test test
Lőrincz Zsuzsa összes bejegyzése
Modo de empleo de Turinabol: una guía completa
Modo de empleo de Turinabol: una guía completa
Turinabol, también conocido como clorodehidrometiltestosterona, es un esteroide anabólico que se utiliza comúnmente en el mundo del fisicoculturismo y el deporte. Su popularidad se debe a su capacidad para aumentar la masa muscular magra y mejorar el rendimiento físico sin los efectos secundarios androgénicos asociados con otros esteroides.
¿Cómo se debe tomar Turinabol?
El modo de empleo de Turinabol puede variar dependiendo de varios factores, como la experiencia del usuario, sus objetivos de entrenamiento y su tolerancia a los esteroides. Sin embargo, generalmente se recomienda seguir las siguientes pautas:
Dosis recomendada:
La dosis recomendada de Turinabol suele oscilar entre 20-50 mg al día. Los usuarios principiantes deben comenzar con la dosis más baja y aumentar gradualmente según sea necesario. Es importante no exceder la dosis recomendada para evitar efectos secundarios no deseados.
Ciclo de uso:
El ciclo de uso de Turinabol suele durar entre 6-8 semanas. Se recomienda dividir la dosis diaria en dos tomas para mantener niveles https://turinabolcomprar.com/ estables en sangre. Después de completar un ciclo, se debe realizar un período de descanso para permitir que el cuerpo se recupere.
Stacking:
Turinabol se puede combinar con otros esteroides anabólicos para potenciar sus efectos. Sin embargo, es importante consultar a un profesional de la salud antes de hacerlo para evitar interacciones peligrosas.
En conclusión, el modo de empleo de Turinabol requiere precaución y seguimiento constante. Si se utiliza de manera responsable y en combinación con una dieta adecuada y un programa de entrenamiento, este esteroide puede ser una herramienta eficaz para alcanzar tus objetivos de físico y rendimiento deportivo.
Vantaggi e svantaggi del OXABOL 10mg
Vantaggi e svantaggi del OXABOL 10mg
Il OXABOL 10mg è un farmaco molto discusso nel mondo del fitness e del bodybuilding per i suoi effetti sull’aumento della massa muscolare e sul miglioramento delle prestazioni fisiche. Tuttavia, come ogni sostanza, ha sia vantaggi che svantaggi da considerare prima di utilizzarlo.
Vantaggi
- Aumento della massa muscolare: Il principale vantaggio del OXABOL 10mg è la sua capacità di favorire la crescita muscolare, consentendo agli utenti di ottenere risultati più rapidamente rispetto all’allenamento tradizionale.
- Miglioramento delle prestazioni: Questo farmaco può anche aiutare ad aumentare la resistenza e la forza durante gli allenamenti, consentendo di sollevare pesi più pesanti o eseguire più ripetizioni.
- Recupero più veloce: Grazie alle sue proprietà anaboliche, il OXABOL 10mg può contribuire a ridurre i tempi di recupero tra gli allenamenti, consentendo una maggiore frequenza di sessioni di allenamento.
Svantaggi
- Rischio di effetti collaterali: Come con qualsiasi steroide, l’uso di OXABOL 10mg può comportare effetti collaterali indesiderati come acne, calvizie, alterazioni ormonali e danni al fegato.
- Costo elevato: Il costo del OXABOL 10mg può essere proibitivo per alcuni utenti, specialmente se lo si utilizza in dosi elevate o per periodi prolungati.
- Rischio di dipendenza: L’uso prolungato di questo farmaco può portare a dipendenza e alla necessità di dosi sempre maggiori per ottenere gli stessi effetti, con il rischio di danneggiare gravemente la salute.
Domande frequenti sull’OXABOL 10mg
- Quanto tempo ci vuole per vedere i risultati?
I risultati possono variare da persona a persona, ma in genere si possono notare miglioramenti significativi dopo alcune settimane di utilizzo costante. - Come posso minimizzare gli effetti collaterali?
Per ridurre al minimo i rischi di effetti collaterali, è consigliabile seguire dosi moderate, evitare OXABOL 10mg cicli prolungati e consultare sempre un medico prima di iniziare qualsiasi terapia con OXABOL 10mg. - Posso assumere OXABOL 10mg insieme ad altri farmaci o integratori?
È sempre consigliabile consultare un medico o un nutrizionista prima di combinare OXABOL 10mg con altri farmaci o integratori, per evitare interazioni indesiderate e massimizzare i benefici.
Sajtóközlemény – NŐK-Munka-Család projekt az Esztergomi Járásban
A NŐK-Munka-Család nevet viselő projekt konzorciumi partnerségben valósult meg, a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal, a Komárom-Esztergom Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, valamint az Esztergomi Otthon Segítünk Alapítvány közreműködésével. A pályázat keretein belül létrejött az Esztergomi Család és KarrierPONT, mely több képzésnek, felkészítésnek, kommunikációs és szemléletformáló tevékenység helyszínének adott otthont, kiemelten az Esztergomi Járás meghatározott célcsoportjai számára.
A projektben megvalósult eredmények:
– Atipikus foglalkoztatási formák népszerűsítése, elterjesztése, új típusú munkaidő modellek népszerűsítésével és a bevezetés lehetőségének ismertté tételével mind a munkavállalók, mind a munkaadók körében.
– Az atipikus foglalkoztathatóságának ismertetése, széles körű alkalmazásának elősegítése találkozókon, előadásokon keresztül.
– A magánélet és a munka összehangolását segítő támogató szolgáltatások, egyéni fejlesztések, felkészítések nyújtása
– A munkáltatók és a munkavállalók helyi szintű együttműködésének javítása a család és a munka összeegyeztethetőségének és a munkaerő-piaci információk áramlása érdekében.
A projekt megvalósítását a foglalkoztatókkal, a civil szervezetekkel, valamint a gazdaság és a társadalom egyéb szereplőivel folyamatosan kialakított és fenntartott hálózatosodás segítette. A megvalósulás a személyes jelenlétet befolyásoló járványügyi helyzet miatt az online térben fejeződött be.
