Új sorozatunkban körbejárjuk, vajon egyes családoknál mitől működik jól a rájuk váró feladatok ellátása, hogyan tudnak közösen harmóniát teremteni a gyermeknevelési, otthoni munka, vagy a háztartási teendők terén. Nyolc család nő tagját kérdeztük meg, azonos kérdésekre válaszoltak.

Horváthné Török Adrienn pedagógiai asszisztens, két fiúgyermek édesanyja. A Játékkunyhó alapítója, játékos programok szervezője.

Mennyire fordítotok a családban arra figyelmet, hogy a másik által elvégzett láthatatlan munkát (például ételkészítés, takarítás, elromlott dolgok megszerelése, kerti munka, autótakarítás) elismerjétek, és ezt szóban is kifejezzétek? Egyáltalán fontos a köszönet, vagy mindenki tegye automatikusan a dolgát?
Tenni kell a dolgunk, ám szerintem fontos az elismerés és a köszönet, és valljuk be: jól is esik a figyelem. Valójában a láthatatlan munka nem is láthatatlan, hiszen tiszta lesz a ruha, finom lesz az ebéd, rendezett a lakás. És ez kimondva, kimondatlanul mindenkinek jó érzés. Gyakorlatban nekem a nagytakarítás egyfajta meditatív folyamat, kikapcsol. Ilyenkor egyedül szeretnék lenni és felforgatom a kicsi lakásunkat, többiek pedig irány valahova! A főzés, hm, nem a legkedvesebb tevékenységem, de a karantén időszakokban szívesen főztem. Szeretek egészséges és finom ételeket készíteni, bár a gyerekek megjegyezték:
„- Eléggé ismétlődnek a kaják, anya!”

Ezért szeretem, ha a férjem, Zoli főz. Ő szívesen kísérletezik, jól is főz és e tevékenységét többet is gyakorolhatná. Legjobb pillanatok a közös főzések. Egymás kuktái vagyunk. Étkezéskor egyre jobban esik nekem, ha megdicsérik a főztömet. A lényeg, hogy más a családon belül a szeretetnyelvünk, férjem nem szereti, ha a házimunkát köszönöm neki, ám nekem jól esik, ha észreveszik a többiek, hogy rend van akár szóval, akár puszival.

60-70 évvel ezelőtt egy családban a férfi és női szerepek eltérőek voltak a ma szokásostól: sok családban pelenkáznak, házimunkát végeznek a férfiak, a nők pedig néha kemény tárgyalópartnerek, vagy jobban értenek egy villanykörte kicseréléséhez, mint a párjuk. Mi a véleményed, mikor volt jobb, régen, vagy ma?
Hogy jobb-e a jelen, vagy épp rosszabb? Nem tudom, az biztos, hogy másabb, gyorsabb. Régen több kertes ház, vagy hétvégi ház volt, ahová az apák elvonultak, barkácsoltak, vagy épp kertészkedtek. Több volt a gyakorlati tennivaló a ház körül. A fiús családok fiai több férfias munkát láttak és jobban be is vonódtak. Mi inkább elméleti emberek vagyunk, és nagyon hiányzik a gyerekeknek mutatott gyakorlatiasság. Hiszen régen több nagypapa volt, akivel csúzlit lehetett készíteni, sárban dagasztani, vályogvetőben pecázni. Ez a szabad lét és személyes tapasztalatszerzés nagyon-nagyon hiányzik.

Fontosnak tartod, hogy a nő is dolgozzon, pénzt keressen, hozzájáruljon a családi költségvetéshez? Milyen arányban tartod ezt jónak? Mit gondolsz arról, ha csak a férfi keres pénzt?
Olyan jó lenne, ha egy fizetésből meg lehetne ma élni! Ám tény, hogy szívesen dolgozok. Motivál, hogy sokféle területen kipróbálhattam már magam. Jelenlegi munkahelyemen pedig feltölt, hogy gyerekek között vagyok. Talán az ideális arány férfi-női hozzájárulásként a ¾-ed – ¼-ed lenne.

Ha osztoztok a házimunkában, megbeszélitek előre, ki mit csinál? Szokott nézeteltérés lenni, ha az egyik fél nem végzi el, amit elvállalt?
Nincs nézeteltérés. Nálunk mostanában spontán házimunka van sok improvizációval. Azaz lazán kezeljük a házimunkát. Elméletben jobb volna, ha tudatosabban szerveznénk, rendszerben a házimunkákat, de mindig felülírja valami a terveinket. Az viszont mindig fontos, hogy a srácokat bevonjuk mindegyik tevékenységbe a porszívózástól kezdve a portörlésig, sőt Ábel remek sütiket süt, ő a palacsinta felelős, míg Bercel mosogatni szeret. Azaz osztozunk a munkákban.

Mit tartasz a legfontosabb férfi szerepnek egy családban? Jó, ha iránymutatást ad, vagy közösen kell dönteni mindenről? A gyermekek nevelésében milyen szerep az, amit csak ő tud képviselni?
A gyereknevelési kereteket anno közösen határoztuk meg, bár tény, hogy én engedékenyebb vagyok, férjem pedig szigorúbb. De ez dinamikusan helyzettől függően változik. Sok döntésbe a gyerekeket is bevonjuk. Ezek is minták. Nem tudom lányos családban miként működnek a minták, de nálunk fontos, hogy a fiúk lássák a nő felé forduló figyelmet, tiszteletet. Nem tagadom, vannak összezörrenések is, ilyenkor pedig a vitakezelési, lezárási minták jönnek elő. Látjuk, hogy a gyerekek mennyire visszatükrözik a szülői helyzetkezelési megoldásokat. Vigyázni kell a vitákkal 🙂
Törekszünk rá, hogy velem is és apával is legyen külön-külön gyermek idő, külön-külön gyermekekként is. Külön könyvet olvas apa esténként, a fiúk sokat társasoznak hármasban, Bercel fest apa segítségével, Ábel zenéket hallgat apával, de van focimeccs nézési szertartás is. Fontos keret a négyesben való vasárnapi társasozás, ám a karantén időszak előtérbe helyezte a közös, négyesben való online film, koncert, színház élményeket.
Szerintem fontos, hogy lássák a gyerekek a szüleiket álarc nélkül is, azaz örömben, bánatban, őszintén. És ezekről lehet és kell is velük beszélni.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)