Új sorozatunkban körbejárjuk, vajon egyes családoknál mitől működik jól a rájuk váró feladatok ellátása, hogyan tudnak közösen harmóniát teremteni a gyermeknevelési, otthoni munka, vagy a háztartási teendők terén. Nyolc család nő tagját kérdeztük meg, azonos kérdésekre válaszoltak.

PIFKÓ CÉLIA – SZOROS KÖTŐDÉSEK

Pifkó Célia esztergomi születésű író, tanár. Férjével, Gáborral 21 éve alkotnak egy párt, 15 éve házasok. Leányváron élnek, itt nevelik két kislányukat, a 12 éves Zsófiát és a 9 éves Natáliát.

Mennyire fordítotok a családban arra figyelmet, hogy a másik által elvégzett láthatatlan munkát (például ételkészítés, takarítás, elromlott dolgok megszerelése, kerti munka, autótakarítás) elismerjétek, és ezt szóban is kifejezzétek? Egyáltalán fontos a köszönet, vagy mindenki tegye automatikusan a dolgát?
Nálunk teljes az egyenlőség, de szó sincs arról, hogy ez azt jelentené, hogy egyforma mértékben, egyenlően osztanánk fel a háztartásban a feladatokat. Én nem férfi-női szerep szerint tipizálnám ezeket a feladatokat, hanem érdeklődési kör és kompetencia szint (J) és habitus szerint. Heti hét nap én főzök, és fel sem merül, hogy ezt a férjem csinálja, mert akkor kissé egysíkúan állna össze a család étrendje, mirelit pizzából, a krumplipüréből és túrós tésztából. Én viszont szeretek is főzni, ha hétvégén van időm, akkor akár 2-3-4 órán át is, mert ez engem kikapcsol, úgy, ahogyan a barkácsolás és a minden féle szerelési munkák is (pl. bútor). Ezért ezeket én csinálom. Jól esik, ha megdicsérik, hogy finom lett az étel, de azt nem várom el, hogy megköszönjék, hogy főzök nekik, hiszen nem szívességet teszek. Ahogy én sem köszönöm meg a férjemnek, ha kitakarítja vagy lemossa az autót, de ha nagyon látványos, nyilván megjegyzem, hogy: Ez aztán csillog! Az viszont jellemző, hogy ha a férjem, vagy akár én, olyan feladatot csinálunk meg, aminek nincs konkrétan gazdája, de többségében az egyikünk szokta azért elvégezni, akkor például megköszönjük, hogy összegereblyézte az avart, vagy megpucolta az ablakot.

60-70 évvel ezelőtt egy családban a férfi és női szerepek eltérőek voltak a ma szokásostól: sok családban pelenkáznak, házimunkát végeznek a férfiak, a nők pedig néha kemény tárgyalópartnerek, vagy jobban értenek egy villanykörte kicseréléséhez, mint a párjuk. Mi a véleményed, mikor volt jobb, régen, vagy ma?
Jobb vagy rosszabb… közhelyesen ezek relatív fogalmak, nézőpont kérdései. Az ember hajlamos nosztalgiával gondolni a múltra, de mivel a körülöttünk lévő világhoz alkalmazkodunk, így nyilván az aktuális életben próbálunk a lehetőségeinkhez mérten legjobban boldogulni. Nagyon kevés olyan családot ismerek, ahol az anya (legfőképpen anyagi értelemben) megengedhetné magának, hogy „csak” anya és feleség legyen. Néha emberpróbáló feladat két fizetésből működtetni egy családot, nem még egyből. Egyrészt ennek a következménye is lehet, hogy a férfiak kénytelenek voltak olyan feladatokban is részt vállalni, ami régen kizárólag egy anya, háziasszony feladatai közé tartozott. Másrészt, úgy változik a világ, hogy a család a hierarchikus felépítése helyett, egy sokkal demokratikusabb közösséggé válik. A régi időkben a társadalmi és családi szocializáció során tanult (vagy éppen, hogy nem megtanult) szerepek elhalványodtak. Miért ne akarna egy apa hasonlóan meghitt, bensőséges kapcsolatot a gyermekével, mint amilyen az anyával van? Ha az etetésben nem tudja kivenni a részét, akkor ki tudja a pelenkázásban, fürdetésben. Így szorosabbak lesznek a kötődések, és ez jó!
A hétköznapokban a családi gomolyag szálai, azért dominánsan az anya kezében futnak össze.

Fontosnak tartod, hogy a nő is dolgozzon, pénzt keressen, hozzájáruljon a családi költségvetéshez? Milyen arányban tartod ezt jónak? Mit gondolsz arról, ha csak a férfi keres pénzt?
Ha egy nő arra vágyik, hogy magát száz százalékban a családjának szentelje, és ezt a férfi anyagilag képes biztosítani számára, az teljesen rendben van. Hangsúlyozom, hogy ha a nő úgy érzi, hogy ebben tökéletesen ki tud teljesedni, és természetesen ha a férfi ettől nem vesz fel egy olyan viselkedést, amivel azt sugallja, vagy akár ki is mondja, hogy ennek arányában anyagi és egyéb kérdésekben ő lesz a döntéshozó a családban. Nem tudom elképzelni, hogy ez ne szülne konfliktust. Ha azonban egy nő kénytelen dolgozni, vagy szeretne dolgozni, akkor nagyon fontosnak tartom, hogy ebben a párja támogassa őt.

Ha osztoztok a házimunkában, megbeszélitek előre, ki mit csinál? Szokott nézeteltérés lenni, ha az egyik fél nem végzi el, amit elvállalt?
Inkább csak kisebb konfliktusok, nagy viták ritkán. Ha teszem azt huzamosabb ideig mindig én „érek oda” egy olyan feladatra, amit bármelyikünk megcsinálhatna (pl. a mosógép, mosogatógép ki-be pakolása), akkor azért azt meg szoktam jegyezni. (Márpedig fordulatszámbeli különbségekből adódóan elég nagy esély van rá, hogy én érek oda gyorsabban egy feladathoz J) Ez fáradtsági szinttől függően lehet mosolyogva, ártatlan bociszemekkel, vagy morcos képpel, pikírten. A másik fél fáradtsági és türelmi szintjétől függ a reakció is.

Mit tartasz a legfontosabb férfi szerepnek egy családban? Jó, ha iránymutatást ad, vagy közösen kell dönteni mindenről? A gyermekek nevelésében milyen szerep az, amit csak ő tud képviselni?
A férfi legfontosabb szerepe a családban, hogy jó apa és jó férj legyen. A jót úgy értem, hogy minden körülmények között szeretettel, törődéssel, megértéssel fordul a gyerekei és a felesége felé, így ad érzelmi biztonságot a számukra. Természetesen számomra ugyan ez a nő feladata is egy családban. Minden más ezután következik. Bármilyen más feladat olyan, hogy hozhatja úgy az élet, hogy a nő látja el.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)