Szakmai vezető : Kardosné Cseh Anikó
+36/30/228-64-03
https://2aeventos.com
idn poker
slot88
https://thestarsomerset.com
https://theartemistransat.com
Slot88
https://smsb.org
https://pvcinsulatedwire.com
https://indobetku.games
https://play-vulkan-club.com
https://mmcwa.org
https://etherealbits.com
https://electric-waterkettle.com
https://doubleddinerqc.com
https://clusterqueserotandil.net
https://akaaka.net
https://indobet-ku.com
slot88
https:/indobetku.store
slot88
slot gacor
judi bola
indobetku.casino
idn poker
slot88
https://www.purnimarestaurant.com/
https://nativefluteswalking.com/
slot88
Felhőn át is süt le rá a Nap
Aki személyesen ismeri őt, az tudja, hogy miért tartjuk Hengánné Gogola Gabriellát különlegesnek, életét sok szempontból példaértékűnek. Ő azonban csodálkozva, elgondolkodva hallgatja, amikor előadom, hogy miről és miért akarok vele beszélgetni. A nem mindennapi életéről, a megszerzett tudásról, tapasztalásról, amit szeretném, ha megosztana az arra nyitott szívű, érdeklődő emberekkel. Bár ott volt a Szent Erzsébet Óvodának már a létrehozásánál is, és azóta is az elismert intézmény vezetője, ugyanakkor hosszú évek óta oszlopos tagja a Kerek templom énekkarának, emellett 4 felnőtt gyermekére és négy unokájára büszke édesanya, és nagymama, aki mellesleg 38 éve boldog házasságban él férjével. Ő mégsem találja ezt az életutat különlegesnek. Boldognak de egyszerűnek, elhivatottnak és küzdelmesnek igen, de nem látja különlegesnek.
Bár igaza lenne, és ilyen lenne egy nő, anya és feleség átlagos élete. Életre szóló párkapcsolat, önmagukat megvalósító, boldog gyermekek, egészséges, szép unokák, sikeres, elismert szakmai pályaút, az alkotás öröme, a hasznosság érzése, a közösségért tett erőfeszítések közös élménye.
Rend a fejben, erő a lélekben, szeretet a szívben.
16 évet volt otthon a négy gyermekükkel. Ez az időszak számára is sokat adott, de meggyőződése, hogy a mára boldog, sikeres felnőtté, szülővé, mérnökké, vállalkozóvá, orvossá, tanárjelöltté váló gyermekei sorsát is meghatározta. Nem volt egyszerű, a férjének többet kellett dolgoznia, de ő szívesen vállalta ezt az áldozatot. Ahogy annyiszor közös életük során, úgy ebben is számíthatott a támogatására.
A gyerekek között nagy a korkülönbség, mert fontosnak tartotta, hogy mindegyikre jusson elég idő. Így 3-4 év különleges figyelmet és törődést tudott biztosítani mindegyikőjüknek, ami egy áldott, csodálatos időszak volt a számukra. Fontos volt ez a minőségi idő a személyiségfejlődésük érdekében is, de sok későbbi konfliktust is elkerültek így, például a testvérféltékenységet. A sok közös zenélés, tánc, játék, kirándulás, az akkor befektetett energiák mostanra térülnek meg. Jó látni, hogy milyen nagyszerű emberekké váltak. Ezért is véli úgy, hogy a tudatos családtervezés során érdemes lehet mérlegelni a gyermekek közötti 3-4 éves korkülönbséget. Persze ahol, és amikor van lehetőség a tervezgetésre.
Bár pedagógusként tanult szakmája a gyermeknevelés, mégis úgy véli, az otthonról hozott minta volt az igazán meghatározó. Egy derűs, szerető katolikus családból származik, amiből mindmáig meríteni, töltekezni tud. Neki és nővérének nagyon szép gyermekkora volt, tele vidámsággal, játékkal, énekkel, zenével és hittel. Adódtak ugyan konfliktusok a szüleik között is, de ezt természetesnek tartja. A lényeg az volt, hogy ezeket mindig megoldották, és ők gyermekként tudták, hogy szüleik egy pár, és azok is maradnak örökké. Ez a tudat olyan biztonságérzetet adott nekik, ami a mai világban szerinte nagyon sok családból hiányzik. Ezért is vallja, és kéri, ha válni szándékozó szülőkkel találkozik, hogy ne adják fel, kérjenek segítséget, és küzdjenek a kapcsolatukért mindaddig, amíg egy aprócska szikrája is él a reménynek.
Mit gondol a szülői szerepekről? Miközben egy intézményt vezet, hazaérve vajon ki tud bújni a bőréből, vagy otthon is ő a főnök?
Kérdésemre elmosolyodik és beismerően vallja meg, hogy igen, a család életét mindig is ő irányította. Azonban – teszi hozzá – szerinte ez független a munkahelyen betöltött pozíciójától, véleménye szerint egy anyának sokkal inkább feladata az otthoni dolgok, például egy családi ünnep szervezése. Ugyanakkor a férje ennek örült is, hiszen így tudta, hogy otthon minden rendben van, és tudott a munkájára koncentrálni. Természetesen voltak olyan területei a közös családi életüknek, amelyeket viszont elsősorban a férje intézett. Amiben ő volt a jártasabb, és amit épp ezért szívesen hagyott rá.
Már több mint tíz éve kiesett a munkájából, amikor úgy gondolta, hogy néhány év múlva eljön az idő a visszatérésre. Ezért ismét tanulni kezdett, hogy szakmailag felzárkózzon, naprakész legyen. Hamarosan le is tette az óvodai szakértői szakvizsgát. Közben a Belvárosi Plébánia kötelékében hitoktatói feladatot vállalt óvodáskorú gyermekek számára. Ebben kedvét lelte, örömmel csinálta, és akkor még nem is sejtette, hogy az így megszerzett gyakorlat, kiegészítve a friss tanulmányaival milyen fontos szerepet játszik majd a jövőjében.
2004 tavaszán beszélt neki először Regina nővér a terveiről, aki ekkor látott hozzá, hogy megszervezzen egy katolikus óvodát Esztergomban. Gabriella az első pillanattól lelkesedett az ötletért, hiszen ez pont az volt, amire vágyott, amit a legszívesebben csinálni akart: ovis korú gyermekekkel foglalkozni úgy, hogy közben a hitélet is természetes része lehet a mindennapjaiknak.
Vajon milyen esélyekkel lehet 16 év kihagyás után visszatérni a pályára?
Tulajdonképpen ő ezen nem sokat gondolkodott. Egyszerűen csak bízott, hitt a Gondviselésben. Mint ahogy nem is kellett csalatkoznia. Mert mi másnak köszönhetné, hogy Regina nővér felkérte őt, hogy vegyen részt a munkában, az óvoda létrehozásában, majd pedig a működtetésében. Beleásta magát a szakirodalomba, felkereste azokat, akik ovis korú gyermekekkel foglalkozó hitoktatók voltak, és saját, ezirányú tapasztalatait is segítségül hívta, amikor belevágtak a Szent Erzsébet Katolikus Óvoda elindításába.
Meggyőződése, hogy ez a Jóistennek az ő számára megtervezett csodálatos útja volt! Mindmáig hálás, hogy bizalmat és nagy szabadságot kapott a tervei megvalósításához. A szellemiség, a munkarend kialakításához éppúgy, mint a kollégák rendkívül körültekintő kiválasztásához is. Az óvodában ma már 95 gyermek van a gondjaikra bízva. 15 kolléga tevékenységét szervezi, irányítja, hogy minden gyermek teljes biztonságban érezze magát, és testi, lelki, szellemi fejlődésük egyaránt biztosítva legyen. Hogy ebben mennyire sikeresek, az leginkább a szülők elégedettségében, és a tőlük kikerülő gyermekek lelki egészségében mérhető. Amiben persze meghatározó a családi háttér, de bizonyosan nekik is nagy szerepük van benne.
