Új sorozatunkban körbejárjuk, vajon egyes családoknál mitől működik jól a rájuk váró feladatok ellátása, hogyan tudnak közösen harmóniát teremteni a gyermeknevelési, otthoni munka, vagy a háztartási teendők terén. Nyolc család nő tagját kérdeztük meg, azonos kérdésekre válaszoltak.

ARGYELÁN KRISZTA – MEG TUDJUK BESZÉLNI

Argyelán Kriszta, rádiós műsorvezető, szerkesztő. 17 évesen került a rádiózás közelébe, azóta folyamatosan elérhető az éterben. Az egyetemi tanulmányai alatt és a gyerekek születése után is valamilyen formában – ami a legjobban megfelelt az adott élethelyzetnek -, de rádiózott, készített műsort. Férje zenész, szövegíró. Két kisfiuk Márton 11, Patrik 2 és fél. éves.

(fotó:Tausz Irina)

Mennyire fordítotok a családban arra figyelmet, hogy a másik által elvégzett láthatatlan munkát (például ételkészítés, takarítás, elromlott dolgok megszerelése, kerti munka, autótakarítás) elismerjétek, és ezt szóban is kifejezzétek? Egyáltalán fontos a köszönet, vagy mindenki tegye automatikusan a dolgát?
Fontos lenne, sajnos azt veszem észre néha, hogy elsiklunk mellette, pedig amilyen jól esik nekem az ilyen jellegű figyelmesség, biztosan a férjemnek is. Tehát azt hiszem, erre kicsit jobban oda kellene figyelnünk, mind a kettőnknek.

60-70 évvel ezelőtt egy családban a férfi és női szerepek eltérőek voltak a ma szokásostól: sok családban pelenkáznak, házimunkát végeznek a férfiak, a nők pedig néha kemény tárgyalópartnerek, vagy jobban értenek egy villanykörte kicseréléséhez, mint a párjuk. Mi a véleményed, mikor volt jobb, régen, vagy ma?
Nem hinném, hogy jobb vagy rosszabb skálán lehetne ezt értelmezni. Biztos vagyok benne, hogy akkor is voltak és most is vannak olyan férfiak és nők, akik mélyen, belül másra vágytak, vágynak.

Fontosnak tartod, hogy a nő is dolgozzon, pénzt keressen, hozzájáruljon a családi költségvetéshez? Milyen arányban tartod ezt jónak? Mit gondolsz arról, ha csak a férfi keres pénzt?
Sajnos, úgy látom, ma nagyon kevés család engedheti meg azt, hogy az egykeresős modell szerint éljen. Szükség van mindkét fél fizetésére. Számomra fontos, hogy hozzá tudjak járulni a családi költségvetéshez, a párommal való megismerkedésem előtt is önellátó voltam, sikeres karrierrel, amit az évek során tovább építettem. Nálunk a probléma forrása inkább az, hogy az idővel gazdálkodjunk, kinek a munkája fontosabb, ki vonuljon félre dolgozni, míg a másik a gyerekekkel van (egyik fiunk 2 éves a másik 11). Ezt ki is hegyezte persze a járványhelyzet. Korábban ebből nem volt ilyen gyakori vita.
De biztos vagyok benne, hogy sokakat más motivál, abban teljesednek ki, ha gyerekeket nevelnek, az otthonukban végeznek munkát a családjukért. Szerintem az a fontos, hogy mindenki abban tudjon kiteljesedni, ami számára örömöt okoz, nem más mondja meg, mikor és hogyan kellene boldogulni, boldognak lenni.

Ha osztoztok a házimunkában, megbeszélitek előre, ki mit csinál? Szokott nézeteltérés lenni, ha az egyik fél nem végzi el, amit elvállalt?
Néhány olyan terület van a házimunkában, amit egyikünk vagy másikunk végez el csak. Az biztos, hogy a nagyobb részt én veszem ki ebből, de a férjemé a kerti munka, a kutyánk ellátása, a bevásárlás, főzés közös, a többit általában én végzem, és néha érzem azt, hogy igen, kicsit beterít a házimunka. Ilyenkor előfordul kifakadás, de szerencsére ezeket mindig meg tudjuk beszélni. A legnagyobb baj inkább az, hogy a család többi tagja elég rendetlen, míg ez engem kifejezetten zavar, és nem győzök pakolni… a megoldás talán az lehet, hogy ők is próbálnak erre figyelni, és én is igyekszem engedni az elvárásaimból.

Mit tartasz a legfontosabb férfi szerepnek egy családban? Jó, ha iránymutatást ad, vagy közösen kell dönteni mindenről? A gyermekek nevelésében milyen szerep az, amit csak ő tud képviselni?
Azt gondolom, közösen kell meghozni a döntéseket a közös családi életünket illetően. Apaként pedig nagyon fontos, hogy képviselje a családban a tiszteletet a nők iránt, azt, hogy a kölcsönös megbecsülésen alapuló kapcsolat hozhat mindkét fél számára boldogságot és kiegyensúlyozottságot. Neki kell a férfierőt is képviselnie, akire támaszkodni lehet, aki fizikai erejével is akár védelmez, de aki ugyanakkor gyöngéd és nem fél kimutatni az érzelmeit.

(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)