A mama belevont mindenbe, kellett répát tisztítani a leveshez, visszavarrni a leszakadt gombot, rendet tartani a babaházban – meséli Anikó. Nem olyan régen történt, abban az időben, a családoknál, ahol nem volt nagyszülői segítség, a gyerekek az utcán játszottak, mindennapos volt a vajas kenyér szindróma: akinél otthon voltak a nagyszülők, megetette valami egyszerű és gyors étellel a csapatot. Anikóéknál májkrémes kenyér szindróma volt, az volt a gyerekek kedvence.

Akkoriban nem kezdődtek olyan kis korban a különórák, nem volt ovis nyelvóra, vagy jóga, nem volt ennyire előrehozott a fejlesztés, külön matek kisiskolás korban, de persze az oktatás is másképp működött. Anikó férje délután öt körül ér haza a munkából, tudja, hogy a nagyszülők segítsége nélkül már most nem menne ilyen gördülékenyen a hétfőtől péntekig. A lányok tizennégy, kilenc és öt és fél évesek, a nagyobb már jár sportolni, a kisebbeknek is van iskolán kívüli elfoglaltság, a papa minden nap rendelkezésre áll. Képtelenség lenne a várostól távoli lakhelyről megoldani a logisztikát, ha nem segítenének napi szinten.
– Amikor az első lányom megszületett, akkor jöttem rá, hogy anyuéknak mekkora segítséget jelentett a mama. Még államvizsga előtt álltam, amikor a baba érkezett, a férjem szülei attól a pillanattól támogattak minket – Anikó a mondat közben vacsorát melegít, megöleli a legnagyobb hazatérőt, a kisebb lányok is folyton belekapcsolódnak a beszélgetésbe. Bemutatják az összes cicát tulajdonságaikkal együtt, kapok papa-teát, amit a nagypapa készít, saját gyógynövényekből. Kakukkfű vezeti az ízeket. Az öt és fél éves is tisztában van az összetevőkkel, tudja, hogy van benne zsálya, elámulok, hogy egyáltalán ismeri a növényt, a szót, és hogy teába is jó. Valami ilyesmire gondolok, hogy a nagyszülőktől tanulható az élet. Ők az a nemzedék, akik képesek meseszerűen, mégis összefüggésekben, kis lépésekkel tanítani a világra. Ha látnak egy bokrot, már mondják is, mit terem és hogy kell bánni a gyümölccsel, ha szóba kerül valami híres ember, netán király, ismét jönnek a történetek, a szájak tátva, az elme nyitva és a nagyapán keresztül megismerhető az élet.
– A legtöbb, amit én kaptam és az én lányaim is kapnak a nagyszülőktől, az a törődés és a figyelem. Nem csak egyszerűen elviszik őket a-ból b-be, de közben beszélgetnek, értékeket és ismereteket kapnak tőlük és ez megfizethetetlen – mondja Anikó. Közben a szemem sarkából látom, hogy Kardos papa az asztalnál egy túl színes és fejnehéz plüss állatot szerel, elcsúszott a lába, senki nem szólt, fogta és nekilátott a kibicsaklott végtag megjavításának. Minden nap egyeztetnek Anikóval, mi az aznapi koreográfia a gyerekek tekintetében, kiért mikor kell menni, a mama kérdezi, van-e aznap ideje főzni és ha nincs, hány főre szeretne ebédet. Ha olyan a program, a lányok bent alszanak a városban a nagyszülőknél, ha kell, versenyre viszik őket, ha a fővárosba, ott is számíthatnak a papára. Volt olyan időszak, amikor gondoltak rá, hogy igénybe veszik az Esztergomi Otthon Segítünk Alapítvány önkéntes otthon segítői szolgáltatását, de túlvészelték a nehezebb időszakot. Hetente eljártak az Alapítvány kisgyermekes anyukáknak szóló Szöszmötölő foglalkozására, ahol hasonló élethelyzetben levő anyukákkal találkozhatott. Ez a közeg is segítségére volt a gyerekekkel kapcsolatos kérdésekben.
Anikó két éve dolgozik, az ő szülei is sokat segítenek, bár ők távolabb élnek, de gyakran jönnek és a lányok is sok időt töltenek náluk. Együtt is mennek mind a hárman, de kifejezetten igénylik, hogy egyesével is lehessenek a mamánál, akár egy hétig is. Érzem újra a gyermekkornak azt az ízét, amikor csak az enyém lehetett az összes figyelem, csak én foghattam meg a kezét, csak nekem hozott reggel kiflit és csak én vehettem részt az esti kukoricadara felöntésben.
Hatalmas a kert, ebben is Anikó apósa a fő segítség, szerencsére ért mindenhez, majdnem hétezer négyzetméter, ötvennél több gyümölcsfa és konyhakert. A kislányok sorolják fel, miket ültettek és szüreteltek a papával. Anikó szerint ehhez a napi együttműködéshez kellő türelem szükséges és a problémák megbeszélése. A feladatokhoz és egymáshoz megértéssel lenni és a különböző elképzeléseket egyeztetni. Akkor mindenki jó szívvel tud segítséget adni és elfogadni.
– Látom magam is nagyiként a jövőben, bár még messze van, remélem, hogy rám is szükség lesz, mert a saját gyerekeimen látom, hogy ez mennyire jó – Anikó számára ez természetes folyamat, amikor ő volt unoka, az ő édesanyja is részese volt egy ilyen jó élethelyzetnek. Most ő anyuka, és amikor itt lesz az ideje, szeretné továbbadni azt a sok jót, amit egy nagymama nyújthat a gyerekeknek.

2020 márciusában ismét elindítjuk családlátogató önkéntes programunkat, erről itt olvashatsz, illetve jelentkezhetsz: http://bit.ly/2puFjm7

Ha kisgyermekes anyukaként önkénteseink segítségére lenne szükséged, várjuk megkeresésed: eosa.esztergom@gmail.com, tel: 30 642 0547.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)