A különböző elismerések, pozitív visszajelzések mellett – újabb szakmai kihívást keresve – tavaly megszerezte a mesterpedagógus minősítést, mellyel a fiatalokat szeretné ösztönözni, hogy lássák, a tanulásra, fejlődésre soha sincs késő!
Úgy tartja, életének két fő műve van: az ovi és a négy gyermeke. Szerencsésnek érzi magát, öröm és büszkeség tölti el, ha rájuk gondol. Talán a kívülálló számára nem érzékelhető – mondja, de egy nagyon gazdag, boldog élete van, amiért nagyon elégedett és hálás. Persze voltak benne nagy nehézségek is, amikor édesapja fiatalon itt hagyta őket, vagy édesanyja ápolása, akit a legszeretőbb gondoskodás ellenére is ugyancsak elveszítettek. Igen, volt, amikor sűrű felhők takarták el az eget, de hitének ereje ezeken a nehéz időkön is átsegítette, mert a borús égen keresztül is, ha látni nem is látta, de érezte a Nap fényét és melegét.
Fiatalkorától igyekezett a Jóisten útján járni. Ez egy napi gyakorlat számára, mely nyilván egy egész életet kitöltő feladat. Egy életforma, egy életút, mely során nem szenvedett csalódást, és sok jó, hasznos dolgot tudott már eddig is tenni, megvalósítani.
Valamivel több mint egy éve, 2020 januárjában a kollégáinak tartott egy rövid új évi köszöntőt. A Te Deum egyik sorával kezdte:
„Kegyes szemed legyen rajtunk, Tebenned van bizodalmunk.”
Lehetne-e ennél találóbb, erőt adóbb gondolat ma is, e nehéz, a járvány miatt felfordult világunkban? – kérdi Hengánné Gogola Gabriella.
(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK-Munka-Család” projekt keretén belül valósult meg)
Számotokra mi az élet?
“Nem mindegy, hogy milyen bolygót hagyunk gyermekeinkre, de az sem, hogy milyen gyermekeket hagyunk a bolygónkra!” (Pierre Rabhi)
Zöldségek az asztalon, zöld gondolatok a szívnek, és játékok nem csak zöldfülűeknek.
2020-ban lett 26 éves az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület– vezet be Horváth Zoltán a szervezet vezetőjeként annak múltjába. Az általa elmondottak alapján ismerhetjük meg közelebbről munkájukat, céljaikat. Megmutatja, hogyan született és indult el önálló útján a Játékkunyhó, és miként lett 10 éve meghatározó pont a helyi élelmiszer-ellátásban a Kiskosár Bevásárló Közösség.
Az eltelt évek alatt sokféle tevékenységet folytatott az egyesület. Mindig arra fókuszáltak, ami a tagjaiknak fontos volt. Az alapításkor egy erős pedagógiai célt fogalmaztak meg: a környezettudatos, zöld magatartásforma népszerűsítését. Ez 1994-ben úttörő kezdeményezés volt. Az alapítók közül sokan az esztergomi tanítóképző oktatói és hallgatói közül kerültek ki. Két markáns személyt mindenképpen érdemes kiemelni, Horváth Piroskát és Szendi Gábort, akik hosszú évekre meghatározták az irányt a szervezeten belül.
Sajnos Piroska már nem lehet közöttünk, de szellemisége igen, és életszemléletét, értékrendjét szeretné az egyesület a jövőben is képviselni, terjeszteni. Ezen cél vezette őket a Horváth Piroska Díj létrehozásakor, melyet azok a 12. életévüket betöltött fiatalok kaphatnak meg, akik a térségünkben élnek és akár környezetvédőként, akár kutatóként tevékenykednek. Zoli szerint a jó hír az, hogy vannak magyar Greta Thunberg-ek. Fontosnak tartják, hogy támogassák őket, hogy zöld szervezetként is megerősítsék az egyébként a családból, szűkebb közösségből hozott értékeket.
“Számotokra mi az Élet?”
Ezzel a kérdéssel fordul – többek között – egy-egy rendhagyó órán a diákokhoz az egyesület munkatársa. Céljuk olyan foglalkozások tartása, ahol megpróbálják a természeti sokféleségre érzékenyíteni a gyermekeket. Ezek az alkalmak inkább beszélgetések, véleménycserék, nem pedig frontális előadások. Épp úgy lehet vitaindító egy szokatlan kérdés, mint egy “zöldzene”, vagy egy, a témában született érdekes videófilm. Fontos, hogy a résztvevők megértsék, itt nincs rossz válasz, és nincs buta kérdés sem! A lényeg ily módon elültetni a “zöld csírát”, hogy legyen beszédtéma közöttük, legyen véleményük, gondolkodjanak róla, foglalkozzanak környezetünket érintő kérdésekkel. Közös felelősségünknek tartják, hogy csapatban dolgozni tudó, a világ dolgaira érzékeny gyermekeket neveljünk. Ez az, amit a Franciaországban élő neves agroökológus Pierre Rabhi ekként fogalmazott meg: “Nem mindegy, hogy milyen bolygót hagyunk gyermekeinkre, de az sem, hogy milyen gyermekeket hagyunk bolygónkra!”
Rád is vár egy élmény! – Játékkunyhó
A nevelés egyik legjobb eszköze a játék. Felnőtteknek tartott zöld tanácsadások során a gyermekeknek külön biztosítottak foglalkozást, kezdetben csupán egy játszósarkot, később előkerültek a társasjátékok. Ebből nőtte ki magát a Játékkunyhó 5 éve, melynek fő célja az együtt töltött minőségi idő fontosságának a hangsúlyozása, a családi körben történő közös játékok népszerűsítése. Évente 200-250 játékos foglalkozást (klubot, iskolai rendezvényt) tartanak. Türelmet, felelősségvállalást, együttműködést és sok minden mást lehet játszva, észrevétlenül megtanulni az élményszerzés mellett.
