Fiatalon valahogy olyan egyértelmű a jövő. Elvégezzük az iskolát, találunk egy remek párt, jönnek majd a gyerekek, kis szünet és újra munkavállalók leszünk. A lelkesedés és az önbizalom töretlen, hiszen egészen biztosan voltunk az útban. Majd eltelnek egy, két, három, vagy több – de lehet, hogy kevesebb – babával a GYES évei és rengeteget változik közben a világ, akár a technika, a kommunikáció, de legfőképpen mi magunk, édesanyák is. Nem azok a céltudatos, tiszta jövőt látó fiatalok vagyunk, mások a felelősségek, életünk húrjain nagyon hangsúlyos akkordok szólnak a család területén.

Mi a teendő ilyenkor? Hogyan lássunk neki újra felépíteni munkavégzésünket, karrierünket? Lesták Dia négy gyermekes édesanya, néhány kezdeti lépés után sikerült megtalálnia a családhoz is kompatibilis munkát.

Négyszer három év, azaz 4 gyermek a családban…
Tizenkét évet voltam otthon a gyerekekkel. Nem terveztük, mennyi legyen és mikor, de jöttek, szépen sorban – egy lány, majd két fiú és végül megint egy kis tündérke. Rengeteg éjszakázás, játszóterezés, pelenkázás, babakocsi-tologatás után úgy éreztük, elég nekünk ennyi gyermek. Bármilyen áldott és nemes hivatás édesanyának lenni, elértük azt a homályos határt,  amiről úgy éreztük, ennyi kicsit tudunk figyelemmel, felelősségteljesen felnevelni. Ahogy nőttek, úgy változtak az igényeik, több lett a kiadás, így amikor a legkisebb is óvodás lett, belevágtam a munkahely-keresésbe.

Hogyan kezdtél neki, milyen szempontok alapján indultál el munkát keresni?
Első lépés az igényfelmérés: saját igényeim, családom szükségleteinek felmérése volt. Szerettem volna részmunkaidős állást, mivel így főállású anyuka maradhatok, és kezdetnek talán könnyebb, nem lesz annyira sokkoló visszatérni a munka világába. Úgy gondoltam, nem baj, ha végzettségemnek megfelelő a pozíció – pedagógus vagyok -, emellett aránylag jól fizet, családbarát, rugalmas. Ismerem magam, az otthoni munka nem vált be. De vajon létezik máshol ilyen ideális munkahely?

Majd jött a következő mumus, az önéletrajz. Mennyire legyen részletes? Hiszen utasítottak már vissza úgy, hogy túlképzett vagyok. Letagadjam valamelyik végzettségem? Beleírjam a négy gyereket? Értékeli bárki is, hogy tizenkét évig „csak” édesanya voltam? Úgy döntöttem, fontos az őszinteség, mindent beleírok. Végül is logisztikai jártasságomat, konfliktuskezelési képességeimet, csapatjátékos tapasztalataimat, alkalmazkodóképességemet leginkább a gyerekeknek köszönhetem.

Könnyen találtál családbarát munkahelyet?
Utánanéztem a lehetséges munkahelyeknek, elküldtem egy rakás önéletrajzot. Egy helyről felhívtak, hogy menjek be egy beszélgetésre. Kedvesen fogadtak, fotelba ültettek, majd jött a kérdés: tényleg négy gyerek van? Tényleg. Mekkorák? Elmondtam. Hát, akkor csupa jó szívből, önzetlenségből és kedvességből azt tanácsolják, hogy ne menjek oda dolgozni. Mert igaz, hogy rugalmas, de nem családbarát. Bár részmunkaidős, de túlórázni kell. És különben is, a gyerek az első, megértik, de nem tolerálják. Következő helyről, ahonnan felhívtak, csak azt kérdezték, hogy biztos nem akarok-e teljes munkaidőben dolgozni, mert lehetek tanár, osztályfőnök, könyvtáros egyben. Köszönöm, nem, részmunkaidős állást keresek, mondtam. Azt válaszolták, olyat nem fogok találni, mert senkinek nem éri meg. Biztos ez? Az édesanyáknak és családjaiknak megéri, ráadásul a munkaadó is jól jár, ha nyugodt, megbízható munkaerő dolgozik nála, aki nem stresszel, nem depressziós. De ezek után kezdtem azt érezni, hogy ez egy szélmalomharc. Ha tanárhiány van, akkor sem éri meg a részmunkaidő?

Igen, a munkaadók többsége a hagyományos nyolc órás modell híve…
Folyamatosan bújtam az Internetet, mindenhol csak teljes állást ajánlottak. Vagy 12 órásat. Volt részmunkaidős is, de három műszakban. Ami egyrészt elkeserítő, mert szeretnék dolgozni, de tényleg a család az első, másrészt hány édesanya vállalja be ezeket a lehetetlen időbeosztású munkákat, mert nincs más választása! Hány édesanya éjszakázik, aztán reggel még hullafáradtan tízórait készít, óvodába, iskolába viszi a gyerkőcöket, aztán még ellátja a háztartást is! Sokan pedig a teljes állást vállalják, szinte végkimerülésig. Pedig ezen lehetne segíteni, több országban egy-egy munkahelyet két ember tölt be, tehát négy-négy órát dolgoznak egy pozícióban.

Úgy tudom, végül sikerrel járt a kitartó keresés.
Másfél év után felcsillant a remény: részmunkaidős álláslehetőség a szakmámban. Lecsaptam rá, nagyon örültem, hogy sikerült! Még nem tudom a pontos feltételeket, időbeosztást, de ígéretet kaptam, hogy figyelembe veszik az igényeimet. „Így” is, négy gyerekkel is kellek nekik! Vagyis Édesanyák, ne adjátok fel! Léteznek családbarát munkahelyek – és remélem, hogy egyre több lesz belőlük!

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK-Munka-Család” projekt keretén belül valósult meg)