Új sorozatunkban körbejárjuk, vajon egyes családoknál mitől működik jól a rájuk váró feladatok ellátása, hogyan tudnak közösen harmóniát teremteni a gyermeknevelési, otthoni munka, vagy a háztartási teendők terén. Nyolc család nő tagját kérdeztük meg, azonos kérdésekre válaszoltak.

MÁTÉ EDINA – EGYENSÚLY

Edina építészmérnök, családjával Esztergomban élnek, két gyermek édesanyja.

Mennyire fordítotok a családban arra figyelmet, hogy a másik által elvégzett láthatatlan munkát (például ételkészítés, takarítás, elromlott dolgok megszerelése, kerti munka, autótakarítás) elismerjétek, és ezt szóban is kifejezzétek? Egyáltalán fontos a köszönet, vagy mindenki tegye automatikusan a dolgát?
 Mi ezt nem tekintjük “láthatatlan” munkának. A család működéséhez ezek elengedhetetlen, fontos munkák. Ezt a munkát a családban, a családtagoknak kell elvégezni. Ezért mindig beszámolunk róla, hogy ki milyen feladatot végzett el, és természetesen elismerjük szóban, dicsérettel és köszönettel is a másik munkáját. Rohanó tempójú életünkben nagyon fontos a logisztika – hogy mindenki programja “beleférjen” az életünkbe – ezért a feladatok beosztása is megbeszélést, előkészítést igényel, az automatikus munkavégzés szegmense keskennyé vált. A férjemmel az elmúlt 20 év alatt természetesen kialakultak a feladatkörök – amiket gyerekeink növésével, felnőtté válásukkal változtatunk – próbálunk rájuk is egyre több és komolyabb feladatot rábízni.

60-70 évvel ezelőtt egy családban a férfi és női szerepek eltérőek voltak a ma szokásostól: sok családban pelenkáznak, házimunkát végeznek a férfiak, a nők pedig néha kemény tárgyalópartnerek, vagy jobban értenek egy villanykörte kicseréléséhez, mint a párjuk. Mi a véleményed, mikor volt jobb, régen, vagy ma?
Mai világunkban már nem működhetnek automatikusan a 60-70 évvel ezelőtti normák. A cél a feladatok elvégzésében az egyensúly megtartása. Az egyensúlyhoz pedig szükséges az egyéni indíttatások, az egyének habitusának megfelelő munkák elvégzése. Véleményem szerint ma jobb, hiszen elsősorban nem sztereotípiák határozzák meg a családi szerepköröket, hanem jól működő párkapcsolatokban megválasztható hogy ki milyen mélységig szeretne egy-egy feladatban részt venni: pl. nagy családot szeretnének, sok gyermekkel, az édesanya szívesen tölti otthon az idejét háztartási munkákkal és a gyermekek körüli teendőkkel, édesapa pedig sokat dolgozik és a gyermekek koordinálásában és a házimunkában nem vesz részt – viszont munkájával eltartja a családot. Vagy mindkét szülő dolgozik, mert szereti a szakmáját, hivatását és osztoznak a házimunkán. Problémát akkor látok, amikor ezek a szerepkörök nincsenek az házastársak között letisztázva, illetve az egyik félre – sok esetben a nőkre – az “új” és a “régi” feladatok is hárulnak.

Fontosnak tartod, hogy a nő is dolgozzon, pénzt keressen, hozzájáruljon a családi költségvetéshez? Milyen arányban tartod ezt jónak? Mit gondolsz arról, ha csak a férfi keres pénzt?
 Azt tartom fontosnak, hogy az egyén boldog legyen a párkapcsolatban. Ha számára a munkavégzés, a családi költségvetéshez pénzkeresettel történő hozzájárulás jelenti a boldogságot, akkor tegye azt. Nagyon kevés családot ismerek, ahol csak a férfi keres pénzt. Az átlag családokban – sokszor anyagi kényszerből – a nő is pénzkereső. A pénz nem érték önmagában, hanem csak egy eszköz. Természetesen jó ha van – nem szeretnék álszent lenni – de nem feltétlenül “csak” a pénz által ad valaki értéket. Rengeteg láthatatlannak tűnő munka értéke jóval magasabb a pénzért megvásárolható termékekénél.

Ha osztoztok a házimunkában, megbeszélitek előre, ki mit csinál? Szokott nézeteltérés lenni, ha az egyik fél nem végzi el, amit elvállalt?
 Nálunk munkamegosztás van a házimunkában. Hosszú évek alatt kialakult, hogy ki mit “szeret” csinálni a ház körül, mi megy neki jobban. Így az alapvető szerepkörök megvannak, de mindig megbeszéljük a másikkal a teendőket (összefüggőek ezek a dolgok, be kell osztani az időnket, bizonyos munkafázisok otthon is egymásra épülnek, nem tudsz “függetlenül” dolgozni a másiktól – folyamatos kommunikáció szükséges!) A feladatokat – még ha nem is mindegyik feladat a kedvencünk – mi vállaljuk, így nem célunk a feladatok alóli kibújás. Ha valamelyikünk nem végzi el a szokásos feladatát, akkor annak oka van, így vita helyett inkább segítjük egymást.

Mit tartasz a legfontosabb férfi szerepnek egy családban? Jó, ha iránymutatást ad, vagy közösen kell dönteni mindenről? A gyermekek nevelésében milyen szerep az, amit csak ő tud képviselni?
A legfontosabb férfi szerep a családban, hogy Apa és Férj legyen. Szeressen, segítsen, támasza legyen a család többi tagjának. Kiegyensúlyozottságával állandóságot és biztonságot sugalljon. (természetesen Ő is elbizonytalanodhat néha, belefáradhat a mindennapokba, ilyenkor ugyanezeket meg kell, hogy kapja Feleségétől és Gyermekeitől) Mi általában közösen döntünk. Döntéseinkben annak a véleményére adunk jobban, aki valamely kérdésben tájékozottabb. Egy Apának rengeteg féle szerepet kell vállalnia a gyermeknevelésben: szigorúnak, megbocsátónak, következetesnek és megengedőnek, huncut szövetségesnek, vezetőnek-irányítónak, határozottnak, játékosnak  kell lennie- végtelenségig sorolhatnánk mennyi féle módon van szerepe a gyermekek nevelésében. Szerintem nincs olyan szerep azonban, amit csak a férfi tud képviselni. A házastársaknak ki kell egészíteniük egymást, az Apa Anyával való egységében rejlik a jó megoldás.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)