Egyél velünk helyit! – Kiskosár Bevásárló közösség
Az egyesületnek mindig is fontos volt a szemléletformálás. 2011 szeptemberében rendeztek egy fesztivált a Rugby Klubban helyi élelmiszer és tudatos vásárlás témakörben. Itt merült fel, hogy szeretnének gyakrabban találkozni, összejönni. Meg kellene oldani, hogy legyen egy hely, ahol rendszeresen megtalálhatják a környékünk kistermelőit azok, akik a helyi termékeket keresik. Egyre többen tartották és tartják ezt fontosnak, sokan egészségi okokból, többen pedig a környezettudatosság (szén-dioxid csökkentés, a zöld elvek) miatt. A heti rendszerességgel, folyamatosan bővülő szolgáltatásokkal jelentkező bevásárló közösség fontos értéket közvetít. A fenntarthatóság szellemében a hagyományos értékesítési módot támogatja, így lerövidíti a szállítási útvonalakat, hiszen kizárólag Esztergom 40 kilométeres körzetéből, illetve a megyéből hozzák ide portékájukat a termelők. Személyesen tőlük lehet átvenni az árut csütörtökönként 17 és 19 óra között, a Belvárosi Plébánia udvarán, ahol otthonra talált ez a nagyszerű kezdeményezés. A vásárlás módja, hogy a kiskosarbolt.hu oldalon előre leadjuk a megrendelést, amit aztán csütörtökön tudunk a helyszínen átvenni közvetlenül a termelőktől.
A személyes találkozásnak a szolgáltatáshoz komoly hozzáadott értéke van mindkét fél számára. Egyrészt ily módon lehetősége van a vevőnek a közvetlen visszajelzésre, ami szolgálhat megerősítésül éppúgy, mint támpontként a termékek fejlesztéséhez. Ugyanakkor a vásárlók számára is előnyös ez a helyzet, mert kialakulhat egy személyes, bizalmi viszony. Az egyesület éppen ezért választotta tudatosan ezt az utat, hogy a termelő „adja az arcát” is a portékájához. Az előzetes rendelés is fontos eleme a működésnek, hiszen ez azt a célt szolgálja, hogy a termelő tudjon tervezni, tudja, hogy milyen és mekkora mennyiségű árut szállítson a Kiskosárra.
Az egyesület egyébként egy határon átnyúló pályázatnak köszönhetően hamarosan belekezd a Kiskosár ház felújításába.
Kiskosár, Játékkunyhó, zöld előadások
Tulajdonképpen az „anya – nő – család” hármasának fontossága ragyogóan jelenik meg az egyesület tevékenységeiben. A hangulatos közös étkezések az egészséges élelmiszerellátásban vállalt szereppel, a jó minőségű alapanyag biztosításával járulnak hozzá. Amit melyik anyuka ne értékelne? A játék, a közös idő, a beszélgetés fontossága azt hiszem minden nő belső igényére rezonál. A szemléletformálás terén kifejtett munkájuk pedig egyfajta befektetés a jövő családjaiba.
Az egyesület várja a családok csatlakozását a Kiskosárhoz, a Játékkunyhó pedig szeretettel várja a játszani vágyókat!
Elérhetőségeik:
www.kornyezetkultura.hu
www.kiskosarbolt.hu
www.jatekkunyho.hu
(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK-Munka-Család” projekt keretén belül valósult meg)
8 CSALÁD, 5 KÉRDÉS – Máté Edina
Új sorozatunkban körbejárjuk, vajon egyes családoknál mitől működik jól a rájuk váró feladatok ellátása, hogyan tudnak közösen harmóniát teremteni a gyermeknevelési, otthoni munka, vagy a háztartási teendők terén. Nyolc család nő tagját kérdeztük meg, azonos kérdésekre válaszoltak.
MÁTÉ EDINA – EGYENSÚLY
Edina építészmérnök, családjával Esztergomban élnek, két gyermek édesanyja.
Mennyire fordítotok a családban arra figyelmet, hogy a másik által elvégzett láthatatlan munkát (például ételkészítés, takarítás, elromlott dolgok megszerelése, kerti munka, autótakarítás) elismerjétek, és ezt szóban is kifejezzétek? Egyáltalán fontos a köszönet, vagy mindenki tegye automatikusan a dolgát?
Mi ezt nem tekintjük “láthatatlan” munkának. A család működéséhez ezek elengedhetetlen, fontos munkák. Ezt a munkát a családban, a családtagoknak kell elvégezni. Ezért mindig beszámolunk róla, hogy ki milyen feladatot végzett el, és természetesen elismerjük szóban, dicsérettel és köszönettel is a másik munkáját. Rohanó tempójú életünkben nagyon fontos a logisztika – hogy mindenki programja “beleférjen” az életünkbe – ezért a feladatok beosztása is megbeszélést, előkészítést igényel, az automatikus munkavégzés szegmense keskennyé vált. A férjemmel az elmúlt 20 év alatt természetesen kialakultak a feladatkörök – amiket gyerekeink növésével, felnőtté válásukkal változtatunk – próbálunk rájuk is egyre több és komolyabb feladatot rábízni.
60-70 évvel ezelőtt egy családban a férfi és női szerepek eltérőek voltak a ma szokásostól: sok családban pelenkáznak, házimunkát végeznek a férfiak, a nők pedig néha kemény tárgyalópartnerek, vagy jobban értenek egy villanykörte kicseréléséhez, mint a párjuk. Mi a véleményed, mikor volt jobb, régen, vagy ma?
Mai világunkban már nem működhetnek automatikusan a 60-70 évvel ezelőtti normák. A cél a feladatok elvégzésében az egyensúly megtartása. Az egyensúlyhoz pedig szükséges az egyéni indíttatások, az egyének habitusának megfelelő munkák elvégzése. Véleményem szerint ma jobb, hiszen elsősorban nem sztereotípiák határozzák meg a családi szerepköröket, hanem jól működő párkapcsolatokban megválasztható hogy ki milyen mélységig szeretne egy-egy feladatban részt venni: pl. nagy családot szeretnének, sok gyermekkel, az édesanya szívesen tölti otthon az idejét háztartási munkákkal és a gyermekek körüli teendőkkel, édesapa pedig sokat dolgozik és a gyermekek koordinálásában és a házimunkában nem vesz részt – viszont munkájával eltartja a családot. Vagy mindkét szülő dolgozik, mert szereti a szakmáját, hivatását és osztoznak a házimunkán. Problémát akkor látok, amikor ezek a szerepkörök nincsenek az házastársak között letisztázva, illetve az egyik félre – sok esetben a nőkre – az “új” és a “régi” feladatok is hárulnak.
Fontosnak tartod, hogy a nő is dolgozzon, pénzt keressen, hozzájáruljon a családi költségvetéshez? Milyen arányban tartod ezt jónak? Mit gondolsz arról, ha csak a férfi keres pénzt?
Azt tartom fontosnak, hogy az egyén boldog legyen a párkapcsolatban. Ha számára a munkavégzés, a családi költségvetéshez pénzkeresettel történő hozzájárulás jelenti a boldogságot, akkor tegye azt. Nagyon kevés családot ismerek, ahol csak a férfi keres pénzt. Az átlag családokban – sokszor anyagi kényszerből – a nő is pénzkereső. A pénz nem érték önmagában, hanem csak egy eszköz. Természetesen jó ha van – nem szeretnék álszent lenni – de nem feltétlenül “csak” a pénz által ad valaki értéket. Rengeteg láthatatlannak tűnő munka értéke jóval magasabb a pénzért megvásárolható termékekénél.
