Óvodaérettség – hogyan gondoljuk végig?

Egyre több cikket, tanulmányt olvashatunk az iskolába lépésről. Vajon az óvodába lépésnek is vannak feltételei? Ha vissza kell mennünk dolgozni, akkor nem kérdés, muszáj óvodába vinnünk gyermekünket. Ha azonban nem szükséges, akkor érdemes néhány szemponton elgondolkodnunk.

meseösvény_20190713_p059

Régen többgenerációs családban éltek az emberek, idősek, fiatalok, családok együtt gondoskodtak a gyerekekről, együtt nevelték őket. Ma legtöbbször az anya vállára nehezedik a teher, egy személyben felelős a gyermek fejlődéséért, egészségéért, táplálásáért, szórakoztatásáért.
Az apa sokat dolgozik, az anya kimerül és úgy érzi, a gyerek társaságra vágyik. Ekkor kezdi el keresni az intézményt. Vajon jobb lesz a gyermeknek az oviban, mint otthon? Vajon a gyerekünk el tud engedni minket? El tudja- e fogadni az anya távollétét?
Ha az anya bezárva érzi magát, feszült, nem tud ráhangolódni a kicsire, akkor megoldás lehet az óvoda. Ha a gyerek az oviba beilleszkedett, biztonságban érzi magát, szívesen játszik, beszélget az óvó nénikkel, akkor nem lehet gond és az anyának is jut egy kis szusszanásnyi idő.

Beszoktatás
A beszoktatáshoz idő kell! Legyünk magabiztosak, nem mutassuk felé a szorongásunkat, hiszen ha látja, hogy nekünk is megterhelő az elválás, akkor neki is sérülhet a bizalma. Vidáman kísérjük őt az oviba és szánjunk rá megfelelő mennyiségű időt a vele töltött játékra. Ne érezze, hogy le akarjuk rázni.
A legtöbb gyereknél a fokozatosság is nagy hangsúlyt kap. Először pár órát együtt, aztán pár órát már külön töltünk, később már bent eszik, majd alszik.
Ha hazahozzuk, akkor is töltsünk vele időt, hallgassuk meg, meséljünk, játsszunk vele, biciklizzünk együtt!

Mese
A mesének különösen nagy szerepe van óvodás korban! Kádár Annamária így ír róla: „A mese olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában.”
Minden nap meséljünk neki! Régi meséket, kortárs meséket és saját családi történeteket is, nagyszülőkről, szülőkről vagy a pici gyermekkel történt saját élményeiről.

Önállóság
A beszoktatós, óvodás korú gyerekek különböző fejlettséggel érkeznek az óvodába. Ezt kell összehangolni a pedagógusoknak.
A szobatisztaság alapvető szempont, hiszen a pelenkázásra egyik óvodában sincsenek meg a megfelelő tárgyi és higiéniai feltételek.
Étkezésben elvárják, hogy a gyermek megfogja a poharat, az evőeszközt és próbálkozzon az evéssel.

Egyre több gyerek beszédfejlődése nem megfelelő az óvodakezdésre. Nem ért meg egyszerű utasításokat, vagy nem tudja elmondani igényeit, nem tudja a színeket, tárgyak neveit.  Ezt nagyban segíti a sok mesélés, éneklés, mondókázás.

A beszélgetés szője át a napunkat! Miközben főzünk, takarítunk, adjunk neki is seprűt a kezébe, fakanalat, vágódeszkát, kis fazekat,  hogy segíthessen. Közben mondhatjuk mit csinálunk, énekelhetünk közösen! Engedjük, hogy kérdezzen! Ne feledjük, ilyen korban még mindenre kíváncsi!

Biztassuk az önálló öltözködésre! Ne várjuk, hogy mindent egyedül felvegyen, de egy-egy dolgot adjunk a kezébe, hadd próbálkozzon!

Alapvető szabályokat tartson be! Ebben legyünk következetesek szülőként is! Amik a testi épségét veszélyeztetik, azt nem engedjük, de abban dönthet, hogy a piros vagy a kék zokniját veszi-e fel reggel.

Lényeges szempont még a szociális képesség. Játszótéren, társaságban teremt-e kapcsolatot más gyerekekkel?

Láthatjuk, hogy sok szempontot kell figyelembe vennünk, mégis a legfontosabb, bárhogy döntünk is, – 2,5 évesen, 3 vagy 4 évesen visszük az óvodába – hogy figyeljünk rá, értsük meg az érzéseit, fogadjuk el és ha baj van, kérjünk segítséget!

 

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)