Ha osztoztok a házimunkában, megbeszélitek előre, ki mit csinál? Szokott nézeteltérés lenni, ha az egyik fél nem végzi el, amit elvállalt?
Nálunk munkamegosztás van a házimunkában. Hosszú évek alatt kialakult, hogy ki mit “szeret” csinálni a ház körül, mi megy neki jobban. Így az alapvető szerepkörök megvannak, de mindig megbeszéljük a másikkal a teendőket (összefüggőek ezek a dolgok, be kell osztani az időnket, bizonyos munkafázisok otthon is egymásra épülnek, nem tudsz “függetlenül” dolgozni a másiktól – folyamatos kommunikáció szükséges!) A feladatokat – még ha nem is mindegyik feladat a kedvencünk – mi vállaljuk, így nem célunk a feladatok alóli kibújás. Ha valamelyikünk nem végzi el a szokásos feladatát, akkor annak oka van, így vita helyett inkább segítjük egymást.
Mit tartasz a legfontosabb férfi szerepnek egy családban? Jó, ha iránymutatást ad, vagy közösen kell dönteni mindenről? A gyermekek nevelésében milyen szerep az, amit csak ő tud képviselni?
A legfontosabb férfi szerep a családban, hogy Apa és Férj legyen. Szeressen, segítsen, támasza legyen a család többi tagjának. Kiegyensúlyozottságával állandóságot és biztonságot sugalljon. (természetesen Ő is elbizonytalanodhat néha, belefáradhat a mindennapokba, ilyenkor ugyanezeket meg kell, hogy kapja Feleségétől és Gyermekeitől) Mi általában közösen döntünk. Döntéseinkben annak a véleményére adunk jobban, aki valamely kérdésben tájékozottabb. Egy Apának rengeteg féle szerepet kell vállalnia a gyermeknevelésben: szigorúnak, megbocsátónak, következetesnek és megengedőnek, huncut szövetségesnek, vezetőnek-irányítónak, határozottnak, játékosnak kell lennie- végtelenségig sorolhatnánk mennyi féle módon van szerepe a gyermekek nevelésében. Szerintem nincs olyan szerep azonban, amit csak a férfi tud képviselni. A házastársaknak ki kell egészíteniük egymást, az Apa Anyával való egységében rejlik a jó megoldás.
(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)
8 CSALÁD, 5 KÉRDÉS – Pifkó Célia
Új sorozatunkban körbejárjuk, vajon egyes családoknál mitől működik jól a rájuk váró feladatok ellátása, hogyan tudnak közösen harmóniát teremteni a gyermeknevelési, otthoni munka, vagy a háztartási teendők terén. Nyolc család nő tagját kérdeztük meg, azonos kérdésekre válaszoltak.
PIFKÓ CÉLIA – SZOROS KÖTŐDÉSEK
Pifkó Célia esztergomi születésű író, tanár. Férjével, Gáborral 21 éve alkotnak egy párt, 15 éve házasok. Leányváron élnek, itt nevelik két kislányukat, a 12 éves Zsófiát és a 9 éves Natáliát.
Mennyire fordítotok a családban arra figyelmet, hogy a másik által elvégzett láthatatlan munkát (például ételkészítés, takarítás, elromlott dolgok megszerelése, kerti munka, autótakarítás) elismerjétek, és ezt szóban is kifejezzétek? Egyáltalán fontos a köszönet, vagy mindenki tegye automatikusan a dolgát?
Nálunk teljes az egyenlőség, de szó sincs arról, hogy ez azt jelentené, hogy egyforma mértékben, egyenlően osztanánk fel a háztartásban a feladatokat. Én nem férfi-női szerep szerint tipizálnám ezeket a feladatokat, hanem érdeklődési kör és kompetencia szint (J) és habitus szerint. Heti hét nap én főzök, és fel sem merül, hogy ezt a férjem csinálja, mert akkor kissé egysíkúan állna össze a család étrendje, mirelit pizzából, a krumplipüréből és túrós tésztából. Én viszont szeretek is főzni, ha hétvégén van időm, akkor akár 2-3-4 órán át is, mert ez engem kikapcsol, úgy, ahogyan a barkácsolás és a minden féle szerelési munkák is (pl. bútor). Ezért ezeket én csinálom. Jól esik, ha megdicsérik, hogy finom lett az étel, de azt nem várom el, hogy megköszönjék, hogy főzök nekik, hiszen nem szívességet teszek. Ahogy én sem köszönöm meg a férjemnek, ha kitakarítja vagy lemossa az autót, de ha nagyon látványos, nyilván megjegyzem, hogy: Ez aztán csillog! Az viszont jellemző, hogy ha a férjem, vagy akár én, olyan feladatot csinálunk meg, aminek nincs konkrétan gazdája, de többségében az egyikünk szokta azért elvégezni, akkor például megköszönjük, hogy összegereblyézte az avart, vagy megpucolta az ablakot.
60-70 évvel ezelőtt egy családban a férfi és női szerepek eltérőek voltak a ma szokásostól: sok családban pelenkáznak, házimunkát végeznek a férfiak, a nők pedig néha kemény tárgyalópartnerek, vagy jobban értenek egy villanykörte kicseréléséhez, mint a párjuk. Mi a véleményed, mikor volt jobb, régen, vagy ma?
Jobb vagy rosszabb… közhelyesen ezek relatív fogalmak, nézőpont kérdései. Az ember hajlamos nosztalgiával gondolni a múltra, de mivel a körülöttünk lévő világhoz alkalmazkodunk, így nyilván az aktuális életben próbálunk a lehetőségeinkhez mérten legjobban boldogulni. Nagyon kevés olyan családot ismerek, ahol az anya (legfőképpen anyagi értelemben) megengedhetné magának, hogy „csak” anya és feleség legyen. Néha emberpróbáló feladat két fizetésből működtetni egy családot, nem még egyből. Egyrészt ennek a következménye is lehet, hogy a férfiak kénytelenek voltak olyan feladatokban is részt vállalni, ami régen kizárólag egy anya, háziasszony feladatai közé tartozott. Másrészt, úgy változik a világ, hogy a család a hierarchikus felépítése helyett, egy sokkal demokratikusabb közösséggé válik. A régi időkben a társadalmi és családi szocializáció során tanult (vagy éppen, hogy nem megtanult) szerepek elhalványodtak. Miért ne akarna egy apa hasonlóan meghitt, bensőséges kapcsolatot a gyermekével, mint amilyen az anyával van? Ha az etetésben nem tudja kivenni a részét, akkor ki tudja a pelenkázásban, fürdetésben. Így szorosabbak lesznek a kötődések, és ez jó!
A hétköznapokban a családi gomolyag szálai, azért dominánsan az anya kezében futnak össze.
Fontosnak tartod, hogy a nő is dolgozzon, pénzt keressen, hozzájáruljon a családi költségvetéshez? Milyen arányban tartod ezt jónak? Mit gondolsz arról, ha csak a férfi keres pénzt?
Ha egy nő arra vágyik, hogy magát száz százalékban a családjának szentelje, és ezt a férfi anyagilag képes biztosítani számára, az teljesen rendben van. Hangsúlyozom, hogy ha a nő úgy érzi, hogy ebben tökéletesen ki tud teljesedni, és természetesen ha a férfi ettől nem vesz fel egy olyan viselkedést, amivel azt sugallja, vagy akár ki is mondja, hogy ennek arányában anyagi és egyéb kérdésekben ő lesz a döntéshozó a családban. Nem tudom elképzelni, hogy ez ne szülne konfliktust. Ha azonban egy nő kénytelen dolgozni, vagy szeretne dolgozni, akkor nagyon fontosnak tartom, hogy ebben a párja támogassa őt.
Ha osztoztok a házimunkában, megbeszélitek előre, ki mit csinál? Szokott nézeteltérés lenni, ha az egyik fél nem végzi el, amit elvállalt?
Inkább csak kisebb konfliktusok, nagy viták ritkán. Ha teszem azt huzamosabb ideig mindig én „érek oda” egy olyan feladatra, amit bármelyikünk megcsinálhatna (pl. a mosógép, mosogatógép ki-be pakolása), akkor azért azt meg szoktam jegyezni. (Márpedig fordulatszámbeli különbségekből adódóan elég nagy esély van rá, hogy én érek oda gyorsabban egy feladathoz J) Ez fáradtsági szinttől függően lehet mosolyogva, ártatlan bociszemekkel, vagy morcos képpel, pikírten. A másik fél fáradtsági és türelmi szintjétől függ a reakció is.
Mit tartasz a legfontosabb férfi szerepnek egy családban? Jó, ha iránymutatást ad, vagy közösen kell dönteni mindenről? A gyermekek nevelésében milyen szerep az, amit csak ő tud képviselni?
A férfi legfontosabb szerepe a családban, hogy jó apa és jó férj legyen. A jót úgy értem, hogy minden körülmények között szeretettel, törődéssel, megértéssel fordul a gyerekei és a felesége felé, így ad érzelmi biztonságot a számukra. Természetesen számomra ugyan ez a nő feladata is egy családban. Minden más ezután következik. Bármilyen más feladat olyan, hogy hozhatja úgy az élet, hogy a nő látja el.
(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)
8 CSALÁD, 5 KÉRDÉS – Argyelán Kriszta
Új sorozatunkban körbejárjuk, vajon egyes családoknál mitől működik jól a rájuk váró feladatok ellátása, hogyan tudnak közösen harmóniát teremteni a gyermeknevelési, otthoni munka, vagy a háztartási teendők terén. Nyolc család nő tagját kérdeztük meg, azonos kérdésekre válaszoltak.
ARGYELÁN KRISZTA – MEG TUDJUK BESZÉLNI
Argyelán Kriszta, rádiós műsorvezető, szerkesztő. 17 évesen került a rádiózás közelébe, azóta folyamatosan elérhető az éterben. Az egyetemi tanulmányai alatt és a gyerekek születése után is valamilyen formában – ami a legjobban megfelelt az adott élethelyzetnek -, de rádiózott, készített műsort. Férje zenész, szövegíró. Két kisfiuk Márton 11, Patrik 2 és fél. éves.
(fotó:Tausz Irina)
Mennyire fordítotok a családban arra figyelmet, hogy a másik által elvégzett láthatatlan munkát (például ételkészítés, takarítás, elromlott dolgok megszerelése, kerti munka, autótakarítás) elismerjétek, és ezt szóban is kifejezzétek? Egyáltalán fontos a köszönet, vagy mindenki tegye automatikusan a dolgát?
Fontos lenne, sajnos azt veszem észre néha, hogy elsiklunk mellette, pedig amilyen jól esik nekem az ilyen jellegű figyelmesség, biztosan a férjemnek is. Tehát azt hiszem, erre kicsit jobban oda kellene figyelnünk, mind a kettőnknek.
60-70 évvel ezelőtt egy családban a férfi és női szerepek eltérőek voltak a ma szokásostól: sok családban pelenkáznak, házimunkát végeznek a férfiak, a nők pedig néha kemény tárgyalópartnerek, vagy jobban értenek egy villanykörte kicseréléséhez, mint a párjuk. Mi a véleményed, mikor volt jobb, régen, vagy ma?
Nem hinném, hogy jobb vagy rosszabb skálán lehetne ezt értelmezni. Biztos vagyok benne, hogy akkor is voltak és most is vannak olyan férfiak és nők, akik mélyen, belül másra vágytak, vágynak.
Fontosnak tartod, hogy a nő is dolgozzon, pénzt keressen, hozzájáruljon a családi költségvetéshez? Milyen arányban tartod ezt jónak? Mit gondolsz arról, ha csak a férfi keres pénzt?
Sajnos, úgy látom, ma nagyon kevés család engedheti meg azt, hogy az egykeresős modell szerint éljen. Szükség van mindkét fél fizetésére. Számomra fontos, hogy hozzá tudjak járulni a családi költségvetéshez, a párommal való megismerkedésem előtt is önellátó voltam, sikeres karrierrel, amit az évek során tovább építettem. Nálunk a probléma forrása inkább az, hogy az idővel gazdálkodjunk, kinek a munkája fontosabb, ki vonuljon félre dolgozni, míg a másik a gyerekekkel van (egyik fiunk 2 éves a másik 11). Ezt ki is hegyezte persze a járványhelyzet. Korábban ebből nem volt ilyen gyakori vita.
De biztos vagyok benne, hogy sokakat más motivál, abban teljesednek ki, ha gyerekeket nevelnek, az otthonukban végeznek munkát a családjukért. Szerintem az a fontos, hogy mindenki abban tudjon kiteljesedni, ami számára örömöt okoz, nem más mondja meg, mikor és hogyan kellene boldogulni, boldognak lenni.
Ha osztoztok a házimunkában, megbeszélitek előre, ki mit csinál? Szokott nézeteltérés lenni, ha az egyik fél nem végzi el, amit elvállalt?
Néhány olyan terület van a házimunkában, amit egyikünk vagy másikunk végez el csak. Az biztos, hogy a nagyobb részt én veszem ki ebből, de a férjemé a kerti munka, a kutyánk ellátása, a bevásárlás, főzés közös, a többit általában én végzem, és néha érzem azt, hogy igen, kicsit beterít a házimunka. Ilyenkor előfordul kifakadás, de szerencsére ezeket mindig meg tudjuk beszélni. A legnagyobb baj inkább az, hogy a család többi tagja elég rendetlen, míg ez engem kifejezetten zavar, és nem győzök pakolni… a megoldás talán az lehet, hogy ők is próbálnak erre figyelni, és én is igyekszem engedni az elvárásaimból.
Mit tartasz a legfontosabb férfi szerepnek egy családban? Jó, ha iránymutatást ad, vagy közösen kell dönteni mindenről? A gyermekek nevelésében milyen szerep az, amit csak ő tud képviselni?
Azt gondolom, közösen kell meghozni a döntéseket a közös családi életünket illetően. Apaként pedig nagyon fontos, hogy képviselje a családban a tiszteletet a nők iránt, azt, hogy a kölcsönös megbecsülésen alapuló kapcsolat hozhat mindkét fél számára boldogságot és kiegyensúlyozottságot. Neki kell a férfierőt is képviselnie, akire támaszkodni lehet, aki fizikai erejével is akár védelmez, de aki ugyanakkor gyöngéd és nem fél kimutatni az érzelmeit.
(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)
8 CSALÁD, 5 KÉRDÉS – Horváth Mónika
Új sorozatunkban körbejárjuk, vajon egyes családoknál mitől működik jól a rájuk váró feladatok ellátása, hogyan tudnak közösen harmóniát teremteni a gyermeknevelési, otthoni munka, vagy a háztartási teendők terén. Nyolc család nő tagját kérdeztük meg, azonos kérdésekre válaszoltak.
HORVÁTH MÓNIKA – MŰKÖDŐKÉPES MODELLEK
Mónika 45 éves, végzettsége szerint építőmérnök, jelenleg foglalkozás szerint családi vállalkozásban a háttérmunka végzője, 1 gyermek édesanyja.
Mennyire fordítotok a családban arra figyelmet, hogy a másik által elvégzett láthatatlan munkát (például ételkészítés, takarítás, elromlott dolgok megszerelése, kerti munka, autótakarítás) elismerjétek, és ezt szóban is kifejezzétek? Egyáltalán fontos a köszönet, vagy mindenki tegye automatikusan a dolgát?
Fontos a köszönet, elismerés, szóban, írásban, érintésben. Fontos minden egyes teendő elvégzése a családban, mindegy, hogy ez a szemetes kiürítése vagy a szoba kifestése. Fontos az is, hogy mennyire érzi magát terheltnek az adott Fél, legyen az nő vagy férfi, ezáltal fontos a feladatok megosztása is, olyan arányban, ami NEKÜNK, a CSALÁDUNKNAK megfelel.
Fontos, hogy értékeljük egymás képességeit! Lényeges az, ha esetleg nőként jobb műszaki érzéke van a feleségnek, mint a férjnek és inkább „szerel”, mint főz vagy akár férfiként jobban főz, mint a feleség, de „nem képes még a villanykörtét sem becsavarni”? Ha ez működőképes és mindenki jól érzi magát és a feladatok is megoldódnak, akkor miért ne lehetne így?
Fontos, hogy felismerjük azt is, hogy a MI életünket éljük, nem a szüleinkét és nem másokét, éppen ezért családon belül szerintem teljesen szabadon választott a láthatatlan munka „megfogása” és elvégzése, a rutin kialakítása, a feladatok megosztása. Imádom, hogy feltalálták az otthoni munka könnyítésére is a „robotokat”: pl. az automata mosógépet, a mosogatógépet és a szárítógépet (mi még tárcsás mosógéppel mostunk, utána öblítettünk, centifugáztunk és kézzel mosogattunk, törölgettük el az edényeket). Egy a lényeg, kezeljük helyén a házimunkát és csak annyi időt töltsünk el ezzel, amennyit muszáj. A többit fordítsuk magunkra, családunkra és kapcsolódjunk ki!
60-70 évvel ezelőtt egy családban a férfi és női szerepek eltérőek voltak a ma szokásostól: sok családban pelenkáznak, házimunkát végeznek a férfiak, a nők pedig néha kemény tárgyalópartnerek, vagy jobban értenek egy villanykörte kicseréléséhez, mint a párjuk. Mi a véleményed, mikor volt jobb, régen, vagy ma?
Összetett a kérdés. Több oldalról is meg lehet közelíteni, az én gondolataim az alábbiak.
Fő kérdés, mit jelent nőnek lenni? Mit jelent férfinak lenni? Mit jelent a család? Alapesetben Nőből Anya lesz, majd Nagymama; Férfiből Apa lesz, majd Nagypapa. Jelentős érzelmi változások egy ember életében, bárhonnan is jöttünk, bárhová is tartunk.
Az elmúlt évszázad második felében gyökeresen megváltoztak a régi, megszokott és bevált sémák, óriási műszaki-értelmi-érzelmi változások történtek az élet minden területén. A szülők minden egyes korszakban nehéz helyzetben voltak (világháború után, kommunizmus-szocializmus, rendszerváltás, kapitalizmus, stb.), hiszen elsősorban nekik kellett alkalmazkodni a változásokhoz és átadni valamiféle értékrendet a következő generációnak és felnőni a „fejlődéshez”, azt jól megélni és helyén kezelni. Elképzelhető, hogy az elmúlt időszakokban az előző generációk többsége „nem jól vette az akadályokat”, nem tudott mit kezdeni a túl gyors ütemben történő változásokkal, elvesztette a gyökereit és nem találta meg a helyes utat a változó világban. Bizonytalan maradt, hozzácsapódott a tömeghez és azt a mintát próbálta átadni, amivel esetenként nem is értett egyet vagy nem tudott azonosulni, de elvárásként élte meg. Talán ebből is adódhatnak a „félreértelmezett” szerepek, kinek mi a „feladata” és miért teszi mindazt, amit.
Befolyásoló tényezők, hogy ki, mit hoz otthonról-hogyan nőtt fel, elvált szülők gyermeke vagy egész családból jött, milyen üzenetet hordoz a környezete, milyen közegben szocializálódik, milyen „szerepeket osztottak rá” vagy milyen „szerepeket vett fel”, mire volt lehetősége a családnak továbbtanulás terén, az egyénnek milyen lehetőségei voltak és mivel tudott élni… és még sorolhatnám.
A mai kor emberének a legfontosabb talán, hogy mit sugároz a média, a háló, a blogok, a közösségi oldalak, neki minek kellene megfelelnie, ahelyett, hogy a valós szükségleteire, érzéseire, befelé figyelne. Nincs gyökér, nincs hiteles példa, a szülő is csapódik, hagyja magát befolyásolni, enged, mert könnyebb, egyszerűbb, gyorsabb.
„Kevés az idő”, „nincs időm”, „nem fér bele”. Sokszor halljuk ezt és sokszor mondjuk mi magunk is. Az idő is változott volna az elmúlt években? A 24 óra talán ma már csak 20 óra? Túl sok mindent próbálunk belepréselni, túl sok az információ, amiről azt hisszük FONTOS, szükségünk van rá és nem tudunk nélküle élni. Sokat élünk kifelé és keveset befelé. Gyorsan, Most, Azonnal.
Számomra az nagyon elszomorító, hogy a felnövekvő generációk egyre kevesebbet gondolkoznak, egyre kevesebbet akarnak tenni, egyre kevesebbet éreznek valósan, egyre inkább elmosódik a nő és férfi közötti határvonal, inkább hagyatkoznak az eszközökre, hiszen mindenre van megoldás (internet, applikáció, közösségi oldal), minden elérhető, nem kell gondolkodni, megoldást találni, tenni, akarni, tanulni, fejlődni. Ez nem feltétlenül a generáció hibája, hiszen mi Szülők vagyunk ott mögöttük, a mi szerepünk lenne a példamutatás, határok, mérték megtartása.
Véleményem szerint nem lényeges, hogy ki, mit csinál, ha az a családnak jó és megfelelő. Ez teljes mértékben egyéni vagy családi döntés, nem tartozik másra. Mindenkinek van egy értékrendje, hozott mintája, saját életútja, ami alapján eljutott oda, ahol tart. Nincs sablon sem a „nő”, sem a „férfi” fogalmára, feladataira, helyére a világban, ez nem fekete vagy fehér.
Ha lesarkítva nézem a kérdést, akkor azt mondanám, jobb volt régen, mint ma…., de ma is lehetne olyan, mint régen. Az emberek, nő és férfi összetétele, genetikája, fejlődése nem változott, csak a körülmények. A belső, a lényeg ott van, csak annak megélésére, kiteljesedésére időt kell szánni. És abból nem akarunk sokat erre fordítani. Megéri?
Fontosnak tartod, hogy a nő is dolgozzon, pénzt keressen, hozzájáruljon a családi költségvetéshez? Milyen arányban tartod ezt jónak? Mit gondolsz arról, ha csak a férfi keres pénzt?
Miért történik a pénzkeresés? Létfenntartás, mert ha nem dolgozom, összeomlik a család költségvetése? Önmegvalósítás? Hatalom, előrejutás? Még-még, semmi sem elég? Vagy azért dolgozom, mert akkor más emberek között vagyok? Dolgoznék, de nincs lehetőségem? Ettől hasznosnak érzem magam, bár nem lenne szükség arra, hogy dolgozzam? Sok-sok kérdés merül fel akár női, akár férfi oldalról.
Figyelembe kell venni, hogy mik az egyének/család szükségletei – nemcsak pénzügyi értelemben, a Feleket mi motiválja, hogyan kezelik a családi kasszát, közösen vagy külön-külön gazdálkodnak, milyen értékrendjük van és mire van lehetőségük.
A pénzkeresés, bevétel lényeges, hiszen „pénzből élünk”. Talán a mai ember számára túlságosan is fontos a pénz és a pénzért megvásárolható dolgok túlértékelése. A mértéktelen fogyasztás, hitel-hitelre halmozása, mert megérdemlem, mert gyűjtögetek öregkoromra, mert nekem jár, mert akciós volt és még folytathatnám.
Erre a kérdésre sincs szerintem igen-nem válasz, jó arány megadása. Minden család egyedi.
Az anyagi szükségleteken túl, szerintem az lenne a legfontosabb, hogy megtalálják a Felek a nekik megfelelő arányokat. Teljesen mindegy, hogy ki, mennyit és mit dolgozik, ha az a számukra élhető és elfogadható.
Ha osztoztok a házimunkában, megbeszélitek előre, ki mit csinál? Szokott nézeteltérés lenni, ha az egyik fél nem végzi el, amit elvállalt?
Már a kezdetektől mindketten részt veszünk a házimunkában. Mára már megváltozott a hozzáállásunk, nálunk is volt ebből túlterheltség vagy annak érzete, túl nagy hangsúly került a házimunkára az én részemről.
Egymás segítése, együttműködés, terhek megosztása. Ez motivál bennünket, nem pedig az, hogy ez a te feladatod lenne, miért nem csináltad még meg vagy már hetek óta ígéred, de még mindig nincs készen.
Lényeges a fogalmak tisztázása is. Nem mindenkinek egyformán fontos a rend, nem mindenkinek bír egyforma jelentéssel a tisztaság mértéke.
A férjem az elejétől kezdve mosogat, porszívóz, felmos, mos. Általában én végzem, de nagyon sokat tesz ő is a házimunka terén is. A ház körüli munkában, javításokban, felújításban, bútorösszeszerelésben, stb. pedig egyértelműen ő viszi a prímet. Képességeink szerint végezzük a munkákat, nézzük a célszerűséget és a másikat is. Nekem jóval nagyobb erőt és nehézséget okoz egy nagyobb bútor összeszerelése, mint neki, viszont a mosogatógép be és kipakolásában nekem van nagyobb rutinom. Mindketten végzünk olyan munkát, amit a másik sohasem (pl. fürdőszoba takarítása vagy kertben fűnyírás), de egyikünk sem érzi azt, hogy meg kellene felelnie valamilyen elvárásnak, ebből adódóan nem igazán szokott nézeteltérés lenni közöttünk. Ha mégis felmerül, akkor beszélünk róla és tisztázzuk. Mára már ezek nem kérdések, nem jelentőséggel bíró események. Ha az egyikünk valamiért nem végzi, a másik megfogja a munka végét és megcsinálja, úgy, ahogyan ő tudja. Belső indíttatásból, nem kényszerből.
Mit tartasz a legfontosabb férfi szerepnek egy családban? Jó, ha iránymutatást ad, vagy közösen kell dönteni mindenről? A gyermekek nevelésében milyen szerep az, amit csak ő tud képviselni?
Nem tudok legfontosabbat megfogalmazni.
Nálunk Apa az erős, a védelmező, a legókezű, a mindentmegszerelő, az együttrajzolós, a vicces, a nevetős, a birkózós, az aggódós, az engedékeny, de ha arra kerül a sor, akkor az ő szava mindent visz és az az utolsó, azután már nincs „de…” vagy „nem lehetne, hogy mégis…”.
A főbb kérdésekben közösen döntünk, de vannak olyanok, amiket nem beszélünk meg, a helyzet adja. Akkor és ott kell dönteni, egyénileg. Nem mindenben értünk egyet, de igyekszünk olyan döntéseket meghozni, ami mindenkinek jó. Van amikor sikerül, van amikor nem.
Az apaszerepet tudja csak ő képviselni. Megpróbálhatja az anyai, baráti, haveri részt, de nem fog menni. Hiszen APA és Férfi, ez a genetikája. Az én apukám 2,5 éves koromban meghalt, így „igazi” apamintám nincs. Ha a férjem lett volna az apukám, annak nagyon-nagyon örültem volna.
(A cikk az EFOP-1.2.9.-17-2017-00025 „NŐK –Munka-Család” projekt keretében valósult meg)